tag:blogger.com,1999:blog-77431315019619612972024-03-18T19:40:20.780-07:00SahyaBhramanabhaynhttp://www.blogger.com/profile/11556028468605471886noreply@blogger.comBlogger15125tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-64138814470747253082020-07-06T06:22:00.002-07:002020-07-06T07:15:03.693-07:00मध्य प्रदेश सहल :२० ते २९ डिसेम्बर २०१९<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;">मध्य
प्रदेश सहल :२० ते २९ डिसेम्बर <o:p></o:p></span><span style="font-family: "mangal" , serif;">२०१९</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>साधारणतः २०-२२ वर्षांपूर्वी पर्यंत असलेली, दरवर्षी
दिवाळीच्या सुटीत भारतातल्या कुठल्यातरी राज्यात सहलीला जायची आमची प्रथा; अलिकडच्या
काळात खंडित झाली होती.आज इतक्या वर्षांनी तो योग 'गो चि' च्या निमित्ताने जुळून आला.
गो चि म्हणजे गोंधळेकर - चितळे.मी आणि प्रीती म्हणजे प्रीती गोंधळेकर असे आम्ही दोघं
carpool ने ऑफिस ला ये जा करीत आहोत. पण हि ऑफिस collegues<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>चि ओळख तेवढ्यापुरती मर्यादित राहिली नाही तर तिचं
कुटुंब आणि आमचं कुटुंब हे आता एकत्र कुटुंब असल्यासारखं झालं आहे म्हणूनच मी आणि कांचन
हे चितळे आणि प्रीती,उदय आणि त्यांची लेक पूर्वा हे गोंधळेकर म्हणजेच गो - चि<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ने सहलीला जायचं planning सुरु केलं अनेक पर्यायांची
चाचपणी झाल्यावर ‘मध्य प्रदेश’ ला जायचं ठरलं. मध्य प्रदेश खूप मोठा असल्यामुळे कुठली
ठिकाणं बघायची याची बरीच चर्चा झाली.अखेरीस इंदौर उज्जैन ग्वालियर जबलपूर अशी ३ शहरं
आम्ही ठरवली.खवय्येगिरी, ट्रेकिंग आणि भटकंती अश्या सगळ्याचा मिलाफ म्हणजे हि ३ शहरं
होती. या ट्रिप चं planning तसं उशिरा सुरु केल्यामुळे लवकरात लवकर सगळ्या गोष्टी ठरवणं
आवश्यक होतं. मुख्य चर्चा सुरु झाली ते जायचं कसं यावरून.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>स्वतः चालवत<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>जाणं हा पर्याय अव्यवहार्य होता आणि भाड्याची गाडी घेऊन जायचं तरी इतका प्रवास
कार मध्ये बसून करणं त्रासदायक झालं असतं, त्यामुळे अखेरीस रेल्वे नि जायचं ठरलं. लगेचच
मी आणि कांचनने रेल्वे तिकीट मिळतायेत का याची चाचपणी चालू केली. इंदौर ग्वालियर जबलपूर
या प्रवासाची फक्त ६ तिकिटं शिल्लक होती आणि महाकालेश्वराच्या दर्शनाचा योग होता म्हणून
ती आम्हाला मिळाली. एवढंच नाही तर येतानाचं जबलपूर मुंबई हे तिकिट पण मिळत होतं. कदाचित
या ट्रिप चा योग जुळूनच आला होता फक्त एकच अडचण आली कि पुणे - इंदौर ह्या पहिल्या प्रवासाचं<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>तिकीटंच<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>confirm मिळालं नव्हतं पण ते confirm होईल अशी आशा होती. हे सगळं जुळून येत
होतं तोच पूर्वाच्या परीक्षेचं tension पुढे आलं कारण तिच्या परीक्षेच्या तारखा या
आमच्या ट्रिप च्या तारखांशी बरोब्बर जुळत होत्या. आमच्या प्रवासाची तर सगळी तिकिटं
बुक झाली होती. नशिबाने अगदी जायच्या आधी समजलं कि परीक्षा ३० तारखेपासून आहे आणि आम्ही
सुटकेचा श्वास टाकला. आता परीक्षेची तारीख नक्की झाली म्हटल्यावर आम्ही हॉटेल बुकिंग्स
केली. ग्वालियर आणि जबलपूर अश्या दोन ठिकाणी हॉटेल्स बुक करावी लागणार होती. इंदौर
मध्ये हॉटेलची गरज नव्हती कारण तिथे एका छान फॅमिलीत आम्ही राहायला जाणार होतो हे कुटुंब
म्हणजे आमच्याच बिल्डिंग मधे राहणाऱ्या जोशी काका काकूंच्या मोठ्या मुलाचं कुटुंब…एकमेकांना
कधी बघितलेलही नसताना केवळ एका फोन वर तुम्ही बिनदिक्कत आमच्या घरी या हे सांगणं, इंदौर
ला आम्ही बस मधून उतरल्यावर प्रत्यक्ष घ्यायला येणं आणि तेवढ्याच प्रेमाने तीनही दिवस
आमचं आदरातिथ्य करणारं असं हे जोशी कुटुंब. योगेश-शुभांगी-अथर्व-श्रुती जोशी आणि जोशी
काका काकू असं हे ६ जणांचं कुटुंब. तर आम्ही ठरल्याप्रमाणे २० तारखेला पुण्याहून इंदौरला
बसने जायला निघालो. रेल्वेचं तिकीट confirm न झाल्याने ऐन वेळी मिळेल त्या बस ने जायचं
ठरवलं. २ दिवस आधी पूर्वाचा छोटासा accident होऊन आता ट्रिप ला जाता येईल का ते देशाच्या
विविध भागात होत असलेल्या दंगलींमुळे ट्रिप कॅन्सल करायची का इथपर्यंत आलेली आमची ट्रिप
अखेर मार्गी लागली आणि आम्ही अशोक ट्रॅव्हल्स च्या बस ने जायला निघालो. बसून प्रवास
करायला लागणार याची तयारी आधीच केली होती. पण पुढची ट्रिप समोर दिसत असल्याने या प्रवासाचा
थकवा आधीच निघून गेला. रात्री बस स्माईल स्टोन नावाच्या हॉटेल पाशी थांबली आणि आम्ही
गरम गरम पावभाजी आणि घरून आणलेल्या चटणी -पोळी वर ताव मारला. बस पुन्हा मार्गस्थ झाली.
आम्हा सगळ्यांनाच झोप आल्यासारख वाटत होतं पण झोप लागत नव्हती. अहमदनगर ,शिर्डी,कोपरगाव,मनमाड,मालेगाव,धुळे
अशी शहरं मागे टाकत बस मध्य प्रदेश च्या हद्दीत कधी शिरली हे समजलंच नाही.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>सकाळी साधारण 5.30 च्या सुमारास आम्ही हॉटेल मनाल
इथे पोहोचलो. इंदौर च्या आधी महू गावाजवळचाच तो एक भाग होता. उतरल्याबरोबर मी योगेश
दादाला फोन केला आणि पुढल्या काही मिनिटात तो हजर झाला. बाबासाहेब आंबेडकरांचं जन्मगाव
असलेल्या या MHOW म्हणजेच 'मिलिटरी हेडक्वार्टर्स ऑफ वॉर' ला आमचा मुक्काम असणार होता.
कार मध्ये बसून आम्ही घराकडे निघालो. आर्मी च्या त्या स्वच्छ आणि सुनियोजित रस्त्यावरून
जाताना आर्मी कडेच रस्त्यांच्या देखभालीचं काम का देऊ नये असा विचार मनात येऊन गेला.
साधारण २०-२५ मिनिटात आम्ही घरी पोहोचलो. पुण्यातल्या पेठांमध्ये जशी जवळ जवळ घरं किंवा
वाडे असतात तशा वस्तीमध्ये आम्ही शिरलो आणि जोशी कुटुंबातल्या सगळ्यांनीच आमचं अतिशय
छान स्वागत केलं.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>२१ तारखेला
आम्ही उज्जैन ला जाण्याचा बेत केला. सकाळी साधारण १०.३० वाजता आम्ही फिरोज भाई नावाच्या
ड्राइवर ला घेऊन निघालो. आधी इंदौर शहराचा छोटा फेरफटका मारला. रहदारी बघून पुण्यापेक्षा
फार काही वेगळं वाटलं नाही, स्वच्छता मात्र लक्षणीय जाणवली. नंतर आम्ही उज्जैनच्या
दिशेनी प्रयाण केलं. दोन्ही बाजूला बटाटा,गहू लावलेली शेतं आणि सरळ गुळगुळीत डांबरी
रस्ता असा आमचा छान प्रवास झाला. साधारण ५०कि.मी. प्रवास केल्यावर १२.३०च्या दरम्यान
आम्ही महांकालेश्वराच्या मंदिरापाशी पोहोचलो. डाव्या हाताला,जगात अद्याप एकमेव असलेलं
एक विशेष मंदिर होतं, त्याचं सविस्तर वर्णन पुढे करीन. त्या मंदिराच्या कडेनं आधी आम्ही
महांकालेश्वराच्या दिशेने चालायला लागलो. दुतर्फा असलेले पूजेचं साहित्य विकणाऱ्यांचे
स्टॉल्स,पोलिसांचे बॅरिकेड्स अशा गजबजाटातून आम्ही मंदिराच्या दर्शन रांगेपाशी पोहोचलो.
</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="font-family: "mangal" , serif;">महादेवाचं
दर्शन सहजासहजी होत नाही असं म्हणतात हेच खरं. कारण दर्शन रांग जिथे सुरु होते तिथून
प्रत्यक्ष महादेवाचं दर्शन घ्यायला आम्हाला १-१.५ कि.मी. अंतर पायी जावं लागलं.</span>
<span style="font-family: "mangal" , serif;">प्रत्यक्ष गाभाऱ्यात प्रत्येकाला जाता येत
नसलं तरी लांबून व्यवस्थित दर्शन घेता येत होतं.या दर्शनाने आम्ही अद्याप दर्शन घेतलेल्या
ज्योतिर्लिंगाच्या संख्येत आणखी एकाची भर पडली. महांकालेश्वराचे दर्शन घेऊन आम्ही मगाशी
वर्णन केलेल्या त्या विशेष मंदिरात आलो. हे होतं भारतमातेचं मंदिर. अतिशय सुबक मूर्ती
आणि तितकंच सुबक मंदिराचं बांधकाम म्हणजे हे भारतमाता मंदिर.</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">आजवर ज्या भारतमातेचं दर्शन फक्त टेलिव्हिजन च्या
गाण्यांमध्ये, चित्रपटांमध्ये किंवा १५ ऑगस्ट-२६ जानेवारीला फोटो मधून व्हायचं तिची
साक्षात मूर्ती आम्ही बघत होतो. भगवी वस्त्र परिधान केलेली खरोखरीच अतिशय देखणी - तेजस्वी
- सात्विक मूर्ती आहे ती आणि त्या मूर्तीला साजेसेच तिथले स्थापत्यहि राखले आहे. भारत
मातेला वंदन करून तिच्या ऐक्यासाठी आम्ही मनोमन प्रार्थना केली. हि दोन मंदिरं बघून
झाली तोवर जवळपास २.३० वाजले होते,भूक सपाटून लागली होती. जवळच्याच एका खानावळीत आम्ही
जेवलो आणि लगेचच परत इंदौर च्या दिशेने निघालो. तिथला लालबाग पॅलेस आम्हाला बघायचा
होता. त्याची बंद होण्याची वेळ ५ होती आणि तिथवरचा रस्ता साधारण १ तासाचा त्यामुळे
आम्ही अगदी जेमतेम पोचणार हे दिसत होतं. फिरोज भाई नि गाडी चांगलीच दामटली आणि आम्ही
४.३० च्या सुमारास पॅलेस च्या आवारात पोहोचलो. तिकिटं घेऊन पटकन आत शिरलो. पॅलेस मोठा
होता आणि आमच्या कडे जेमतेम अर्धा तास होता.</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">पण पुढच्या अर्ध्या तासात आम्हाला कळलं कि धावतपळत का होईना पण आपल्याला
हा वैभवसंपन्न वाडा बघण्याची मिळालेली हि सुवर्ण संधी होती! </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="font-family: "mangal" , serif;">हे वैभव
ज्यांनी खरोखरीच अनुभवलं ती माणसं प्रत्यक्ष कशी असतील हा कुतूहलाचा विषय आहे.</span>
<span style="font-family: "mangal" , serif;">अद्यापही</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">वाड्याचा</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">काही</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">भागच</span>
<span style="font-family: "mangal" , serif;">प्रेक्षकांसाठी</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">खुला</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">आहे</span>.
<span style="font-family: "mangal" , serif;">त्यात</span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="font-family: "mangal" , serif;">असणारी</span>
<span style="font-family: "mangal" , serif;">दालनं</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">अतिशय</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">भव्य</span>
<span style="font-family: "mangal" , serif;">आहेत</span>. <span style="font-family: "mangal" , serif;">त्यात भव्य मसलत कक्ष (मीटिंग हॉल), भोजन कक्ष, केशकर्तनालय,राजा व
राणीची स्वतंत्र दालनं इत्यादी आहेत. त्या काळात सुद्धा खूप आधुनिक वाटावी अशी सोय
म्हणजे जेवण खालच्या मजल्यावरून वरच्या मजल्यांवर पाठवण्यासाठी असलेली लिफ्ट. शिसवी
लाकडातली कपाटं, पलंग, जिने, अगदी जीवंत वाटावी अशी तैलचित्र, काचेची मोठमोठी झुंबरं
असं वैभव अद्याप चांगलं जतन केलं आहे. संपूर्ण पॅलेस मध्ये एक खटकणारी गोष्ट म्हणजे
वन्य प्राण्यांची शिकार आणि त्याची प्रतीकं म्हणून पॅलेस मध्ये अनेक ठिकाणी जतन करून
ठेवलेली या प्राण्यांची मृत शरीरं. असो..हे सगळं वैभव अतिशय चांगल्या प्रकारे जतन केल्याबद्दल
भारतीय पुरातत्व खात्याचं कौतुक करायला पाहिजे. संध्याकाळचे ५ वाजल्यामुळे पॅलेस बंद
करण्यासाठी तिथले रखवालदार शिट्ट्या मारू लागले, मग आम्ही पण त्याकडे थोडा कानाडोळा
करून पॅलेस च्या आवारात फोटो काढू लागलो, </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO3eRATRA_B7gB6oz3H5oJ7IJiYMMCUYwsGwEqqGO1FHjQwRhtcQqh2Ri5PlSDIgxM_1upfHrzCvJXsVPWulyoxu_3Yiu3W_BsuOMqZ7k1I4uprcrrSV-j8dBQi2yFKUslRgcK_xvkPmQ7/s1600/IMG_3515.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO3eRATRA_B7gB6oz3H5oJ7IJiYMMCUYwsGwEqqGO1FHjQwRhtcQqh2Ri5PlSDIgxM_1upfHrzCvJXsVPWulyoxu_3Yiu3W_BsuOMqZ7k1I4uprcrrSV-j8dBQi2yFKUslRgcK_xvkPmQ7/s320/IMG_3515.JPG" width="320" /></a></div>
संध्याकाळी ६ च्या सुमारास आम्ही तिथून निघालो
आणि प्रीती चे मामा म्हणजे चौकसे फॅमिली ला भेटायला इंदौर च्या विजयनगर भागात आलो.
अस्खलित हिंदी आणि त्याला बुंदेलखंडी बाज असलेल्या त्यांच्या भाषेनं आमच्या रंगलेल्या
गप्पा आणि बरोबरीने स्वादिष्ट ढोकळा आणि पाकाने भरलेले रसगुल्ले यांनी आम्ही अगदी तृप्त
झालो.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="font-family: "mangal" , serif;">एवढं पोट भरल्यावर पुन्हा रात्रीचं जेवण करण्याचा काही प्रश्नच नव्हता,
पण इंदौरच्या हवेत आलं कि आपोआपच इथल्या प्रसिद्ध चटपटीत आणि स्वादिष्ट पदार्थांचा
आस्वाद घेण्याची इच्छा होतेच आणि त्यामुळेच चौकसे फॅमिली कडून निघताना “आता काहीही
नको जेवायला” असं म्हणणारे आम्ही छप्पन या सुप्रसिद्ध परिसरात आल्यावर तिथले खाण्याचे
स्टॉल बघून चाट वर ताव मारण्यासाठी सज्ज झालो.मग काय!! पाणी पुरी,साबुदाणा खिचडी,</span>
<span style="font-family: "mangal" , serif;">आलू चाट ,</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">व्हेज मोमो,चिकन मोमो असे एकामागून एक पदार्थ आणि
मग त्यावर ट्रिपल चॉकोलेट आईस्क्रीम चा कळस असं परत पेट पूजेचं मंदिर उभं राहिलेलं
आम्हालाही कळलं नाही. </span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiumXjboYhjwgY7x0ld1417OsDoqElHsWu30OzjK1_vpXmQ8brvmYHUSH0TLTQCv9pWMTLbZvhqPv_bfeqX2g4Gd0qRq1hkhbSfzOssBqCL0_WMzyKYheqQgEQ3CTUZhysTOfI4PQttuPVo/s1600/IMG_3520.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiumXjboYhjwgY7x0ld1417OsDoqElHsWu30OzjK1_vpXmQ8brvmYHUSH0TLTQCv9pWMTLbZvhqPv_bfeqX2g4Gd0qRq1hkhbSfzOssBqCL0_WMzyKYheqQgEQ3CTUZhysTOfI4PQttuPVo/s320/IMG_3520.JPG" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-family: "mangal" , serif;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL6BnIwjmiuRG07nAD1TcV0k_QNTHroqzdybZguuuzPD86wKJXWmiW84RarBitugfQn-f5Jk0KVg4Y47F0H_i2lqQ7YQwNXllAFGzz9SpPZOO29VxFS3mIy1PKbHy6A0m9-qXGvmaI7LoW/s1600/IMG_3521.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgL6BnIwjmiuRG07nAD1TcV0k_QNTHroqzdybZguuuzPD86wKJXWmiW84RarBitugfQn-f5Jk0KVg4Y47F0H_i2lqQ7YQwNXllAFGzz9SpPZOO29VxFS3mIy1PKbHy6A0m9-qXGvmaI7LoW/s320/IMG_3521.JPG" width="320" /></a></div>
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;">अशाप्रकारे २१ तारखेचा दिवस अतिशय आनंदात साजरा करून आम्ही परत
महू ला मुक्कामी आलो.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>२२ तारखेला
महेश्वर बघण्याचा आणि मग खरेदी असा बेत होता. ठरल्याप्रमाणे सकाळी ९.३० च्या सुमारास
आमची गाडी दारापाशी हजर झाली. योगेश जोशी आणि शुभांगी जोशी यांनी आमच्या नाश्त्यापासून
ते सकाळी गाडी वेळेत हजर करण्यापर्यन्त सगळी अगदी चोख व्यवस्था लावली होती यासाठी त्या
दोघांचे आणि सर्वच जोशी कुटुंबाचे आभार मानावेत तेवढे थोडे आहेत. तर आम्ही ९.३० वाजता
महेश्वर च्या दिशेने निघालो.वाटेत जामगेट नावाचा एक बुलंद दरवाजा दिसतो. मध्यप्रदेशात
शिरल्यापासून प्रथमच आम्ही एका घाटमाथ्याला आलो होतो आणि जामगेट मधून समोर डोंगरांच्या
दिसणाऱ्या रांगा सुखावणाऱ्या होत्या. एखाद्या किल्ल्याची तटबंदी आणि दरवाजा अशी ही
जामगेटची रचना होती. जामगेटच्या तटबंदीवरुन आसपासच्या प्रदेशाचं विहंगम दृश्य दिसत
होतं. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifvyuCjf98hljvKhc8kAFAkj0V6rwTXStnOVzuXA7zuLifOe5FbNWqABVk0_FCJswTVidCsyP1jSGhjbZLNYAt1lohqhKFZu0EQ1bYgTAdzWU11bP68YH-eDDu_gXeO9UwC_yClLggZMRd/s1600/IMG_3543.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifvyuCjf98hljvKhc8kAFAkj0V6rwTXStnOVzuXA7zuLifOe5FbNWqABVk0_FCJswTVidCsyP1jSGhjbZLNYAt1lohqhKFZu0EQ1bYgTAdzWU11bP68YH-eDDu_gXeO9UwC_yClLggZMRd/s320/IMG_3543.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh00vrTABOSFtQ0lSUgCSmZfeqxqTSqXssoajS5ZcqYeZRgGv38P9pvSuW5AbwCgOQHn5Y0yJ3l_ic5ygualHAZMNdlp0bc0wBIcrbBIL_jMgxbxJ_5rjt3qMKNDQTCljNalrF0iFP4q2ua/s1600/IMG_3550.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh00vrTABOSFtQ0lSUgCSmZfeqxqTSqXssoajS5ZcqYeZRgGv38P9pvSuW5AbwCgOQHn5Y0yJ3l_ic5ygualHAZMNdlp0bc0wBIcrbBIL_jMgxbxJ_5rjt3qMKNDQTCljNalrF0iFP4q2ua/s320/IMG_3550.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXgDlVO8tQQ7tZCAu_MnaEg7BW0o-B1G1LTxqzh0EDxblmbhn5A-Yd7p1XOpouPrhWKenD05O_Sthxy-TBX99WJCkoB3iB96Ye-cv0T3p9E-_mw0-opv6AmD_CQvvekNTAb_vdMIqM4VTn/s1600/IMG_3552.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXgDlVO8tQQ7tZCAu_MnaEg7BW0o-B1G1LTxqzh0EDxblmbhn5A-Yd7p1XOpouPrhWKenD05O_Sthxy-TBX99WJCkoB3iB96Ye-cv0T3p9E-_mw0-opv6AmD_CQvvekNTAb_vdMIqM4VTn/s320/IMG_3552.JPG" width="320" /></a></div>
थोडा वेळ तिथे फोटोग्राफी झाली आणि मग गरमागरम भजी आणि चहा असा बेत आटोपून आम्ही
महेश्वरच्या दिशेने निघालो.<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"> महेश्वर ही पुण्यश्लोक अहिल्याबाई होळकर यांची राजधानी,
त्यामुळे इथला होळकर किल्ला, त्याच्या परिसरात असलेली अखिलेश्वर आणि काशीविश्वनाथ ही
मंदिरं आणि होळकर वाडा यांकरिता शहर प्रसिद्ध आहे. १७५४ मध्ये अहिल्याबाई होळकर यांचे
पती खंडेराव होळकर यांचं निधन झालं. पुढे १२ वर्षांनी अहिल्याबाई यांचे सासरे मल्हाराव
होळकर यांचा मृत्यू झाला आणि अहिल्याबाईंनी त्यांची राजधानी इंदौरहुन महेश्वरला हलवली
आणि इथे होळकर वाडा,होळकर किल्ला आणि मंदिराची निर्मिती केली. इथला अतिशय भव्य आणि
सुंदर नर्मदेचा घाट आणि समोर पसरलेलं निर्मळ पाणी खिळवून ठेवणारं होतं.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJC3y4Hv80oJx50YsoTAQdbNow_1FqnKk2Z5Bks86Gu_MQsN4ytTKsX2SRMkuOcN2RFRfUOYcB0SZ3YPs-gUzF4_LbC7nhrT0Wu8R2F5HcJEXI6_Wx_PiF7aYyc-CTARbWpyuQU6y0KpL3/s1600/IMG_3587.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJC3y4Hv80oJx50YsoTAQdbNow_1FqnKk2Z5Bks86Gu_MQsN4ytTKsX2SRMkuOcN2RFRfUOYcB0SZ3YPs-gUzF4_LbC7nhrT0Wu8R2F5HcJEXI6_Wx_PiF7aYyc-CTARbWpyuQU6y0KpL3/s320/IMG_3587.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"> इथल्या मंदिरांचं
स्थापत्य आणि त्यावरची कलाकुसर तर मोहक आहेच आणि होळकर वाड्याचा साधेपणा आणि सौंदर्य
देखील. अहिल्याबाई या अतिशय महान योद्धा आणि उत्तम प्रशासक असल्या तरी तितक्याच साधेपणाने
जगणाऱ्या होत्या हे तो वाडा बघून सहज लक्षात येतं. कुठलाही बडेजाव नसणारा हा चौसोपी
वाडा अहिल्याबाईंच्या प्रशासनाची साक्ष देत उभा आहे. वाड्याच्या समोरील बाजूस घाटाकडे
जाणारा रस्ता आहे. पायऱ्या उतरून खाली जाताना एका बाजूस हातमागावर विणल्या जाणाऱ्या
साड्यांचा कारखाना तर दुसऱ्या बाजूस अतिशय सुंदर मंदिरं बघायला मिळतात. मंदिरांची उंची
त्यांच्या भिंतीवरील नक्षीकाम,खांबांची रचना पायऱ्यांची उंची ही चकित करणारी आहे. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3nWgE8C7nCnlxl2GZFVxjHqAkNPjIQmhAqmz5xpH_vFcqmnmeUmW1wvrJogOTnqfb41Lmn18svCkfEXnQJwtiONEbuEkMR0l6mxzNHs4cp4fdJgbKHmveITdkcWrB8PS4lsPp4JMiHN7K/s1600/IMG_3561.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3nWgE8C7nCnlxl2GZFVxjHqAkNPjIQmhAqmz5xpH_vFcqmnmeUmW1wvrJogOTnqfb41Lmn18svCkfEXnQJwtiONEbuEkMR0l6mxzNHs4cp4fdJgbKHmveITdkcWrB8PS4lsPp4JMiHN7K/s320/IMG_3561.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCJLiHB-h2vPUa4FcRBHbbfvgnePC9ra4b25oojwuSAvuh7DHGEsPr2MjKdGG3RFl2TTafUXInC63_NwI2W7wP333pmLLKnkHoM3gyGeRkiEdAHS9ZzghyphenhyphenWiZGAo0Heh4Ohh5l-17KH2kJ/s1600/IMG_3562.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCJLiHB-h2vPUa4FcRBHbbfvgnePC9ra4b25oojwuSAvuh7DHGEsPr2MjKdGG3RFl2TTafUXInC63_NwI2W7wP333pmLLKnkHoM3gyGeRkiEdAHS9ZzghyphenhyphenWiZGAo0Heh4Ohh5l-17KH2kJ/s320/IMG_3562.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoj0kYhxatZBgSbj4aSaZYHzwK-AfQDFerQYlrQs0QaePB81ZEZ4Vnk0XbHPboIBZnCsvT8PBHDx_vo2vJDhLJt5sr3a_l4MLYAMhbl6AudCVy80gMNy25Bq_hqU2NsKLeyJtB2KsVZ7Ds/s1600/IMG_3592.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgoj0kYhxatZBgSbj4aSaZYHzwK-AfQDFerQYlrQs0QaePB81ZEZ4Vnk0XbHPboIBZnCsvT8PBHDx_vo2vJDhLJt5sr3a_l4MLYAMhbl6AudCVy80gMNy25Bq_hqU2NsKLeyJtB2KsVZ7Ds/s320/IMG_3592.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO_zZ9TNktkJEfqr__XBAKs233R9eZSOfa383NzTyo0D9aVIIe2-ztbQ5MGgr0e9AyMS76QXtPFZadJ2gwnlidl0ClbWQW3oqs7pRtZHUJ72NJ0yH31zNzSM0muJ5EthnCj2tl8aNfS-N8/s1600/IMG_3588.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiO_zZ9TNktkJEfqr__XBAKs233R9eZSOfa383NzTyo0D9aVIIe2-ztbQ5MGgr0e9AyMS76QXtPFZadJ2gwnlidl0ClbWQW3oqs7pRtZHUJ72NJ0yH31zNzSM0muJ5EthnCj2tl8aNfS-N8/s320/IMG_3588.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;">मंदिर
ओलांडून पुढे गेलं कि नदीकडे जाणारा विस्तीर्ण घाट दिसतो आणि समोर नर्मदा माता आपल्या
अजस्र पात्राचं दर्शन घडवते. इथे बोटिंग चा आनंद घेऊन आम्ही परत फिरलो. काशीविश्वेश्वर
मंदिर आणि एकमुखी दत्त अतिशय सुंदर आहे. काशी विश्वेश्वर मंदिर हे वाराणसीच्या मंदिराची
प्रतिकृती आहे.</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">अशाप्रकारे महेश्वर
दर्शन पार पाडून आम्ही महू ला परतलो. संध्याकाळी ठरल्याप्रमाणे महूमध्ये खरेदी</span>
<span style="font-family: "mangal" , serif;">साठी आम्ही निघालो. महू चं कापड मार्केट
खूपच स्वस्त आहे. तिथल्या चादरी आणि सगळ्या ऋतूत पांघरायला उपयोगी असे दोहड फार प्रसिद्ध
आहेत ते त्यांच्या रास्त दरासाठी आणि चांगल्या दर्जासाठी .भेट देण्यासाठी म्हणून हा
फार छान प्रकार आहे. शिवाय इथे मिळणारा स्मोकिंग हा कापडाचा प्रकारही प्रसिद्ध आहे.
आम्ही या स्मोकिंग प्रकारातली साधारण १०-१२ कापडं आणि ५-६ फ्रॉक घेतले. मग कांचन,प्रीती
आणि पूर्वा ही नामी संधी सोडतात थोडीच! त्यांनीही मनसोक्त खरेदी केली. मुलांसाठी आणि
पुरुषांसाठी मात्र या स्मोकिंग प्रकारातलं काही मिळत नाही मग आम्ही चांगलेसे कुर्ते
घेतले आणि तेही आपल्याकडच्या साधारण निम्म्या किमतीत. अशा तऱ्हेने बाजारात जाताना रिकाम्या
हाताने गेलेलो आम्ही अक्षरशः बाजार लुटून आलो. रात्रीचे ९.३० वाजले होते. आता या ट्रिप
मधल्या सगळ्यात उत्सुकतेच्या जागी आम्ही निघालो. ती जागा म्हणजे सराफा गल्ली किंवा
खाऊ गल्ली.</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">नावाप्रमाणे ही मूळची
सराफ गल्ली आहे, पण रात्री ९ च्या सुमारास सगळी सराफ दुकानं बंद झाली कि त्या दुकानांच्या
बाहेर विविध पदार्थांचे ठेले चालू होतात! आपल्या रविवार पेठेतील एखाद्या छोट्या गल्लीप्रमाणे
ही छोटी गल्ली आहे जिची रुंदी साधारण १२-१५ फूट असेल आणि त्यात रस्त्याच्या दुतर्फा
विविध खाद्य पदार्थांची लयलूट असते. खाण्याचा मनसोक्त आनंद लुटता येणारी ही जागा…खाण्यासाठी
सर्वकाही या वाक्याचा तंतोतंत अवलंब करून जणू काही मोफत खाद्य पदार्थ वाटप सुरु झालंय
असं वाटावं इतक्या प्रमाणात इथे गर्दी असते. आम्ही साधारण १०% गल्ली फिरलो असू पण त्यात
१२-१३ पदार्थांचा आस्वाद घेतला. गराडू हा नवीन पदार्थ इथे खायला मिळाला.</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">सुरणासारख्या एका कंदापासून बनवलेली ती डिश होती,
त्या कंदाला तळून त्याचे छोटे काप करून त्यावर तिखट मीठ लावून तयार केलेली ही डिश सगळ्यांनीच
आवडीने खाल्ली. मग सराफा गल्लीत फेमस असणाऱ्या जोशींच्या दुकानात आम्ही गेलो. दही वड्याची
भरलेली प्लेट हवेत उडवून हलकेच हातात झेलून तिच्यात पाच बोटाच्या पाच पेरांवर ठेवलेले
मसाले अलगद घालून देण्याची त्यांची ती कलाकारी बघून आणि तेवढाच स्वादिष्ट दहीवडा खाऊन
आमचे चक्षुरेंद्रिय आणि रसनेंद्रिय सुखावले. पुढे या खाद्ययात्रेत पनीर टिक्की,स्प्रिंग
पोटॅटो,मक्याचा उपमा,कचोरी चाट,पास्ता ,सँडविच असे चमचमीत थांबे लागले ;) यानंतर शेवट
गोड़ करायचा म्हणून घेतलेल्या मालपुवा आणि खव्याच्या जिलबीवर सगळ्यांनी ताव मारला. दोन्ही
हातांचे तळवे जोडले तर त्यावर मावेल एवढ्या आकाराची,जाड कडीची आणि पाकाने ओतप्रोत भरलेली
ती जिलबी आम्ही सगळे मिळून पण संपवू शकलो नाही यावरून त्या जिलबीचा अंदाज येऊ शकतो
आणि या सगळ्याचा कळस म्हणजे आता काही नको असं म्हणून आम्ही स्मोक पान नावाचा एक प्रकार
अनुभवायला आलो.</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">आधी एक दोघेच खाऊन
बघू असं म्हणत प्रत्येकानेच त्या स्मोक पानाचा आणि सिगारेट प्यायल्यावर यावा तसा नाकातोंडातून
धूर येण्याचा आनंद लुटला. आधी एवढे पदार्थ खाऊन पोटात लावलेल्या आगीचा धूर या पानामुळे
नाकातोंडातून बाहेर पडला. तर असा २२ डिसेम्बर चा संस्मरणीय दिवस संपवून आम्ही महू ला
परतलो.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>२३ डिसेम्बर
ला मांडूला (मांडवगड) जायला आम्ही निघालो. मांडवगड इंदौर पासून साधारण ९० कि.मी. वर
आहे. सकाळी ८.३० ला आम्ही निघालो. मांडू हे धार जिल्ह्यातील ऐतिहासिक शहर आहे. साधारण
८व्या शतकापासून या शहराचं अस्तित्व आहे ज्यावर नंतर मुघल राज्यं होतं. अफगाणी स्थापत्य
शैलीचा प्रभाव असलेल्या या परिसरात राणी रूपमती पॅलेस,जहाज महाल ,बाज बहादूर पॅलेस,जामी
मस्जिद,होशंग शाह मकबरा अशी विविध ठिकाणं आहेत. राणी रूपमती म्हणजे माळवा प्रांताचा
राजा बाज बहादूर याची पट्टराणी. रूपमती हि कवयित्री होती,बाज बहादूर तिच्या प्रेमात
पडला आणि आपल्या मांडू शहरात येण्यासाठी त्याने तिला निमंत्रण दिलं. रूपमतीने त्याचं
निमंत्रण स्वीकारलं पण एका अटीवर, ती अट म्हणजे नर्मदेच्या काठी अतिशय शांत - निसर्ग
रम्य आवारात तिच्यासाठी एक अशी वास्तू बांधण्याची जिथे ती तिच्या काव्यरचनेच्या व्यासंगाची
पूर्तता करू शकेल,बाज बहादूर ला रूपमतीच्या सौंदर्याने आणि प्रतिभेने मोहिनी घातलेलीच
होती तेव्हा तिची हि अट अर्थातच पूर्ण झाली आणि हा मंडप अस्तित्वात आला. रूपमती पॅलेस
जरी म्हटले असले तरी निवासापेक्षा केवळ विहारासाठीच उपयुक्त वाटू शकेल असा हा मंडप
आहे, जिथून एका बाजूला नर्मदेचं नयनरम्य पात्र तर दुसऱ्या बाजूला बाज बहादुराचा राजवाडा
दिसतो आणि सभोवताली दूरपर्यंतचा मोठा परिसर दिसतो. मंडपाची रचना २ मजली आहे. नंतरच्या
काळात लष्कराचा वॉच टॉवर म्हणूनही हा मंडप वापरला जायचा.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhibL-4_HYt6hVP6srFL4TauTqXehJwxQwVi3k8qzHq-UnegF5UnrVsu-pFiCk7zycfwJ0WJne_P245WVEMENlG-djhrd5T3qKvNN7iefEXBFLXPmSimjHmtxzDNf1Mvi1KzsQhmWl4xONP/s1600/IMG_3642.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhibL-4_HYt6hVP6srFL4TauTqXehJwxQwVi3k8qzHq-UnegF5UnrVsu-pFiCk7zycfwJ0WJne_P245WVEMENlG-djhrd5T3qKvNN7iefEXBFLXPmSimjHmtxzDNf1Mvi1KzsQhmWl4xONP/s320/IMG_3642.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDI9f_CUeG76uKoH8ayS8vTJw_O9__Yeoy1NrYm-Wd34FpNHoZIuifvlJYZ8bQQYkjRd8MKaud3fliZhc9KZ5vrDcspP61vB9Vky7-1jICLE1V7GSWgZ8QkcUuxBbBxJ8AphstJIR2SpG1/s1600/IMG_3655.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDI9f_CUeG76uKoH8ayS8vTJw_O9__Yeoy1NrYm-Wd34FpNHoZIuifvlJYZ8bQQYkjRd8MKaud3fliZhc9KZ5vrDcspP61vB9Vky7-1jICLE1V7GSWgZ8QkcUuxBbBxJ8AphstJIR2SpG1/s320/IMG_3655.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmS4SaPL607z2wQcreCyMl1AIxl4hmaXmsoCGeZHEmhh5Z3uMwUpHJ_G1cJYbCFigPokh9YuNetDhWNiws_g19NOHuEPDncY8A7PyGzaHP4OlmiTCrGbB2TUk6BJhr0Tg3lAn84ese88iX/s1600/IMG_3691.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgmS4SaPL607z2wQcreCyMl1AIxl4hmaXmsoCGeZHEmhh5Z3uMwUpHJ_G1cJYbCFigPokh9YuNetDhWNiws_g19NOHuEPDncY8A7PyGzaHP4OlmiTCrGbB2TUk6BJhr0Tg3lAn84ese88iX/s320/IMG_3691.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbayrCWg15rae8WMqBIZpoXEEOXTcnNKz1Ot7qWoOrhiWi7lL1O_oBvbzR4O_ysinoyevZ6fQGRuvKIqmS7iYpDDaLZ976yAiSz35aMJwdF87PeN-YR2vSzwq2GZieH8zcjFChnk4_6Ijd/s1600/IMG_3689.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbayrCWg15rae8WMqBIZpoXEEOXTcnNKz1Ot7qWoOrhiWi7lL1O_oBvbzR4O_ysinoyevZ6fQGRuvKIqmS7iYpDDaLZ976yAiSz35aMJwdF87PeN-YR2vSzwq2GZieH8zcjFChnk4_6Ijd/s320/IMG_3689.JPG" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-family: "mangal" , serif;">रूपमती महाल बघून आम्ही जामी मस्जिद पाशी आलो.
एकसारखेपणाचा उत्तम नमुना म्हणजे या मशिदीतली खांबांची रचना,मखर,नक्षीकाम…मशिदीचा काही
भाग पडलेला आहे, पण जो बघता येतो तो अजूनही बऱ्या अवस्थेमध्ये आहे. जामी मशिदीच्या
समोरच एक विजयस्तंभ आहे. अत्यंत पडीक अवस्थेत असलेल्या या स्तंभाची घुमटी मात्रं चांगल्या
स्थितीत आहे.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbNhsOjO6yLGsBPkVgeXHtlje8mIPihp8ggFmv2RYd9IEar4uKYLkGUw-Dx88ssJpzoihhUAQgAxFFEAsC1yxoWWFcGwi8aH_dlkdRwWP8JiCPPMyscHouITX152jaW9SKhGmkE3Tuurjz/s1600/IMG_3700.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgbNhsOjO6yLGsBPkVgeXHtlje8mIPihp8ggFmv2RYd9IEar4uKYLkGUw-Dx88ssJpzoihhUAQgAxFFEAsC1yxoWWFcGwi8aH_dlkdRwWP8JiCPPMyscHouITX152jaW9SKhGmkE3Tuurjz/s320/IMG_3700.JPG" width="320" /></a></span></div>
<span style="font-family: "mangal" , serif;">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOFuWjgMKzEFvUVJqN2BlJTEJtIO9uL2XOxuWVgnD4q6w7sxWTNdf38CEpE6koP_VE3DDQYSeJiebX-_oEbefyV7tw5bY3QDJCbzIKlfBnTS1mxw1AXTFluYHv2ksd9nPwypKVPsuEiwnm/s1600/IMG_3706.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOFuWjgMKzEFvUVJqN2BlJTEJtIO9uL2XOxuWVgnD4q6w7sxWTNdf38CEpE6koP_VE3DDQYSeJiebX-_oEbefyV7tw5bY3QDJCbzIKlfBnTS1mxw1AXTFluYHv2ksd9nPwypKVPsuEiwnm/s320/IMG_3706.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9xMyKhiOEYhje4uFRLYhewyX_ERUiIyiI3q9kNBKWdDnNIs4Boyz0REyTY9DRNL0WVFOOaPXuvA8qVdGZdjAWi3kWeLZePAE9bqp0bM7FiV5MZabMmz4Nd4AKwOnX1mkLnZXgeCUpX-XD/s1600/IMG_3708.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9xMyKhiOEYhje4uFRLYhewyX_ERUiIyiI3q9kNBKWdDnNIs4Boyz0REyTY9DRNL0WVFOOaPXuvA8qVdGZdjAWi3kWeLZePAE9bqp0bM7FiV5MZabMmz4Nd4AKwOnX1mkLnZXgeCUpX-XD/s320/IMG_3708.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC2q5RQ7v2sIzqAL_kIXihaeiHFwY-evINLOqFbj6DCVq9x0JC-AZAwvt439S6ElaAQbmVoftfPEL5Cr8AOzmnrhIHrFh272dNbpr0IvskU8o1WE2rPeDknzqkhQqGVAtJrS9i1GA62hhs/s1600/IMG_3719.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhC2q5RQ7v2sIzqAL_kIXihaeiHFwY-evINLOqFbj6DCVq9x0JC-AZAwvt439S6ElaAQbmVoftfPEL5Cr8AOzmnrhIHrFh272dNbpr0IvskU8o1WE2rPeDknzqkhQqGVAtJrS9i1GA62hhs/s320/IMG_3719.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJlqNzVExtSYJwd2xDytsFuMpmeRxu3fyqwVbBzYW8EfEB52jd674tXtJjROgGb9rgzuxf55YGjVI-rl-ejPRHdXoYMD6eiWzwemLDuylF9tL-Jr-FD3IeQS6QyQM_jFGGeZ4XId9id-wM/s1600/IMG_3721.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJlqNzVExtSYJwd2xDytsFuMpmeRxu3fyqwVbBzYW8EfEB52jd674tXtJjROgGb9rgzuxf55YGjVI-rl-ejPRHdXoYMD6eiWzwemLDuylF9tL-Jr-FD3IeQS6QyQM_jFGGeZ4XId9id-wM/s320/IMG_3721.JPG" width="320" /></a></div>
हे सर्व बघून आम्ही जहाजमहालाकडे निघालो. असं म्हणतात गियास उद्दीन खिलजी
याने त्याच्या १५००० बायकांसाठी या जहाज महालाची निर्मिती केली होती. या जहाज महालाची
व्याप्ती बघता हे खरं वाटावं असंच आहे. भव्य परिसरात हा जहाज महाल पसरला आहे,महालाच्या
मागील बाजूस विस्तीर्ण जलाशय आहे. मुख्य महालावर ४ घुमटी आहेत.त्या पलीकडे हिंडोला
महाल, होशांग शाह ची कबर अशा इमारती आहेत. या सगळ्यामध्ये कलाकुसर आणि स्थापत्य शास्त्र
म्हणजेच आर्किटेक्चरचा अतिशय प्रभावी वापर केल्याचं दिसतं, हा संपूर्ण महाल ASI च्या
अख्त्यारीमध्ये असल्याने देखभाल सुद्धा चांगल्या प्रकारे केली आहे.</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">तर अशी हि मांडु ची सफर पूर्ण करून आम्ही परत महू
मुक्कामी आलो.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2tvplgRn7v0QKojc3R9dJxUrRzd39ozvkS9xv5kutKVH9lqbFEak1AaPkKIkaMXBm0q0UNAfOyog18Q-g1saHMr8i3yx1rmjPE17z0OihWJDNqug00vKY-nr92xeByg2wCF5wCbb6zqyR/s1600/IMG_3732.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2tvplgRn7v0QKojc3R9dJxUrRzd39ozvkS9xv5kutKVH9lqbFEak1AaPkKIkaMXBm0q0UNAfOyog18Q-g1saHMr8i3yx1rmjPE17z0OihWJDNqug00vKY-nr92xeByg2wCF5wCbb6zqyR/s320/IMG_3732.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtAuOBD0Vtn0_jcMv_7mX1gh-QQc8IwFhxKt0Fz1kRnEfH4hc51Gca41iiNjHdmU4aA6YC684KOlvyOVHuU95r6cmGw0MqedYo_3IQkaYEIZfw_sQSco9asYXXzq870wTPvzgP7puw1PYu/s1600/IMG_3734.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtAuOBD0Vtn0_jcMv_7mX1gh-QQc8IwFhxKt0Fz1kRnEfH4hc51Gca41iiNjHdmU4aA6YC684KOlvyOVHuU95r6cmGw0MqedYo_3IQkaYEIZfw_sQSco9asYXXzq870wTPvzgP7puw1PYu/s320/IMG_3734.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1KZh1w4sVh1oEV13mKdP6Bh-yLIIs6QDmVRlif6ZZsHor-9VTlClusA9VQVwZyMx4_JKXjTUFRHlm8wRptSUSJMh282kWsz4rE9TB1SxWeDcq6JUldKVaaanL8FAC0YW656HWaKYbsS_r/s1600/IMG_3736.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1KZh1w4sVh1oEV13mKdP6Bh-yLIIs6QDmVRlif6ZZsHor-9VTlClusA9VQVwZyMx4_JKXjTUFRHlm8wRptSUSJMh282kWsz4rE9TB1SxWeDcq6JUldKVaaanL8FAC0YW656HWaKYbsS_r/s320/IMG_3736.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7ygYHbpbSk1lI7DIAEAVEnPsSpqE5w_O8aRKUh49FfxxBlteFP_1ul_Jv2z2iqnVS6DYiBuu52VcL6nMhUJTkWBFXB1LKvtd7ZISIn2RbWiURzGZ6WTK9-BLjG5ZszChnMzKcRWqq6YHS/s1600/IMG_3737.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7ygYHbpbSk1lI7DIAEAVEnPsSpqE5w_O8aRKUh49FfxxBlteFP_1ul_Jv2z2iqnVS6DYiBuu52VcL6nMhUJTkWBFXB1LKvtd7ZISIn2RbWiURzGZ6WTK9-BLjG5ZszChnMzKcRWqq6YHS/s320/IMG_3737.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEireCok2L7nLKco9af98m_S9E2P6xJDNGiiJFjcyOHgdaQ2Q-mYSsCC0bikjmaRSlP3kHtLnzqfn4Tda7Uhahz8fir_cfVshvE7fC01FUb76RaMDhU5iq1o4yovzbOJth53QdJsaBMAeRKY/s1600/IMG_3744.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEireCok2L7nLKco9af98m_S9E2P6xJDNGiiJFjcyOHgdaQ2Q-mYSsCC0bikjmaRSlP3kHtLnzqfn4Tda7Uhahz8fir_cfVshvE7fC01FUb76RaMDhU5iq1o4yovzbOJth53QdJsaBMAeRKY/s320/IMG_3744.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsVyg7ubG6BEvWdNJWHaHMNKzRo-OmYoVUXa963iHfPl8-Taon3NFbOnRfYLqQaF0dcVc0ytXEqL8MatgCRuCYmeVDq8ZNxeYcsg_Il4puhz5DYj8sPTyODln7GzTe3OGQ2dzTuHHufC-c/s1600/IMG_3763.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjsVyg7ubG6BEvWdNJWHaHMNKzRo-OmYoVUXa963iHfPl8-Taon3NFbOnRfYLqQaF0dcVc0ytXEqL8MatgCRuCYmeVDq8ZNxeYcsg_Il4puhz5DYj8sPTyODln7GzTe3OGQ2dzTuHHufC-c/s320/IMG_3763.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm9Yl4p68Zs8jeBPhsFRJcU49ySDZsnwuGjaltnMp4-5kKzHZiThDNNHFMdEX016tb4x6_lmkKKKBmGyDc-TtYbiBa_r4YINH1NvrIsZmxTrdepDLUETU30ccVH_jnEGwMvcwCVoqnEpti/s1600/IMG_3765.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm9Yl4p68Zs8jeBPhsFRJcU49ySDZsnwuGjaltnMp4-5kKzHZiThDNNHFMdEX016tb4x6_lmkKKKBmGyDc-TtYbiBa_r4YINH1NvrIsZmxTrdepDLUETU30ccVH_jnEGwMvcwCVoqnEpti/s320/IMG_3765.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwS2lW6I_l-ghz2bS7nj6x06PPxoFiWZ_4a3k5rZDyZZX9Oa0uK8f0R1WrLzIFFbMJY6GhyphenhyphensHKUDY3VmkH3eTFsYDwwyb0BeK2vhBPq9cVWmcKKlTo-OGVVrB8r422FvdnBVDuze5d7oep/s1600/IMG_3767.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwS2lW6I_l-ghz2bS7nj6x06PPxoFiWZ_4a3k5rZDyZZX9Oa0uK8f0R1WrLzIFFbMJY6GhyphenhyphensHKUDY3VmkH3eTFsYDwwyb0BeK2vhBPq9cVWmcKKlTo-OGVVrB8r422FvdnBVDuze5d7oep/s320/IMG_3767.JPG" width="320" /></a></div>
</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">शुभांगी वाहिनीने आमच्यासाठी
पावभाजी चा बेत केला होता. संध्याकाळी साधारण ६ वाजता आम्ही आमची ग्वालियर ची गाडी
पकडण्यासाठी रेल्वे स्टेशन कडे रवाना झालो जायला निघालो ते जोशी कुटुंबियांकडून मिळालेला
प्रेमाचा अविस्मरणीय असा पाहुणचार घेऊन. पु.लं. च्या भाषेत सांगायचं तर एखाद्याची आणि
आपली वेव्हलेंग्थ का जुळावी याला काही उत्तर नसतं.१५-१५ वर्ष एकमेकांना ओळखणारी माणसं
शिष्टाचाराची घडी मोडण्यापलीकडे कुठलाही परिचय ठेवत नाहीत,पण काही माणसं क्षणार्धात
जन्मजन्मांतरीचं नातं असल्यासारखी एकमेकात मिसळून जातात.</span> <span style="font-family: "mangal" , serif;">तसंच काहीसं आमचं जोशी कुटुंबियांसोबत झालं.<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>मागचे ३ दिवस जेवढे आरामात गेले तेवढाच शेवटचा १
तास आम्हाला धावपळ करायला लावणारा होता. कारण आम्ही जरी वेळेवर रेल्वे स्थानकावर पोहोचलेलो
होतो तरी ऐन वेळी आमची गाडी दुसऱ्याच फलाटावर आल्यामुळे सगळं सामान घेऊन धावत सुटायला
लागणार होतं, आम्हाला साधारण १० मिनिटात १.५ कि.मी अंतर सामानासह पळत जाऊन कापायचं
होतं, अखेर ३ डबे अलीकडच्याच बोगीत शिरून आम्ही गाडी पकडण्यात कसेबसे यशस्वी झालो आणि
सुटकेचा निश्वास टाकला.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>२४ डिसेम्बर
रोजी सकाळी ७.३०च्या दरम्यान आम्ही ग्वालियरला पोहोचणार होतो. येताना ट्रेन मधेच आम्हाला
थंडीची चाहूल लागली होती. दोन्ही बाजूला विस्तीर्ण मैदानं,अधेमधे असलेलं छोटे छोटे
डोंगर यामधून आमची रेल्वे जात होती. ग्वालियर ला पोहोचल्यावर हॉटेल कुठल्या दिशेला
आहे याची चाचपणी करून आम्ही कॅब बुक केली. हॉटेल तानसेन रेसिडेन्सी रेल्वे स्थानकापासून
अगदीच जवळ आहे. बाहेर पडल्याबरोबर गुलाबी थंडीने आमचे स्वागत केले.साधारण पुढच्या १०
मिनिटाच्या आत आम्ही कॅब ने हॉटेल मध्ये पोहोचलो होतो.छोटेखानी पण चांगल्या स्थितीत
राखलेलं हे हॉटेल आहे.रात्रीच्या गाडीच्या गोंधळामुळे व्यवस्थित जेवायला मिळालं नाही
पण शुभांगी वाहिनीने दिलेल्या पावभाजीने आम्हाला तारलं होतं. आता सगळ्यांनाच कडकडून
भूका लागल्या होत्या तेव्हा आम्ही सामान टाकून लगेचच नाश्ता करायला बाहेर पडलो.हॉटेल
मधल्या लोकांनी ग्वालियर चे<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>खास<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>पदार्थ<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>मिळणारं आणि जवळच असलेलं एक हॉटेल सुचवलं. आम्ही २ रिक्षा करून तिकडे निघालो
आणि बेडई आणि सब्जी वर ताव मारला. बेडई हि रवा आणि गव्हाच्या कणकेपासून बनवलेली मसालेदार
पुरी असते आणि ती<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>बटाट्याच्या पातळ भाजी बरोबर
खातात. अशी हि इथली प्रसिद्ध आणि चविष्ट नाश्त्याची डिश आणि जोडीला जिलबी होतीच. हे
सगळं खाऊन आमची भूक भागायच्या ऐवजी चाळवलीच आणि या हॉटेलच्या बरोबर समोरच्या टपरी वर
आम्ही पुन्हा खाण्यासाठी शिरलो. तिथे पुन्हा बेडई ,समोसा आणि<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>गरमागरम म्हणजे अगदी कढईतून आमच्या डिश मध्ये अशी
ताजी रसभरीत जिलबी पोटभर चापली.मस्त थंडीत किती खातोय याचा आम्हाला पत्ताच नव्हता.
नाश्ता करून आम्ही हॉटेल मध्ये परतलो आणि अंघोळी करून ताजेतवाने झालो. आता आज काय काय
करायचे याची चर्चा झाली. जवळच सिंधिया पॅलेस असल्यामुळे तिकडे जायचं ठरलं. पॅलेस मध्ये
प्रवेश केल्यावर असं कळलं कि मुख्य संग्रहालय पाहायची फी प्रत्येकी<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>२००/- रुपये आहे<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>ती जरा जास्त वाटली त्यामुळे जावं का नाही असा विचार
आमच्या मनात आला त्यात पुन्हा गाईड पण घ्यावा लागणार त्याचा खर्च होताच पण शेवटी दोन्ही
गोष्टींचा खर्च करायचा असा निर्णय आम्ही घेतला आणि हा निर्णय किती बरोबर होता आणि आम्ही
किती सुदैवी हे आम्हाला पुढच्या २-२.३० तासात प्रत्ययाला आलं. राजेशाही ऐश्वर्य म्हणजे
काय ते आम्ही अनुभवत होतो. पॅलेस मध्ये प्रवेश केल्यावर प्रथम, सिंधिया घराण्यातील
सदस्यांची कालानुरूप लावलेली तैलचित्र पाहायला मिळतात. त्या नंतर पुढील दालनांमध्ये
निरनिराळ्या प्रसंगानुरूप परिधान करण्याची उंची वस्त्रे,दागदागिने,वैयक्तिक वापरातील
इतर वस्तू,उंची गाड्या,बग्ग्या,लहान मुलांच्या <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>सायकली,पालख्या,मेणे,शिसवी-सागवानी लाकडातली सुंदर
कपाटे,टेबल्स, शो-पीस,शयन गृह,बाल गृह,स्विमिंग पूल,भोजन कक्ष,अगदी स्वच्छतागृह हे
सुद्धा जतन केलं आहे. एकीकडे शस्त्रास्त्राचे अनेक नमुने आहेत तर दुसरीकडे अत्यंत भव्य
अश्या भटारखान्यात तंत्रज्ञानाचा उपयोग करून स्वयंपाकाचे काम कसे चालत असे हे दाखवणारी
सामग्री देखील आहे. निरनिराळ्या प्रकारची भांडी,काचेच्या वस्तू,मद्यासाठी लागणारे खास
प्याले,केवळ हौस म्हणून खास आणलेली आणि जपलेली भातुकलीतील भांडी,आणि या सगळ्यावर<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>कडी म्हणून <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>भल्यामोठ्या डाईनिंग टेबल वर<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>चालणारी<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>मद्य भरून ठेवलेली<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>काचेची<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>छोटी सर्विंग ट्रेन ह्या सगळ्यामधली श्रीमंती अगदी
ठळकपणे दिसून येत होती. पॅलेसचा २०% भागच पर्यटकांसाठी खुला आहे आणि त्यातलं ऐश्वर्य
पाहून एवढं थक्कं व्हायला होतं तर बाकी ८०% पॅलेस मध्ये काय असेल<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>याची<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>कल्पना
करू शकतो आपण. राजेशाही या शब्दाची अनुभूती देणारा हा पॅलेस आहे.यातील ३.५ टनांची २
झुंबरं म्हणजे इथल्या ऐश्वर्याचा कळस आहेत.या पॅलेस ची एन्ट्री फी जरी 200 रुपये असली
तरी इंग्रजी मध्ये म्हणतात तसं ''it is worth paying". इथे गाईड ने देखील आम्हाला
उत्तम माहिती दिली आणि एवढ्या सगळ्या भुलभुलैय्याची सफर आम्ही केवळ गाईड घेतला म्हणूनच
पूर्ण करू शकलो नाहीतर अर्धा वेळ पुढचा पुढचा मार्ग शोधण्यातच गेला<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>असता.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4E5xvuRWTr3ZrsDSd6H3u-pxcHDrja9AJts3oaJQyw7a-suX2P3-mgOkUeTV36xal4JWSaRt-ZiAbT1tkfelVmJsKgbjR4IyXi-4YrpJsrUhC7JjREGVCjBjmZFXKRY9hQSXt0QiME26j/s1600/IMG_3774.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4E5xvuRWTr3ZrsDSd6H3u-pxcHDrja9AJts3oaJQyw7a-suX2P3-mgOkUeTV36xal4JWSaRt-ZiAbT1tkfelVmJsKgbjR4IyXi-4YrpJsrUhC7JjREGVCjBjmZFXKRY9hQSXt0QiME26j/s320/IMG_3774.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj62SG979I8nt8TDkqIgp4P0WwB-Cu_nljS4tR2WpqQ_2IZgvVg0GZ4hRoCSnPsxj0fc_RL_vh7X27RXA7UaEBPw0f8OFNmxHIaTrVM21OhfS9zDKjgWt082JxQwSTs9i-x5U6ifsuvHAbw/s1600/IMG_3775.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="179" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj62SG979I8nt8TDkqIgp4P0WwB-Cu_nljS4tR2WpqQ_2IZgvVg0GZ4hRoCSnPsxj0fc_RL_vh7X27RXA7UaEBPw0f8OFNmxHIaTrVM21OhfS9zDKjgWt082JxQwSTs9i-x5U6ifsuvHAbw/s320/IMG_3775.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOc5n66YcpCid-27rquBXJdFI-G468rgyw7mthiSascKayDM0HBbiMB5Wy4taOAO0IFDzVoI9irvTJnuROfEJ3eBaVoNwlVmAsMZElmLwgaSubaQ-RRAAa_AFIJVhyphenhyphenysridabTMtF9-OsO/s1600/IMG_3783.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOc5n66YcpCid-27rquBXJdFI-G468rgyw7mthiSascKayDM0HBbiMB5Wy4taOAO0IFDzVoI9irvTJnuROfEJ3eBaVoNwlVmAsMZElmLwgaSubaQ-RRAAa_AFIJVhyphenhyphenysridabTMtF9-OsO/s320/IMG_3783.JPG" width="320" /></a></div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>सिंदिया
पॅलेस बघून आम्ही मोहम्मद घौस मकबरा किंवा तानसेनचा मकबरा बघायला पोहोचलो. नक्षीदार<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>काम असलेली<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>गुलाबी रंगाच्या सँडस्टोन पासून केलेली हि<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>वास्तू<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>म्हणजे<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>उत्तम आर्किटेक्चर चा नमुना आहे. मोहम्मद घौस चा
मकबरा अतिप्रचंड आहे आणि तितकाच सुबक पण. याच्या भिंतींना बाहेरून चौफेर, निरनिराळी
नक्षी असलेल्या जाळ्या लावल्या आहेत, या असंख्य आणि एकमेकांपासून अगदी भिन्न नक्षीकाम
असलेल्या जाळ्या बनवणं म्हणजे खरोखरीच कसब आणि मोहम्मद घौस हा<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>अफगाणिस्तानचा<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>युवराज होता जो नंतर सुफी संत<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>म्हणून<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>प्रसिद्ध<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>झाला. यानेच बाबरला इ.स 526 मध्ये ग्वालियर चा किल्ला जिंकून घ्यायला मदत केली.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>या मुहम्मद घौस च्या बाजूलाच तानसेन चा मकबरा पण
आहे.म्हणताना तानसेन चा मकबरा असं म्हणत असले तरी मोहम्मद घौस चा मकबरा हीच इथली मुख्य
वास्तू म्हणावी लागेल. इथेच ग्वालियरचा प्रसिद्ध तानसेन महोत्सव दरवर्षी आयोजित केला
जातो. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd0WDgDMEm5DqjLLpBwZIcBf6-nDiqkhBy3ACk9A4d9eh7QI04Va3XLIUWjtYKuyWszMg94Ev9Hqv6Aq766Y8udvDrHSxsim-j_p0wQ7r_H6mrFKZPKvJvZbWoX-3ATalvvifFx4DvyjFy/s1600/IMG_3785.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgd0WDgDMEm5DqjLLpBwZIcBf6-nDiqkhBy3ACk9A4d9eh7QI04Va3XLIUWjtYKuyWszMg94Ev9Hqv6Aq766Y8udvDrHSxsim-j_p0wQ7r_H6mrFKZPKvJvZbWoX-3ATalvvifFx4DvyjFy/s320/IMG_3785.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKt4gwZaOZ6utX0ITgRuf4XD1i28Sd-mQ1pwdjye0Cg6zbPnxRryUZrS8hhOQx7pSDrkseO_lH8lxQS7IzDqyMZNXd_PB4QJZbtgHX6K_cdOKMIQnlJ7JsLyeqF_8mwaBv5MGwfMlzpcfL/s1600/IMG_3804.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKt4gwZaOZ6utX0ITgRuf4XD1i28Sd-mQ1pwdjye0Cg6zbPnxRryUZrS8hhOQx7pSDrkseO_lH8lxQS7IzDqyMZNXd_PB4QJZbtgHX6K_cdOKMIQnlJ7JsLyeqF_8mwaBv5MGwfMlzpcfL/s320/IMG_3804.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUXeWcCFtiD4_ByXYkO_hHASYydIQ95meN-C1azZznkEeASImjfumyELX80YdhhegTo1jdC4JLwv0N357St53RfiCpPg0n4tGYapra1_8ezflBaNJTXOW9pwrxaYQ2cl583ITn6DvLcFK4/s1600/IMG_3805.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUXeWcCFtiD4_ByXYkO_hHASYydIQ95meN-C1azZznkEeASImjfumyELX80YdhhegTo1jdC4JLwv0N357St53RfiCpPg0n4tGYapra1_8ezflBaNJTXOW9pwrxaYQ2cl583ITn6DvLcFK4/s320/IMG_3805.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo7B_c1ZLt1ose4SFQcHz6Icz4wGbrq5mcid2yGTK3hM7a0fenLqS9ehj3gkyK3ubFJrDPl02QL-fx1UT2e4qxqid6RVrSF9i4nL49LCqIzdZ_UEaAqGfTyczCve84ATordPk2BHuKgBlP/s1600/IMG_3806.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjo7B_c1ZLt1ose4SFQcHz6Icz4wGbrq5mcid2yGTK3hM7a0fenLqS9ehj3gkyK3ubFJrDPl02QL-fx1UT2e4qxqid6RVrSF9i4nL49LCqIzdZ_UEaAqGfTyczCve84ATordPk2BHuKgBlP/s320/IMG_3806.JPG" width="213" /></a></div>
इथून आम्ही ग्वालियरच्या किल्ल्यामध्ये संध्याकाळी लाईट आणि साऊंड शो असतो तो
बघायला निघालो. तानसेन टोम्ब पासून किल्ला अगदीच जवळ आहे पण अगदीच चालत जाण्याएवढा
नाही , त्यामुळे किल्ल्याच्या दरवाज्यापर्यंत जाण्यासाठी आम्हाला तिथल्या ठराविक ६
सीटर रिक्षा ची रोलर कोस्टर राईड करावी लागली. जीव मुठीत धरून कडाक्याच्या थंडीत आम्ही
त्या रिक्षात बसलो होतो. हिरव्या रंगाच्या लाईट ने वातावरण<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>निर्मिती करणारी ,अतिशय मधुर आवाजातली आणि लिहिणाऱ्याच्या
प्रतिभेची उत्तम चुणूक दाखवणाऱ्या गाण्यांसह आमची रिक्षा सफर होती:). रिक्षातून उतरलो
तो किल्ल्याचा अगदी बाहेरचा दरवाजा होता तिथून आत किल्ल्याची तटबंदी सुरु होत होती.
तो संपूर्ण रस्ता तीव्र चढाचा होता त्यामुळे साध्या रिक्षा तिथे चढू शकत नव्हत्या त्यामुळे
तिथून पुढे किल्ल्यापर्यंत जाण्यासाठी पुन्हा वाहन बदलायचे होते. अनोळखी आणि काहीसा
जंगलवजा वाटावा अशा त्या रस्त्याने चालत जाणं देखील शक्य नव्हतं कारण पुढे किल्ल्यावर
वेळेत पोहोचायचं होतं. मग केवळ चार चाकं आहेत म्हणून त्याला ओमनि म्हणायचं अशा एका
वाहनाने आम्ही किल्ल्यावर पोहोचलो. हुडहुडी भरवणारी थंडी असली तरी किल्ल्याची भक्कम
तटबंदी,किल्ल्यासमोर लाईट साउंड शो बघायला केलेली पायऱ्यांची व्यवस्था आणि पलीकडे दिव्यांनी
उजळून निघालेलं ग्वालियर शहर हे सगळं सुखावणारं होतं.थंडीचा काळ असल्यामुळे ६ वाजताच
काळोख झाला होता.बरोबर ६.३० वाजता शो ला सुरुवात झाली आणि अमिताभ च्या पार्श्व आवाजातील
माहिती चालू झाली. ४५ मिनिटांच्या या शो मध्ये किल्ल्याचा संपूर्ण इतिहास ऐकायला मिळाला
आणि अगदी त्या काळात जरी जाता आलं नसलं तरी किल्ल्यानं अनुभवलेलं वैभव आणि भोगलेल्या
यातना समजत होत्या.बरोबर लाईट्स चा खेळ चालू असल्यामुळे किल्ल्याचं विहंगम दृश्य बघायला
मिळत होतं.पाऊण तासाकरता आम्ही पूर्णपणे इतिहासात गेलो होतो ते पुढच्या काही क्षणात
परत वर्तमानात आलो आणि परत तानसेन रेसिडेन्सी मध्ये परतलो. <o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>२५ डिसेंबर चा दिवस हा पूर्णपणे ग्वालियर चा किल्ला
बघायला ठेवला होता. किल्ल्याचा अजस्र रूप पाहता त्याला तितका वेळ देणं आवश्यक होतं.सकाळी
१०-१०.३० च्या सुमारास आम्ही एका गाईड सह किल्ल्यामध्ये प्रवेश केला आणि कलाकुसरीची
आणि त्यावेळच्या ऐश्वर्याची एक एक दालनं उघडत आम्ही त्या किल्ल्यामधे शिरू लागलो. एखाद्या
साम्राज्यानी किती सुबत्ता अनुभवावी याचं हा किल्ला उत्कृष्ट उदाहरण आहे. आम्ही किल्ल्याच्या
दुसऱ्या तळमजल्यापर्यंत पोहोचलो.आजकाल लाईट शिवाय आपलं जीवन अवघड आहे पण वास्तुशास्त्राचा
आणि नॅचरल लाईटचा उत्तम उपयोग करून तळमजल्याच्या दालनांची उत्तम योजना इथे केलेली आहे.नुसती
दालनं नव्हे तर तळमजल्यावर स्विमिंग पूल देखील बांधला आहे. किल्ला म्हणजे एकप्रकारचा
भुलभुलैयाच आहे. गाईड शिवाय किल्ला तुम्ही बघू शकता पण त्याच्याकडून मिळणारी माहिती
किल्ला बघताना खूप उपयोगी पडते. वरील वर्णन केलेला हा किल्ल्याचा मुख्य भाग ज्याला
मनमंदिर पॅलेस म्हणतात तो महाराज मानसिंग तोमर यांनी बांधला. याच मनमंदिर पॅलेस ला
लागून जोहर कुंड,जहांगीर महाल,शहाजहान महाल या वास्तू बघायला मिळतात. संपूर्ण किल्ला
बघायला साधारण ३ तास लागतात.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB1Dnj7Ch_CAm5adbhhtVItahz6C4_BFXaAaAArLYo_OFNiIuSZRVaHgdNiG7owSkRziCfjLayEDxroQeggmBd0eSCaUs39eyzwIbJqUFrReQ0botKaU8rNYzicgVcpmcIboqi3FMLhz-L/s1600/IMG_3835.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgB1Dnj7Ch_CAm5adbhhtVItahz6C4_BFXaAaAArLYo_OFNiIuSZRVaHgdNiG7owSkRziCfjLayEDxroQeggmBd0eSCaUs39eyzwIbJqUFrReQ0botKaU8rNYzicgVcpmcIboqi3FMLhz-L/s320/IMG_3835.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxMaVxuoEK5lLLCq1H4xxw9lvGisVJbh7J9fZT58hDTywHgAd-eKzJmoJmrm7lDErVm0ow_xsj5BZS9mBIbeuiILDE3bqju-yqfqkiELrNQlHEePF1hSmL3yYvUpL_8AchQauPSY8LOorZ/s1600/IMG_3837.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxMaVxuoEK5lLLCq1H4xxw9lvGisVJbh7J9fZT58hDTywHgAd-eKzJmoJmrm7lDErVm0ow_xsj5BZS9mBIbeuiILDE3bqju-yqfqkiELrNQlHEePF1hSmL3yYvUpL_8AchQauPSY8LOorZ/s320/IMG_3837.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzC1ZMwX6AeUv8ekOWcekQSq-BxA5_fSpIsq7FHh-nbMr_k1jJtAAyzFEgWTKAATGqV3Atj-OiU5jUghwxx6ldMvsMUpvRrlAtFCiCx2MzPpjFELPY-6AjAcKp9Wc-tttEnqCJNRudq7gU/s1600/IMG_3840.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzC1ZMwX6AeUv8ekOWcekQSq-BxA5_fSpIsq7FHh-nbMr_k1jJtAAyzFEgWTKAATGqV3Atj-OiU5jUghwxx6ldMvsMUpvRrlAtFCiCx2MzPpjFELPY-6AjAcKp9Wc-tttEnqCJNRudq7gU/s320/IMG_3840.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTzGI_76oIK8k03LqbvGRKDvfrh3fw7igaNjZ2PyMNXZ1ztDdZg9kIeUhJzr5xeDmk49TTg6HmOFCMjSvzr2NepEHjMM5xKdqkXUOSHVhaOUIAE1IkegeCnzuMuavG2h6fCg6jMmZqDbzU/s1600/IMG_3842.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjTzGI_76oIK8k03LqbvGRKDvfrh3fw7igaNjZ2PyMNXZ1ztDdZg9kIeUhJzr5xeDmk49TTg6HmOFCMjSvzr2NepEHjMM5xKdqkXUOSHVhaOUIAE1IkegeCnzuMuavG2h6fCg6jMmZqDbzU/s320/IMG_3842.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhro-rJ-I2wE6m3KzcsmLJx3Zrke3ggEQBCHcf9XNR_iPkSUKXgb4LUwdAqy4WWEnTybGaPKU3qq1tG8_zn6bdVZBhUgGCG6ZG-IHUf50a2z6BPDAdi503sXtRC2_74uIaKoArYGpTj1K1N/s1600/IMG_3843.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhro-rJ-I2wE6m3KzcsmLJx3Zrke3ggEQBCHcf9XNR_iPkSUKXgb4LUwdAqy4WWEnTybGaPKU3qq1tG8_zn6bdVZBhUgGCG6ZG-IHUf50a2z6BPDAdi503sXtRC2_74uIaKoArYGpTj1K1N/s320/IMG_3843.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNJxBhaHHUSHFmuUcK95kA2af2shcNVLxY3HQSsbKUoYnxgDlP5QQVsza88W-l-ZwI63A22g9ivrg8DXkR4X-WR11n60uDNFEYnPaMLICOhotJj3-91AVcQbNFfppIFVX88N7BNfcDodsq/s1600/IMG_3852.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNJxBhaHHUSHFmuUcK95kA2af2shcNVLxY3HQSsbKUoYnxgDlP5QQVsza88W-l-ZwI63A22g9ivrg8DXkR4X-WR11n60uDNFEYnPaMLICOhotJj3-91AVcQbNFfppIFVX88N7BNfcDodsq/s320/IMG_3852.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk_8MCSml6-m1oonBB9NxNrA8RPaWu6Fd-gqyRCC2FcBUY8UVlsS6gNDlqwNMSEfSBVts-DMXEOxui7JJVfkNCpQZ3eLd-hCzUxjtIKk_yjlpVBFPWvBO2X3jG2x4CUVwfTNQs9cLk30wi/s1600/IMG_3858.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk_8MCSml6-m1oonBB9NxNrA8RPaWu6Fd-gqyRCC2FcBUY8UVlsS6gNDlqwNMSEfSBVts-DMXEOxui7JJVfkNCpQZ3eLd-hCzUxjtIKk_yjlpVBFPWvBO2X3jG2x4CUVwfTNQs9cLk30wi/s320/IMG_3858.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqkuLShgJJH9ZHDniydIjMyUvq5f0iP3QJmn-JmNVvlpL4gCKoTvO60GBaO_Rbk4j6bx_44KPlSyoSkfwbHKUT58P6QFF8aG5PVqreKikhg1tfgamzFJ2olxINsFdU_vsWhg-vzp0kUefr/s1600/IMG_3860.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqkuLShgJJH9ZHDniydIjMyUvq5f0iP3QJmn-JmNVvlpL4gCKoTvO60GBaO_Rbk4j6bx_44KPlSyoSkfwbHKUT58P6QFF8aG5PVqreKikhg1tfgamzFJ2olxINsFdU_vsWhg-vzp0kUefr/s320/IMG_3860.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwK544l5Kadc4aHvZ7ER1v7vvUmpRiKpmsuSAmfoGj8mrsHNzCwEKJW2V5MIrVzI-nlK55-FvW3xBb_UthkhxA9zoPbGKvrpuUunmMsUGvMvrUc8jq7xaIfX7BO9Ek1FrjyBpwsef8fJpE/s1600/IMG_3862.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwK544l5Kadc4aHvZ7ER1v7vvUmpRiKpmsuSAmfoGj8mrsHNzCwEKJW2V5MIrVzI-nlK55-FvW3xBb_UthkhxA9zoPbGKvrpuUunmMsUGvMvrUc8jq7xaIfX7BO9Ek1FrjyBpwsef8fJpE/s320/IMG_3862.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS-2Lrqu6vOIGZwYBvthMYtGqVw6n9SDdUNXG5gItB0J7nP57UJ-aKiR_T93kH9y9O-uoVgo4QDrv9D3VMyNXDhvAQ6XFLqoXiKXh3bJEKZRFV9OdhY0NzL3jpC3nSJCRzp4jMnHNYa4fd/s1600/IMG_3867.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgS-2Lrqu6vOIGZwYBvthMYtGqVw6n9SDdUNXG5gItB0J7nP57UJ-aKiR_T93kH9y9O-uoVgo4QDrv9D3VMyNXDhvAQ6XFLqoXiKXh3bJEKZRFV9OdhY0NzL3jpC3nSJCRzp4jMnHNYa4fd/s320/IMG_3867.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2T0mvzuvR35rhYU-0_ERqmsxZnz5tcHgocNQgKAdAjQTJ4IKYXxwC8pBX2zu_D4n_ICVfOXjTA9z-xZImtWnYHiaefR4LhuqIiy_PQs6gHGVHAEnvIeZCfM9NtNkx350uJfUHuGb0YHvr/s1600/IMG_3872.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2T0mvzuvR35rhYU-0_ERqmsxZnz5tcHgocNQgKAdAjQTJ4IKYXxwC8pBX2zu_D4n_ICVfOXjTA9z-xZImtWnYHiaefR4LhuqIiy_PQs6gHGVHAEnvIeZCfM9NtNkx350uJfUHuGb0YHvr/s320/IMG_3872.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitU80FdlHq62fUvYE8DSKErptegWBbR2183bErFJThl1PTpjxh6zqMncULMCoywkyua2j_ZsBtNq7h3vBDf3pvZmBHjrgiqWcy5bWxLHqr8PQNzV0JvoteUV8Kinxj8Csr29PKhO4KPW5W/s1600/IMG_3881.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitU80FdlHq62fUvYE8DSKErptegWBbR2183bErFJThl1PTpjxh6zqMncULMCoywkyua2j_ZsBtNq7h3vBDf3pvZmBHjrgiqWcy5bWxLHqr8PQNzV0JvoteUV8Kinxj8Csr29PKhO4KPW5W/s320/IMG_3881.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM7-g9euLlB2JTYd7Goew_XLnkMCXCiG56xvqZuhYq0UWolIZ4LCoPzhrrqUMP8_N0QCnsPTgyggrTW9sIkrWWVLGl4S035xpirXBhs1JRjAPjo9_jLBkt0tEiGQHWhcAgqfa2DRufEFeV/s1600/IMG_3882.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiM7-g9euLlB2JTYd7Goew_XLnkMCXCiG56xvqZuhYq0UWolIZ4LCoPzhrrqUMP8_N0QCnsPTgyggrTW9sIkrWWVLGl4S035xpirXBhs1JRjAPjo9_jLBkt0tEiGQHWhcAgqfa2DRufEFeV/s320/IMG_3882.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBTgVEMEr7nZ-2rvRy9fQXG0-SwnmssQyjc6EsHEVCQADcGrcgaKwNbfZHVtKkpd1JgJJPG_cn1YMDbvo1Q9YQioVO06NBp6wpJCsdQ0m5fgDfumrfM4DZaEQ3FcIbQWKtsDw4JNN5Q2n0/s1600/IMG_3883.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBTgVEMEr7nZ-2rvRy9fQXG0-SwnmssQyjc6EsHEVCQADcGrcgaKwNbfZHVtKkpd1JgJJPG_cn1YMDbvo1Q9YQioVO06NBp6wpJCsdQ0m5fgDfumrfM4DZaEQ3FcIbQWKtsDw4JNN5Q2n0/s320/IMG_3883.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMdoLKFj2bO1lNoBtuqajg9Zj5khuVM193bzkP6Lj19BquamoN46HGRNFAIlpqMSeMm9s57yBMDYcsG4X99UhSx2u6FrXh3onhu-78KZhF9mYPErh7uLfrerxp2IHjFAcvDoM8kUjdeeBi/s1600/IMG_3886.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMdoLKFj2bO1lNoBtuqajg9Zj5khuVM193bzkP6Lj19BquamoN46HGRNFAIlpqMSeMm9s57yBMDYcsG4X99UhSx2u6FrXh3onhu-78KZhF9mYPErh7uLfrerxp2IHjFAcvDoM8kUjdeeBi/s320/IMG_3886.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj82DKA5GzsQu7Fa431iGr2j4M7NaRQ8HlWHP4H5vG14ZZ0oL1CE1ju6N2tbCRrHtBFrKO1cYR2SizTCGMXFhZ_9wGgS4vT65zTyVMXMfWRYSsGPPmTaajjaSCRg0eJ31w2PioUBGrjS7FF/s1600/IMG_3911.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj82DKA5GzsQu7Fa431iGr2j4M7NaRQ8HlWHP4H5vG14ZZ0oL1CE1ju6N2tbCRrHtBFrKO1cYR2SizTCGMXFhZ_9wGgS4vT65zTyVMXMfWRYSsGPPmTaajjaSCRg0eJ31w2PioUBGrjS7FF/s320/IMG_3911.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhscuqqtAbA31s3NvWhyphenhyphenJig_EDBhJx65ZgKkTZvwZn2WFrlIJ_l8XlzQ3T4EAYjDKgkCKoAEW_tWb1HdDZzDTXzUBbO-v9182b7znsG6PK3dfOc-ZSbG6czjSMTaZlwXU7u5Tqqr-9XBbBo/s1600/IMG_3924.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhscuqqtAbA31s3NvWhyphenhyphenJig_EDBhJx65ZgKkTZvwZn2WFrlIJ_l8XlzQ3T4EAYjDKgkCKoAEW_tWb1HdDZzDTXzUBbO-v9182b7znsG6PK3dfOc-ZSbG6czjSMTaZlwXU7u5Tqqr-9XBbBo/s320/IMG_3924.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgC-eIUjmkaFiykwiFfUfL_vvdJ54H4OaJFMJBfRBP7O7tPh1jXwGK1THH-cAipGVikWm03fbhZWNv1I5zwf1-JFv8xDtfJHZa20QXCjVugI_OYBoOT3ErCS4M2-lCXGjFY9Tc3T57EyBy4/s1600/IMG_3927.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgC-eIUjmkaFiykwiFfUfL_vvdJ54H4OaJFMJBfRBP7O7tPh1jXwGK1THH-cAipGVikWm03fbhZWNv1I5zwf1-JFv8xDtfJHZa20QXCjVugI_OYBoOT3ErCS4M2-lCXGjFY9Tc3T57EyBy4/s320/IMG_3927.JPG" width="320" /></a></div>
मुख्य किल्ला बघून आम्ही सास बहू मंदिर बघायला गेलो. हे
साधारण ११ व्या शतकातलं विष्णूच्या पद्मनाभ रुपातलं मंदिर आहे. इ.स. १०९३ मध्ये महिपाल
राजाने याची निर्मिती केली.हे मंदिर म्हणजे उत्तम कलाकुसर,वास्तुशास्त्र आणि
symmetry यांचं उत्तम उदाहरण आहे. पडझड झालेल्या अवस्थेत असलं तरी हे मंदिर आजही सुबक
दिसतं.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg4XNgLSQMEYv7YVVVyawEZLpqVQq3a2aiUN-NxO8Q9Z8S1k4GSKU2U90zCMVGJWZ9jDnklrumOlHM9K__w1i6CKsxoNn0f7WAWGTWIpnaKx3s0H5GTI3ZpUZ0CgsSXtlJNFJqpHOz_UQl/s1600/IMG_3939.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg4XNgLSQMEYv7YVVVyawEZLpqVQq3a2aiUN-NxO8Q9Z8S1k4GSKU2U90zCMVGJWZ9jDnklrumOlHM9K__w1i6CKsxoNn0f7WAWGTWIpnaKx3s0H5GTI3ZpUZ0CgsSXtlJNFJqpHOz_UQl/s320/IMG_3939.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh14Mbm6bEy4JMrzVdnx5ZKs_2Fn_fTzgtN41jcwQInC-J65aA-QvEoxqWDtUyrH3AWYQB-bHymDuRfUexcaAnL2pMTN13-fNWUMM-oBBJrYQoVWie4cBgYoQPI7Kync4lInCre4cEqMUzN/s1600/IMG_3942.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh14Mbm6bEy4JMrzVdnx5ZKs_2Fn_fTzgtN41jcwQInC-J65aA-QvEoxqWDtUyrH3AWYQB-bHymDuRfUexcaAnL2pMTN13-fNWUMM-oBBJrYQoVWie4cBgYoQPI7Kync4lInCre4cEqMUzN/s320/IMG_3942.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhD0-k4WdPwQApBlmETmcjA2dOVVybiZga-bKf_G7RgcfiKS4BsPo3L2c14r4zvEWLifi8wzml_GTINov11FVeSmPl2smdpx0uqBMwAnbH3uMke1GUJX0bxiccd4E1S151TFRMAjwNVBrw9/s1600/IMG_3950.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhD0-k4WdPwQApBlmETmcjA2dOVVybiZga-bKf_G7RgcfiKS4BsPo3L2c14r4zvEWLifi8wzml_GTINov11FVeSmPl2smdpx0uqBMwAnbH3uMke1GUJX0bxiccd4E1S151TFRMAjwNVBrw9/s320/IMG_3950.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYzAm5Q-BNdiqh9L-XKTR_Azsf3fLQQNs1U5HrxcopP_gLr-Z117wtcW2riGEQOzuHOhbqJJGcj2zvnUNIzY9qFrg7sNBk4bCj-CeCU-4opvhMpQk5bvWdHKJyND69sCJnsYtrok2XjcaJ/s1600/IMG_3956.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYzAm5Q-BNdiqh9L-XKTR_Azsf3fLQQNs1U5HrxcopP_gLr-Z117wtcW2riGEQOzuHOhbqJJGcj2zvnUNIzY9qFrg7sNBk4bCj-CeCU-4opvhMpQk5bvWdHKJyND69sCJnsYtrok2XjcaJ/s320/IMG_3956.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqBNuLg9P_HqrB1K52xGqfmCwQSuGcd6TAp2q7eyjEwTUQzjDU4NrVSr7kjonVj9nZFFDUDYfeOLrE2znigeB38insRgKOxH3_Cqx7V2Y2N4eq8xb5jkwkwFhgqOCnRZxph-4m6H12RJmc/s1600/IMG_3977.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqBNuLg9P_HqrB1K52xGqfmCwQSuGcd6TAp2q7eyjEwTUQzjDU4NrVSr7kjonVj9nZFFDUDYfeOLrE2znigeB38insRgKOxH3_Cqx7V2Y2N4eq8xb5jkwkwFhgqOCnRZxph-4m6H12RJmc/s320/IMG_3977.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaWv-Ry0F-WxJ6Enq9p95t_IoSWHThf5vmJZYMOJ0QZsgZfm9W1SyjkwE5ruHcuf9LdaKeHeqw7lBi-Uhfh_QlNiWBSOpvCETWkp-99C59E19M4c49aBeC_Ymv3BNJDhyphenhyphen9w0UIFuLPQCOg/s1600/IMG_3979.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaWv-Ry0F-WxJ6Enq9p95t_IoSWHThf5vmJZYMOJ0QZsgZfm9W1SyjkwE5ruHcuf9LdaKeHeqw7lBi-Uhfh_QlNiWBSOpvCETWkp-99C59E19M4c49aBeC_Ymv3BNJDhyphenhyphen9w0UIFuLPQCOg/s320/IMG_3979.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEnfJVi2HrZ8kEsMLZX2oJM_rXLem3TIwt4-N7RKpH2LCwZVGHHdYunghEpjNULbbPWA6p6qhfYlURUpLTq5sZ99pcZJNcZtl9dmRX04DFi1GYBxT9hKTUJGZbF08npqZWcwBAftiM8fR3/s1600/IMG_3981.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEnfJVi2HrZ8kEsMLZX2oJM_rXLem3TIwt4-N7RKpH2LCwZVGHHdYunghEpjNULbbPWA6p6qhfYlURUpLTq5sZ99pcZJNcZtl9dmRX04DFi1GYBxT9hKTUJGZbF08npqZWcwBAftiM8fR3/s320/IMG_3981.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjq4bPS09nlQfK07hcv6WI0mkUQEOPf5rKt6nelSzcr9e4QZXncsKjZON4HNUWGmgHj9CZAUXmy6byvp2H97ohI3QYN_pFaa0x5xpWZ2xIerFucm_HLVTt62Hfh-LqTOkr1taqBdTizS12T/s1600/IMG_3982.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjq4bPS09nlQfK07hcv6WI0mkUQEOPf5rKt6nelSzcr9e4QZXncsKjZON4HNUWGmgHj9CZAUXmy6byvp2H97ohI3QYN_pFaa0x5xpWZ2xIerFucm_HLVTt62Hfh-LqTOkr1taqBdTizS12T/s320/IMG_3982.JPG" width="320" /></a></div>
या नंतर आम्ही 'तेली का मंदिर' बघायला गेलो. विष्णू शंकर मातृका यांचं हे मंदिर
८व्या-९व्या शतकात बांधलं गेलं.द्रविडी शैलीचा कळस आणि त्यावर उत्तर भारतीय पद्धतीची
कलाकुसर असा सुंदर संगम असलेलं हे मंदिर आहे. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjt3Bi05DKlOUot-333XJVwTMQfuvIBECZq_Oi3KJCRfnv8SaeLGnB6Y7wwQUdx787GVn2EJw4l6pFistiWBv9kZf8u_9in-S_PJPsghdf24nJI0Az98u3Ht4G4OUc8oSnX4IiUmboaMiuK/s1600/IMG_4020.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjt3Bi05DKlOUot-333XJVwTMQfuvIBECZq_Oi3KJCRfnv8SaeLGnB6Y7wwQUdx787GVn2EJw4l6pFistiWBv9kZf8u_9in-S_PJPsghdf24nJI0Az98u3Ht4G4OUc8oSnX4IiUmboaMiuK/s320/IMG_4020.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXRk26UEDakEiIlFdxSWMaxeVF5_gy82U08AXABucuAmx4c5ztNhCZbY21l9OWa-r9QPf0wCWPA9Wb6fX-xbMhKZD39HzhVpNRtAzO_1IVHeZw1fmm5W4YpY7Glf_gKKzFLCzLkY_QCGQU/s1600/IMG_4027.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXRk26UEDakEiIlFdxSWMaxeVF5_gy82U08AXABucuAmx4c5ztNhCZbY21l9OWa-r9QPf0wCWPA9Wb6fX-xbMhKZD39HzhVpNRtAzO_1IVHeZw1fmm5W4YpY7Glf_gKKzFLCzLkY_QCGQU/s320/IMG_4027.JPG" width="213" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvqraTvI2lekTpfH8UigKbM1_qkZxviBZOkAcHTTGmV6y-QUqSmteub063rbLN9ei7W_xUj6NHTcL3EW3hyphenhyphen5pvgdr3C8wyJfUdEZaYA6a0GEd21_Ew94mWaKvGU92lNQMC3UrouHKU0xdX/s1600/IMG_4028.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvqraTvI2lekTpfH8UigKbM1_qkZxviBZOkAcHTTGmV6y-QUqSmteub063rbLN9ei7W_xUj6NHTcL3EW3hyphenhyphen5pvgdr3C8wyJfUdEZaYA6a0GEd21_Ew94mWaKvGU92lNQMC3UrouHKU0xdX/s320/IMG_4028.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjORvetfYcA2yN2aY9ZvvMRxLDcXsO5Q7cuyZVdaP_GK9g9kabckMz_2_XF-r9rk8xCPEcb26tOK-M7fXSfn9Q_n_FBtzluRPn9wZWgZL5x4DAaQDyLJiAn_W5vy-a2pks9WZ42m_lwaX4a/s1600/IMG_4031.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1067" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjORvetfYcA2yN2aY9ZvvMRxLDcXsO5Q7cuyZVdaP_GK9g9kabckMz_2_XF-r9rk8xCPEcb26tOK-M7fXSfn9Q_n_FBtzluRPn9wZWgZL5x4DAaQDyLJiAn_W5vy-a2pks9WZ42m_lwaX4a/s320/IMG_4031.JPG" width="213" /></a></div>
डोक्यावर ऊन आणि पोटात भूक मी म्हणत होते.
आम्हा सर्वानाच गुरुद्वारामध्ये येऊन लंगर मधे जेवायची खूप इच्छा होती त्यामुळे अविरत
चालू असणाऱ्या त्या प्रसादरूपी लंगर कडे आम्ही निघालो.भरपेट जेवण मिळाल्यामुळे आम्ही
पुन्हा ताजेतवाने झालो होतो मग बाहेरच असलेल्या चपलांच्या छोट्या दुकानात अस्सल पंजाबी
जूतीची खरेदी झाली आणि आम्ही<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>तानसेन रेसिडेन्सी
कडे परतलो. सामान सुमान यावरून आम्ही रात्री ९ वाजता ग्वालियर रेल्वे स्टेशन वर पोहोचलो.
आमची १०.३० ची गाडी उशिरा येणार असं समजलं पण त्या दिवशी असलेली कडाक्याची थंडी आणि
धुकं यांमुळे गाडीला यायला तब्बल ३.३० तास उशीर झाला. आमचं हॉटेल खरंतर स्टेशन जवळच
होतं त्यामुळे पुन्हा हॉटेल ला जाऊन थांबणं आणि प्रत्यक्ष गाडी यायच्या वेळी पुन्हा
हजर होणं हे करता आलं असतं. पण गाडी नक्की किती वाजता येणार ह्याचा नक्की अंदाज रेल्वे
अधिकाऱ्यांनाही नसल्याने आम्ही स्टेशन वरच थांबणं सोयीचं होतं. सगळ्याच मार्गांवर धुक्यामुळे
गाड्या उशिरा चालत होत्या त्यामुळे स्टेशन वर त्या दरम्यान सुटणाऱ्या सगळ्या गाड्यांचे
प्रवासी खोळंबले होते,खूप गर्दी होती आणि वेटिंग रूम मध्येपण<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>बसायला जागा नव्हती. त्या कडाक्याच्या थंडीतला रेल्वे
स्टेशन वर बसण्याचा अनुभव आम्हाला फार मोठा वाटला आणि मग आठवण आली ती सियाचीन मधल्या
आपल्या सैनिकांची.त्या गोठवणाऱ्या थंडीत आपले सैनिक सीमेचं रक्षण करत उभे असतात त्यामुळे
आम्हाला जाणवणाऱ्या त्या थंडीचा बागुलबुवा न करणंच योग्य होतं. अखेर रात्री २.१५ च्या
सुमारास रेल्वे आली आणि २.३० वाजता आम्ही जबलपूर च्या दिशेने निघालो.<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>२६ तारखेच्या
दुपारी १२.३० वाजता आम्ही जबलपुरात पोहोचलो .२६-२७-२८ असे ३ दिवस आमचा मुक्काम जबलपूरला
होता.ज्या हॉटेल मध्ये आम्ही उतरलो ते फारसं बरं नव्हतं. जबलपूरच्या थंडीत अंघोळीच्या
गरम पाण्यासारखी अगदी मूलभूत सुविधा पण तिथे नीट नव्हती आणि आम्ही मागणी केल्यावरही
त्यांनी त्यावर तत्परपणे<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>काम केला नाही,त्यामुळे
जबलपूर मध्ये राहण्यासाठी कुणाला सुचवावं अस हे हॉटेल नक्कीच नव्हतं.१-१.३० तास वाट
पाहून शेवटी एकदाच गरम पाणी मिळाला आणि आम्ही अंघोळी करून शेवटी ३ च्या सुमारास तयार
झालो.अशक्य भूक लागली होती आणि वेळ तर इतकी ऑड झाली होती कि आता कुठल्या हॉटेल मध्ये
व्यवस्थित जेवण मिळेल कि नाही अशी शंका मनात घेऊन आम्ही बाहेर पडलो,मगाशी अंघोळीसाठी
ताटकळत बसलो असताना जवळ पासच्या हॉटेल ची नाव बघून ठेवली होती ,त्यातलं जे सगळ्यात
जवळ दिसत होत तिकडे आम्हा<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>६ जणांची वरात एका
रिक्षेने निघाली. नशिबाने हॉटेल जवळच होतं आणि सुदैवाने जेवण अजून मिळवू शकत होतं.आम्ही
ऑर्डर केली आणि आता किमान अर्धा तास जेवणाची वाट बघायची मनाची तयारी करून बसलो.पण खरोखरच
अर्ध्या तासाच्या आतच आमच्या टेबल वर जेवण वाढलेलं होतं त्यानंतर<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>पुढची ५ मिनिटं तरी आम्ही कुणीच एकमेकांशी बोलत
नव्हतो कारण सगळ्यांचीच हात तोंडाची गाठ होती. मग जरा पोटात गेलं आणि आम्ही तरतरीत
झालो.मग जेवण आटोपून मघई पान खात पुढचा बेत आखला गेला. जवळपासचा एखादा स्पॉट बघून यायचा
असं ठरलं. उदय फारच दमला होता त्यामुळे तो परत आमच्या लॉज वर जाऊन झोपणार होता आणि
मग थोड्या वेळाने आम्हाला आम्ही असू तिथे जॉईन होणार होता. आम्ही ठरवलं होता ते ठिकाण
मॅप्स वर जरी जवळ दिसत असला तरी तिथे पोहोचायला सरळ रस्ता नव्हता त्यामुळे रिक्षा वाले
काहींच्या काही भाडे सांगू लागले अखेर प्रीती ने तिचा जबलपूर ठसका दाखवला आणि आम्ही
पण फार ताणून नको धरायला असं ठरवलं आणि एक रिक्षा मिळून आमचा प्रवास सुरु झाला तो “पिसनहारी
कि मदिया” कडे. हे ठिकाण जैन लोकांचं दैवत असलेले भगवान महावीर आणि त्या परंपरेतील
अन्य तीर्थांकरांचं. एका महिलेने लोकांचं दळण दळून येणाऱ्या पैशातून हे मंदिर उभं केलं
असा या मंदिराचा इतिहास आहे म्हणून या ठिकाणाला या अनोख्या नावावरून संबोधतात. एका
छोट्याश्या टेकडीवजा उंचवट्यावर वेगवेगळ्या स्तरावर तीर्थांकरांच्या मूर्ती आहेत. इथवर
जायची वाट फुलझाडांनी आणि हिरव्यागार शोभेच्या झुडुपांनी सुशोभित केलेली आहे. मंदिरात
सर्वत्र स्वच्छता आणि शांतता होती. उंचावरून जबलपूर शहराचं आणि मावळत्या सूर्याचं दर्शन
घेत आम्ही खाली उतरलो आणि परतीच्या वाटेकडे वळलो. इथवर येताना तरी आम्हाला रिक्षा मिळाली
पण जाताना अंधार झाला असल्याने आणि फिरून जायचे असल्याने रिक्षावाले एकतर यायलाच तयार
नव्हते किंवा काहींच्या काही भाडे सांगत होते त्यामुळे आम्ही चक्क जबलपूरच्या स्थानिक
बस ने जायचा निर्णय घेतला आणि आमच्या वाटेकडे जाणारी समोर आलेली पहिली बस पटकन पकडली.
या बस प्रवासाने आम्हाला एक विलक्षण आणि कधी विसरूच शकणार नाही असा अनुभव दिला. सामान्य
प्रवासी किंवा एखादा मजूर वाटावा असा वेष असलेला तिचा कंडक्टर होता आणि जणू हि बस नसून
एखादी छोटी चारचाकी असावी अशा थाटात गाडी चालवणारा तिचा ड्राइवर होता आणि ही एकमेव
बसच आता रेल्वे स्टेशन कडे जायला उरली आहे असा समज व्हावा एवढी माणसं(यात आम्ही पण
होतो)यात भरली होती. अखेर १ तासाच्या या अविस्मरणीय प्रवासानंतर आम्ही हॉटेल ला परत
सुखरूप वन पीस शिल्लक राहून पोहोचलो.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "mangal" , serif;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>२७ डिसेम्बर
ला संपूर्ण दिवस धुवाधार फॉल आणि भेडाघाट बघण्यात गेला. धुवाधारचं रूप तेव्हा धुवाधार
नसलं तरी त्याचं वेगाने कोसळणारं फेसाळतं पाणी रौद्र रूपीच होतं आणि हेच रौद्र रूपी
पाणी नंतर कमालीचं शांत होऊन दुतर्फा असलेल्या संगमरवरी टेकड्यांमधून वाहतं. संगमरवरी
दगडाच्या वेगवेगळे रंगछटा आणि त्या संथ पाण्यावरून जाताना नावाड्यांची चाललेली
running commentry<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>असा मस्त अनुभव आम्ही भेडाघाटला
घेतला. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5Zsikfv3XL_56ryH5VVxL0mNifKW0GwYA_tOFcINmBBshdgy0CN_MGE5Vq3ol-4C50ocLX3-UZ9m_MDlibUhSlWymRKdZBjkFdJw1LqaooXdwl16AHoVXXPqVZhn_PQ6n_kQ6YXvx9qc0/s1600/IMG_4089.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5Zsikfv3XL_56ryH5VVxL0mNifKW0GwYA_tOFcINmBBshdgy0CN_MGE5Vq3ol-4C50ocLX3-UZ9m_MDlibUhSlWymRKdZBjkFdJw1LqaooXdwl16AHoVXXPqVZhn_PQ6n_kQ6YXvx9qc0/s320/IMG_4089.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGUfVFEH5KOtDxM2K9i9jCCAvJioYwZzNjC0K5lz34yETcksGQWZ7Tc9bdwilWabJVGOs-ldufYk2QHPOoK-SWny2Z9JCZYEQy383Wvk-XME2IhYfnMs0ljB0ix2v7URDPOHIMDvD09Yjc/s1600/IMG_4114.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGUfVFEH5KOtDxM2K9i9jCCAvJioYwZzNjC0K5lz34yETcksGQWZ7Tc9bdwilWabJVGOs-ldufYk2QHPOoK-SWny2Z9JCZYEQy383Wvk-XME2IhYfnMs0ljB0ix2v7URDPOHIMDvD09Yjc/s320/IMG_4114.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwak0g4xhyqU8zU4sBYCdTciJtq9ndZw4BmGAkXyMNQeuU7DErRfAFBzPNFcimiyYeeqtBg3rFnZSBWlb48sZIwKRjRzUUqF5N-kFQyMa9QQV8lu7cIwU0xfWCYJdXjcDfI4J3QVGoO2kH/s1600/IMG_4125.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwak0g4xhyqU8zU4sBYCdTciJtq9ndZw4BmGAkXyMNQeuU7DErRfAFBzPNFcimiyYeeqtBg3rFnZSBWlb48sZIwKRjRzUUqF5N-kFQyMa9QQV8lu7cIwU0xfWCYJdXjcDfI4J3QVGoO2kH/s320/IMG_4125.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibrs2t9rn8Dr4PxtnS9xdke0h_rJuiLkRg3Pg9Zo2VxNvmNTh349Lg6BFQD0BPV8-ftxbUVexmC29hwFvLFczDuD1VbVYVHphawVnzymX36gNj14S0XfGXDITpF6wNGWlS_gSxype__Qdp/s1600/IMG_4148.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibrs2t9rn8Dr4PxtnS9xdke0h_rJuiLkRg3Pg9Zo2VxNvmNTh349Lg6BFQD0BPV8-ftxbUVexmC29hwFvLFczDuD1VbVYVHphawVnzymX36gNj14S0XfGXDITpF6wNGWlS_gSxype__Qdp/s320/IMG_4148.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfIMyIW-AuF3xvm5sD55W1t7DVvpShadGwSukTHZoPdBiX69K1Bk5xVCK_LP9lo5VUQnjv8dJtk2P7c3B9fTO-f2N99TP43hyL6yimupNCIsGznl0Rh6oiTZpT4VnBQiUSUTZcZbNuy9JG/s1600/IMG_4167.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfIMyIW-AuF3xvm5sD55W1t7DVvpShadGwSukTHZoPdBiX69K1Bk5xVCK_LP9lo5VUQnjv8dJtk2P7c3B9fTO-f2N99TP43hyL6yimupNCIsGznl0Rh6oiTZpT4VnBQiUSUTZcZbNuy9JG/s320/IMG_4167.JPG" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO9DQg7PWVwkGQVoLYyYYT-2d-VjjsxVZeoYCieHenlfqTKZN-mvVSneuHvalI7mp4_pw8FjitFCoHbS9eTHC4Ld7F8k12i2966HKM3xDzKALYiiyIRMQh64M3fAHuSUG1Nm8ww9h1ScYB/s1600/IMG_4175.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1067" data-original-width="1600" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjO9DQg7PWVwkGQVoLYyYYT-2d-VjjsxVZeoYCieHenlfqTKZN-mvVSneuHvalI7mp4_pw8FjitFCoHbS9eTHC4Ld7F8k12i2966HKM3xDzKALYiiyIRMQh64M3fAHuSUG1Nm8ww9h1ScYB/s320/IMG_4175.JPG" width="320" /></a></div>
२८ डिसेम्बर चा दिवस जबलपूरचा फेरफटका आणि थोडी खरेदी यासाठीच राखीव होता तशी
ती झाली. महू प्रमाणेच जबलपूर ला देखील कापड स्वस्त आहे,तेव्हा या संधीचा फायदा घेऊन
आम्ही पुन्हा एकदा फुवारा भागात झब्ब्याची कापडं,सलवार कमीज ची कापडं,शर्ट पीस, संगमरवराच्या
बारीक सारीक वस्तू अशी खरेदी केली आणि घरच्या सगळ्या मंडळींना काहींना काही भेटवस्तू
घेण्याचा आमचा मानस पूर्ण केला. खरेदीच्या नादात आपण किती चालतो याचं भानच राहत नाही
आणि मग खरेदी संपली कि ते कळू लागतं,तसंच आमचं झालं ,दमणूक आणि भूक या दोन्हीची तीव्र
जाणीव आता व्हायला लागली होती. सुदैवाने कॉफी हाऊस जवळ होतं आणि तिथलं जेवण चांगलं
असतं असं उदय ला ठाऊक होतं त्यामुळे आम्ही लगेच आत शिरलो. गर्दी पुष्कळ होती त्यामुळे
आमचं जेवण यायला बराच वेळ लागला त्यामुळे अगदी काकुळतीला आलो होतो आणि शिवाय आमची गाडी
त्याच रात्रीची असल्याने वेळेत पोहोचायचं पण होतं. जेवण आलं आणि आम्ही जे काही आधी
येईल त्यावर तुटून पडलो. जेवण आटोपून पुन्हा एकदा शेअर रिक्षा पकडली आणि हॉटेल ला पोहोचलो.
फ्रेश झालो आणि नव्याने केलेल्या खरेदीची आधीच तुडुंब भरलेल्या बॅगांमध्ये थोडी कोंबाकोंब
झाली..२८ च्या संध्याकाळी आम्ही जबलपूर मुंबई गरीबरथ या गाडीने करणार होतो. या गाडीची
आजवर आम्हाला असलेली माहिती अशी होती कि गरिबरथ हि गाडी कमी तिकीटात सामान्यांना ए
सी ने प्रवास करता यावा म्हणून चालणारी गाडी आहे पण त्यात बसण्याचा योग मात्र हा पहिलाच
होता. गाडी तशी बरी होती म्हणजे साधारण थर्ड ए सी च्या भाड्यात आम्हाला या गाडीत तिकीट
मिळालं होतं पण त्याच बरोबर थर्ड ए.सी पेक्षा एक वेगळी गोष्ट म्हणजे त्या गाडीत साईड
बर्थ पण ३-३ होते आणि ती फारच मोठी अडचण होती कारण आमच्या २ सीट्स तिथे आल्या होत्या.साईड
बेरीज असल्याने मुळात लांबी आणि रुंदी दोन्हीही कमीच असलेल्या त्या सीट्स एकावर एक
३ असल्याने उंची पण कमी होती. आम्हा सगळ्यांचीच थोडी चिडचिड झाली. शेवटी आमच्या त्या
सीट्स आम्हाला गैरसोयीच्या पण आमच्या एका सहप्रवासीला सोयीच्या असं समीकरण जुळलं आणि
आम्हाला त्या सीट्स पैकी १ सीट बदलून मिळाली आणि जरा तरी बरी सोय झाली. प्रश्न तसा
जास्त रात्री झोपण्यापुरताच होता आणि तो बऱ्यापैकी सुटला.सकाळ झाल्यावर वेध लागले ते
मुंबई येण्याचे. जग फिरून आलात तरी सुद्धा शेवट ओढ लागते ती आपल्या घराची, आमचंही असंच<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>झालं होतं आणि शेवटी २९ ला दुपारी १२ च्या सुमारास
मुंबई दिसायला लागली तसं मनात गारगार आणि बाहेरून मात्र गरम गरम व्हायला लागलं कारण
मध्यप्रदेशातली थंडी आणि नंतर ए.सी गाडीमुळे आम्ही सगळे स्वेटर्स घालूनच होतो ते आता
मुंबई मध्ये आल्यावर नकोसे झाले बॅग्स मध्ये तर जागा नव्हती त्यामुळे हातावरच स्वेटर्स
वागवत आम्ही गाडीतून बाहेर पडलो,तसं प्रत्येक मुंबईकर जाडी जॅकेट्स आणि स्वेटर्स घेऊन
फिरणाऱ्या आमच्या कडेच पाहतोय कि काय असं वाटत होतं. स्टेशन बाहेर आलो तेव्हा भूक तर
लागलीच होती पण अंघोळ नसल्याने आणि आता आम्ही "कायम उकाडा हाच मुख्य ऋतू"
असणाऱ्या मुंबईत असल्याने, किमान हातपाय धुवून स्वच्छ होणं अत्यावश्यक होतं. गाडी
CST ला न गेल्याने “कॅनन पावभाजी” चा बेत तर बारगळलाच होता त्यामुळे आता जरा चांगल्या
हॉटेल मध्ये जायचं ठरलं,तेव्हा तिथे जवळच असलेल्या हॉटेल प्रीतम मध्ये आम्ही गेलो.तिथे
आमचं भरपूर सामान रिसेप<span lang="HI" style="font-family: "mangal" , serif; mso-bidi-language: HI;">श</span><span style="font-family: "mangal" , serif;">न काउंटर
वर सुरक्षित ठेवण्याची सोय झाली. सगळ्यात आधी आम्ही २-२ जण फ्रेश झालो,बाकीच्यांनी
तोवर ऑर्डर दिली. हॉटेल छान होतं वातावरण निर्मिती मस्त होती, गझल गायक जगजीत सिंग
इथे बरेचदा येत असत असं कळलं,जेवण आल्यावर पुन्हा पुढची ५ मिनिट्स सगळेजण गप्प होते
कारण गाठ हातातोंडाची होती. मगाशी मेनूकार्ड बघून ऑर्डर देताना आमच्या भुवया जरा उंचावल्या
होत्या कारण ते हॉटेल तसं जरा उंची प्रकरणच असल्याने किमती पण तशाच होत्या,पण आता आम्ही
आत येऊन बराच वेळ झाला होता आम्ही आवरून सावरून बसलो होतो आणि आता पुन्हा एखादं साधंसं
हॉटेल शोधण्याइतपत त्राण कुणातच नव्हता,त्यामुळे त्या किमती बघता फार व्हरायटी न मागवता
पोट भरेल असं साधंच पंजाबी भाजी आणि रोटीचं जेवण मागवायचं ठरलं.त्याप्रमाणे आलेलं हे
जेवण आम्हाला पुरलं आणि चव पण चांगली होती.आता पुणं गाठायला शिवनेरी पकडायची होती,सुदैवाने
शिवनेरी चा थांबा जवळच होता. जेवण आटोपून आम्ही सामानाची मोजणी करून त्या बस स्टॉप
कडे गेलो,तिकिटं लगेच पुढच्याच गाडीची मिळाली.आम्ही आरामात गाडीत जाऊन बसलो आणि गाडी
सुटली. या ट्रिप चा शेवटचा म्हणजेच पुणं-मुंबई दरम्यान चा प्रवास आम्ही करत होतो,गाडीत
बसल्यावर बहुदा आम्हा सगळ्यांनाच झोपा लागल्या आणि साधारण पुण्याच्या जवळ आल्यावरच
जागे झालो. ओळखीच्या इमारती दिसायला लागल्या,रोजचं काम आठवायला लागलं नशिबाने शनिवार
असल्याने अगदी उद्यापासूनच कामावर जायचं नाहीये एवढा दिलासा होता.वनाज स्टॉप ला उतरून
आम्ही रिक्षा केल्या आणि आपापल्या घराकडे निघालो ट्रिप च्या सुंदर आठवणींना जिवंत करायला
अर्थात फोटो बघायला कधी भेटायचं ते ठरवून पण मनात मात्र संपूर्ण सहलीतल्या आठवणींचा
चलचित्रपट कधीच सुरु झाला होता…<o:p></o:p></span><br />
<br />
<br /></div>
Ashish Chitalehttp://www.blogger.com/profile/01575579431615400147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-89059569948748336712012-09-02T00:22:00.001-07:002012-09-02T00:22:45.258-07:00Reporting from Leh – 14th July 2012<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Day breaks really early here. Woke up @ 5:30 am. We were just tidying up the bags when we received a knock on the door and in came our trek mate Kamal. Athletic guy…. We soon got talking and came to know ‘bhaisaab Marathon daudate hai…..’ (now I know why he looks athletic….). This quintessential marketing & sales guy had also written a novel. That’s what really inspired me to write this blog. He made a very pertinent comment….. says Kamal, “yaar, I thought I would meet interesting people if I come here…. In today’s world, if someone is ready to spend 40K (the approx cost of our trek including air fare) then the destinations would be Bangkok, Pattaya, Singapore, Dubai…. So it would be really a character who would choose to come here in the mountains to climb 20000 ft” . The two characters listening to him nodded in unison. :-)</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">We then went for an acclimatization climb to Shanti Stupa which was close to our guest house. We met 3 more trek mates there. You get to see a really good view of Leh from Shanti Stupa. If the sky is clear then in fact one can also see Stok Kangri, our ‘Lakshya’. We were not lucky though as it was cloudy.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-4NiHebkEKUY7-9-IubHk9LONhLObKeocDJCz7-RDQ263PqrpJjmPGXQRSIvqXr513TN7ESaLZuUeGBCA6TadaNXHr35s6u-8ROhmiIABdc4jbjmVRHrLNWuBEw7wDZTve6V-DL8QZcTf/s1600/4.+Shanti+Stupa+-+Our+1st+acclimatization+climb+in+Leh.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-4NiHebkEKUY7-9-IubHk9LONhLObKeocDJCz7-RDQ263PqrpJjmPGXQRSIvqXr513TN7ESaLZuUeGBCA6TadaNXHr35s6u-8ROhmiIABdc4jbjmVRHrLNWuBEw7wDZTve6V-DL8QZcTf/s400/4.+Shanti+Stupa+-+Our+1st+acclimatization+climb+in+Leh.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Shanti Stupa - The acclimatization climb</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtNOX97Weluc7DZ8fmQl1HQXB85LYhXsrw5quTop8bkHGCEqYfNKWx84NZgl-Dr3Zz8EzHs3yqUzjF12sWFnHMRNaueJ786WRKmBCGaLlXqG3_MkuEXNndMFB1ClRmJMHWyBD5D1t0-otV/s1600/15.+The+Stupa.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtNOX97Weluc7DZ8fmQl1HQXB85LYhXsrw5quTop8bkHGCEqYfNKWx84NZgl-Dr3Zz8EzHs3yqUzjF12sWFnHMRNaueJ786WRKmBCGaLlXqG3_MkuEXNndMFB1ClRmJMHWyBD5D1t0-otV/s400/15.+The+Stupa.JPG" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The Stupa</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkTWMDDgQ7SpyYnFrG6fGbF2BZdJxGFcHAJ7O9N1-VWGryXk5QzgUCK0I04FNVwMNdHCYhCYLQgSgK_Jr6_82uNC3933MV6U8DXpiLydvHm31XLF602-ri1Wm4smEmuk2WO4Ix1-mgRrq1/s1600/8.+View+of+Leh+while+climbing+Shanti+Stupa.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkTWMDDgQ7SpyYnFrG6fGbF2BZdJxGFcHAJ7O9N1-VWGryXk5QzgUCK0I04FNVwMNdHCYhCYLQgSgK_Jr6_82uNC3933MV6U8DXpiLydvHm31XLF602-ri1Wm4smEmuk2WO4Ix1-mgRrq1/s400/8.+View+of+Leh+while+climbing+Shanti+Stupa.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">View of Leh from Shanti Stupa & the clouds covering Stok Kangri in the distance</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">We returned to the guest house and went to the market. Bumped into Hari there. Another athletic guy and I started wondering then that perhaps 8.5 kgs I had lost before wasn’t good enough. :-)</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">We had lunch @ the guest house. By this time, almost everyone from the IndiaHikes trek group had assembled. So, spent some time introducing ourselves. It was, of course, gonna take some time before we remembered each other’s names and trades. So the communication was in universal language….. i.e ‘esmile’ :-)</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">We finally met the “Brahma”, our trek leader, at around 5 pm when he came to collect our medical certificates & declarations in order to ensure that he had permit for all of us. He said that he would be back in a while to brief us on the trek and next day’s action plan. Thus we broke. Some guys went shopping and Hrishikesh & I went to Jeevan Café to have a cup of tea. Its another good eating joint located on the Karzu Officers Mess – Shanti Stupa road (now you know how vague I can get so don’t ask me again…ok?) :-)</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">That ‘a while’ of Brahma was after 5 hours…. (when I was a kid, they told us that one day is like one second in Lord Brahma’s watch….. our Brahma was definitely faster then….what say?..... :-) jus kidding….) by that time everyone was done with dinner and almost in bed, after all… most of them had flown to Leh that day and were really tired, so….you know, you don’t expect to have a briefing @ 10:30 pm….</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A quick briefing (which lasted for an hour) and we were fast asleep…. Maan….was really excited to start the trek the day after…….</span></div>
abhaynhttp://www.blogger.com/profile/11556028468605471886noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-15202832116519750802012-08-29T21:35:00.000-07:002012-08-29T21:35:38.369-07:00Reporting from Leh - 13th July 2012<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">On 12th July night we reached Delhi and then spent the night on T3 as our flight to Leh was @ 6:30 in the morning the next day. T3 is a huge terminal for sure and certainly the best in the country and at par with better terminals in other countries. It remains to be seen however how much international traffic it can attract. I hope it will.</span><br />
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">At the time of boarding the flight to Leh I felt as though I was travelling abroad. 80 % of the flight consisted of foreign nationals. It was good to see, as the region attracts so much attention globally and sad to see as well that in spite of being part of our country so few Indians travel there. Perhaps the cost of air travel is prohibitive and that is the reason….! However, it was certainly one of the best routes to fly on and you get a bird’s eyeview of fascinating Ladakhi terrain, barren mountains interspersed with snow capped peaks. It’s said that this terrain is part of Central Asian landscape. It’s a cold desert and then you see a distinct green patch in this barren landscape and that is the oasis called Leh.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: x-small;"><br /></span></div>
<div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhStb4Dx9vgVq0RoDV2rM0RYeghaHC8lfFpaHIeEGNGBC2koguLMFAOSn7yc81kPS3TFuHOBNPVuEdzIcNiTHWpDls-ktSZ6Jcg_VDdy15-JOyPQwGY8Cngc8eDpsVdZu0lM29PxupksuRR/s1600/leh.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhStb4Dx9vgVq0RoDV2rM0RYeghaHC8lfFpaHIeEGNGBC2koguLMFAOSn7yc81kPS3TFuHOBNPVuEdzIcNiTHWpDls-ktSZ6Jcg_VDdy15-JOyPQwGY8Cngc8eDpsVdZu0lM29PxupksuRR/s400/leh.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The Oasis - Leh</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">We landed at Leh's Kushok Bakula Rinpoche airport. This is an air base @ Air Force station and so passenger flights are permitted only in the morning. Now that tourist influx is quite high so the airport is in real need of expansion. That is what I sincerely feel.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">We took the cab and went to Shanti Guest House @ Chanspa road near Shanti Stupa. This is where IndiaHikes had made our arrangements for the 14th. We reached a day early and decided to take a chance. Apparently rooms were available for 13th & the lady too was quite co-operative so we didn’t have any problems. In fact we got a welcome drink too. We got the 1st test of altitude as we huffed & puffed to reach our room on the 2nd floor. I was really tired by now as we didn’t get to sleep @ Delhi airport the earlier night. So I just dozed off in the next 10 min.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: x-small;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy5naA-gRs8v8jJ10VCWwZ4aNts9QBQTELkhyphenhyphen0fssQpkY59Yx302_H5ahyphenhyphenAlsYYvuCIqkuRmZSN0MkcnQeXTY1j9wMenOXYUC-9Dc7zImtsm3jiB94k-CeHd_wdq1W2CJBphJezqq2Q6QM/s1600/guest+house.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiy5naA-gRs8v8jJ10VCWwZ4aNts9QBQTELkhyphenhyphen0fssQpkY59Yx302_H5ahyphenhyphenAlsYYvuCIqkuRmZSN0MkcnQeXTY1j9wMenOXYUC-9Dc7zImtsm3jiB94k-CeHd_wdq1W2CJBphJezqq2Q6QM/s400/guest+house.JPG" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: x-small;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: x-small;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">We went to the market in the evening. It was kind of acclimatization walk cum trip down memory lane. Went to the same café near Axis Bank ATM where we had been before (during our bike ride trip in 2010) and had adrakwali chai. Did some window shopping in the market and then while coming back we stopped by @ World Peace Café and had some really well made, hot, chicken momos. I couldn’t resist the temptation to sms my friends and tell them that – ‘cool, pleasant weather, garam garam chai, and delicious, hot, chicken momos….. this was “life”….!’ In short I was high on life then. Needless to say I received quite a few interesting retorts…!! :-)</span><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"> </span></div>
<div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">On my part though I’ll recommend this place as one of the good eateries in Leh. You get quite a variety here and the quality of food is good. If you are walking from the market towards Chanspa area, its located at a corner where you take a left turn to go to Karzu Officer’s Mess and then to Shanti Stupa. [guess that is as vague as one can get….</span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">:-)</span> ]<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: x-small;"><br /></span></div>
</div>
abhaynhttp://www.blogger.com/profile/11556028468605471886noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-39335097250292688892012-08-11T22:29:00.001-07:002012-08-11T22:29:44.594-07:00Stok Kangri (July 2012) – Idea & Preparation<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">We did Dzongri trek (Sikkim) in November 2011. Climbing upto 14000 ft was something. Then in Jan 2012 Hrishikesh said, “Let’s do Stok Kangri”. "Naam bhi kabhi suna nahi hai….ye hai kidhar bhai....." was my 1st reaction. Then I realized that its located near Leh in Ladakh and we had perhaps a glimpse of it during our bike ride through Leh in 2010. It’s a 6 thousander i.e. more than 20000 ft. Definitely daunting.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: x-small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: x-small;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIJz-LP5Gb8IDVvnaDHmVyDnE4wQHXzD8D66i4iS88ywd1PK2Q6HJtCPYY7ODuhOA-ScVEML7Sjkljeb2ZJQIoBbMI0o6JLcoCVwu1LRnQ9c2IhrYsnrgZYa-zhXQUtmIbMxW5KOjtc4PE/s1600/Stok+Kangri.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="267" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhIJz-LP5Gb8IDVvnaDHmVyDnE4wQHXzD8D66i4iS88ywd1PK2Q6HJtCPYY7ODuhOA-ScVEML7Sjkljeb2ZJQIoBbMI0o6JLcoCVwu1LRnQ9c2IhrYsnrgZYa-zhXQUtmIbMxW5KOjtc4PE/s400/Stok+Kangri.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Stok Kangri</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: x-small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: x-small;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">The thought remained a thought almost till April and then we finally decided to book the air tickets. 1st step, I told my boss about the plan and the dates on which I was planning to trek. Once I got the green signal, we booked the tickets. Booking the air tickets was a guarantee that we would definitely go to Leh.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Once the tickets were booked and then started the real preparation.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">We bought 60 ltr back pack, head torch, trekking pole & other required stuff. I also ate Arjun’s head over whether “Action Trekking”, the brand of shoe we are so accustomed to wearing in Sahyadris will be good enough for this Trek to Stok. Finally I bought “Head” shoes (Quechua equivalent) which is considered fit for High Altitude trekking. Borrowed glares from Uday and a crepe bandage, few medicines and a mug from Sudeep.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">I was weighing a healthy 82 Kgs then (on 2nd May to be precise). Having trekked fair bit in Sahyadris (Western Ghats) I knew what it was to carry extra weight while climbing. So I set myself 1st target and that was to reduce 10 Kgs in 10 weeks. Kaydese ye commitment facebook status bana diya so that I could stay motivated to accomplish it.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Next 10 weeks, I religiously did cardio exercises @ Talwalkar’s (running on treadmill, stationery cycle, stepper & cross trainer). Target was to burn minimum of 600 calories every day. We also did Plus Valley trek & Rajgad-Torna trek. Besides almost all other Sundays (at least 6) went to Sinhgad (close to Pune) with 12-14 kgs back pack and on one Sunday climbed it twice with the backpack on. On 2 other Saturdays I went to BMCC ground in Pune and ran 12 laps (close to 5.5 kms).</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">I declared that I would not drink until I summit and followed that resolution firmly without giving in. I also followed a daily routine (controlled diet) –</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><div>
8:30 am – Breakfast – idli sambar (3 idlis) & chai,</div>
<div>
11:30 am – Biscuits & chai,</div>
<div>
1:30 pm – Lunch – 1 Roti, Legumes & Dal,</div>
<div>
4:30 pm – Biscuits & chai,</div>
<div>
6:30 pm – Evening snacks ( as available in the company canteen including vada-pao),</div>
<div>
8:30 pm – Dinner – 1.5 Rotis, vegetable</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Company canteen prepares sweets on Mondays, Thursdays & Saturdays, so ate those sweets. Also went to McD and Pizza Hut. But overall I ensured that I did not overeat. As a result, on 12th July when I boarded the plane to Delhi I had lost 8.5 kgs. Couldn’t achieve the target of 10 Kgs but still it was no mean achievement. I was fitter, slimmer and hungry to climb Stok Kangri...</div>
<div>
<br /></div>
<div style="font-size: small;">
(This post is written by Amogh. To be continued...)</div>
</span></div>
</div>abhaynhttp://www.blogger.com/profile/11556028468605471886noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-65899029414209551332011-02-02T03:56:00.002-08:002011-02-02T07:18:33.376-08:00नरनाळा-गाविलगडमहाराष्ट्रामधे गिरिभ्रमंती करायची म्हणजे लगेच आपल्या डोळ्यासमोर येते ती म्हणजे संह्याद्री पर्वत रांग आणि त्यात आपल्या अभेद्य तटबंदी,बुरुज आणि कातळ कड्यांसोबत उभे असलेले किल्ले. पण या संह्याद्री पर्वत रांगेबरोबरच सातपुडा पर्वत रांग आपल्या भौगोलिक स्थानामुळे तेवढीच महत्वाची आहे. यातील किल्य्यांची माहितीदेखील लोकांना नसते. याचं एक कारण म्हणजे संह्याद्रीची मुख्य रांग आणि सातपुडा रांग यांच्यामधलं अंतर. तर अश्या या अपरिचीत भागामधे भ्रमंती करण्याचा बेत आम्ही आखला. वर्हाड प्रांतावरची सत्ता सांगणरा अमरावती जिल्ह्यातला गाविलगड आणि अकोला शहराजवळील नरनाळा अशी मोहीम आम्ही आखली होती. २३ ते २५ जाने. २०११ असे तीन दिवस आम्ही ही भटकंती केली. आम्ही २२ जाने. ला प्रसन्न ट्रॅव्हल्सच्या बसनी अकोल्यापर्य़ंत गेलो. अकोल्यापर्यंत जाण्याचं तिकिट साधारण ४०० रुपये आणि जाण्यासाठी सधारण १० ते ११ तास लागतात. पुणे-नगर-औरंगाबाद-जालना-खामगाव-चिखली-शेगाव असा प्रवास करत ही बस अकोल्याला पोचते.<br /><br /><br />नरनाळा<br /><br />अकोला शहरातुन नरनाळा किल्ल्याकडे जाण्यासाठी आकोट मार्गे शहानूर गावात यावं लागतं.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB1hcPBBfApTiRqKCEk9CzKvm6YCXAxENZT50YRyqzFpXyBuGJBzCF9VULTWLWMFweZF4QPYyhwUtPvsmmIx-h8gOOcL5m2RsHVjjMMJ5yz-5iJz9Qc6-lNTqr8wRVhNpEL-x3Ph8P8qlw/s1600/1.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB1hcPBBfApTiRqKCEk9CzKvm6YCXAxENZT50YRyqzFpXyBuGJBzCF9VULTWLWMFweZF4QPYyhwUtPvsmmIx-h8gOOcL5m2RsHVjjMMJ5yz-5iJz9Qc6-lNTqr8wRVhNpEL-x3Ph8P8qlw/s200/1.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569062548061487394" /></a> अकोला आकोट हे अंतर आहे साधारण ४५ कि.मी तर आकोट शहानूर हे अंतर आहे साधारण २० कि.मी. हे अकोला ते शहानूर अंतर पार करायला साधारण २ ते २.३० तास लागतात. नरनाळा हे अभयरण्य असल्यामुळे इथे सहजीकच वन खात्याची परवानगी घ्यावी लागते. दुपारी ३ ही प्रवेश मर्यादा आहे तर संध्याकाळी ५ वाजेपर्यंत गडावर थांबायची परवानगी मिळते. मंगळवार ही इथली साप्ताहिक सुट्टी असल्यामुळे त्याप्रकारे आपला ट्रेक प्लॅन करावा. शहानूर मधे वन खाल्यातर्फे रहायची सोय होते पण त्यासाठी आधीपासुन बुकींग करावं लागतं. नरनाळा किल्ला हा तीन वेगळ्या किल्ल्यांचा मिळुन बनलेला आहे. तेलीयागड, नरनाळा आणि जाफराबाद. यातील तेलीयागड आणि जाफराबाद हे दोन छोटे किल्ले आहेत. या दोन किल्ल्यांवर ऐतिहासिक द्रृष्ट्या बघण्यासारखं अस काही नाही मात्र गडांची तटबंदी आणि बुरुज शाबुत आहेत. यातील जाफराबाद हा "क्रिटिकल फॉरेस्ट झोन" असल्यामुळे तिकडे जायची परवानगीदेखील मिळत नाही. एका द्रुष्टीनी हे योग्यच आहे कारण आपल्या देशात अतिउत्साही समाजकंटकांची कमी नाहीये आणि सद्य परिस्थितीमधे एकवेळ माणुस वाचला नाही तरी चालेल पण प्राणी वाचले पाहीजेत. नरनाळा किल्ल्यावर मात्र तेथील वनखात्याच्या कर्मचार्यांच्या मदतीनी पूर्ण गड फिरता येतो. या तीनही किल्ल्यांचा मिळुन असलेला नरनाळा हा महाराष्ट्रातील गिरिदुर्गांमधे सगळ्यात जास्त विस्तार असलेला गड आहे. साधारण ३८२ एकर आणि २४ मैलांचा तटबंदीचा घेर असलेल्या या किल्ल्याला छोटे मोठे मिळुन २२ दरवाजे आहेत आणि बुरुजांची गणती सांगणही कठीण आहे.<br /><br />शहानूर गावातुन गडमाथ्यावर जायला व्यवस्थित गाडी रस्ता आहे. छोट्या घाटाचा हा रस्ता पार करुन आपण शक्कर तलावापाशी येतो. अजुन एक मार्ग म्हणजे या गाडी रस्त्यानी शहानूर दरवाज्यापाशी यायच. हे गडाचं पहिलं प्रवेशद्वार. <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig4KjQXfExkWokA6B6NswuplFxWdTfBsJceAK9wXmqPcnvdEowrid6vWiXFdTafcJiyXPAA26q3OI_SQUBcrFzODna1Jy8m6zic5tKYWqHpmLSaqOFeftsarhH9671Yy2SY0ulB22m7F4r/s1600/2.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 150px; height: 200px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEig4KjQXfExkWokA6B6NswuplFxWdTfBsJceAK9wXmqPcnvdEowrid6vWiXFdTafcJiyXPAA26q3OI_SQUBcrFzODna1Jy8m6zic5tKYWqHpmLSaqOFeftsarhH9671Yy2SY0ulB22m7F4r/s200/2.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569062896225553138" /></a> या प्रवेशद्वारावर पाषाणामधे कोरलेले व्याल बघायला मिळतात. प्रवेश केल्यावर दोन्ही बाजुंना असलेल्या देवड्या बघायला मिळतात. आजही हे अवशेष चांगल्या अवस्थेमधे आहेत. इथुन पुढे गेल्यावर आपण मेंढा दरवाज्यापशी येतो. <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglp7ZIQYl2X5ACGq5KQjQlMmKPOLROyy4h-2SFflU6rRFDv-hjHbP2M6ndYtdrM6JtR_nEIef_U_6JKzf6NYIHTJ_NGRjt752YMz_fCixz91DL6w3ywPTHcMDW-IPb1tSdDKZGYZtxchnd/s1600/3.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglp7ZIQYl2X5ACGq5KQjQlMmKPOLROyy4h-2SFflU6rRFDv-hjHbP2M6ndYtdrM6JtR_nEIef_U_6JKzf6NYIHTJ_NGRjt752YMz_fCixz91DL6w3ywPTHcMDW-IPb1tSdDKZGYZtxchnd/s200/3.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569063211341040738" /></a><br /> दरवाज्यावर काही कलाकुसर नसली तरी दरवाज्याची ऊंची, त्याबाजुचे बुरुज आणि आधीची तटबंदी यामुळे त्याची भव्यता कुठेच कमी पडत नाही. मेंढा दरवाज्यातुन पुढे गेलं की रायगडावरील महादरवाज्याला असलेल्या बुरुजांची आठवण करुन देणारे पण एकदम वेगळे असे दोन बुरुज आणि त्यामधे असलेला मेहंदी दरवाजा दिसतो. हा मेहंदी दरवाजा मागे ठेउन पुढे आलं की डोळ्याचं पारणं फिरणारं द्रृश्य आपल्याला दिसतं. हे म्हणजे या गडाचं केंद्रस्थान म्हणता येइल असा महाकाय महाकाली दरवाजा.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOhTDX-bZo6g-pepjpK5_3RpraI5z-zp5TpVd9gawP2ybfCLkH3QNHeqtDxPdrkF8k9AR6ZHNqOG9GdK7ibhorrCN62bjQzkKzAi4iqbD0XrWpV6_QKRkWshekoM-9qm0hTV0Y-0cDf7FM/s1600/4.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOhTDX-bZo6g-pepjpK5_3RpraI5z-zp5TpVd9gawP2ybfCLkH3QNHeqtDxPdrkF8k9AR6ZHNqOG9GdK7ibhorrCN62bjQzkKzAi4iqbD0XrWpV6_QKRkWshekoM-9qm0hTV0Y-0cDf7FM/s200/4.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569063494099359394" /></a> याचं नाव किती समर्पक आहे हे इथे आल्यावरच जाणवतं. कितीही फोटो बघितले तरिही हे प्रवेशद्वार प्रत्यक्ष डोळ्यानी बघणं हा एक वेगळाच अनुभव आहे. आजवरच्या दुर्गभ्रमंतीमधे इतकं भव्य प्रवेशद्वार मी बघितलं नाही. वास्तुशास्त्राचा उत्तम नमुना, कारागिरांच्या हातातुन पाषाणावर झालेली उत्तम कलाकुसर, बाजुला सुंदर नक्षीकामानी सजवलेले सज्जे, समोरील बाजुस असणार्या देवड्या हे बघायचं म्हणजे तिथे स्वतः असायला हवं. प्रवेशद्वारावर फारसी भाषेमधे असलेले दोन शीलालेखही पहायला मिळतात. आजही फारसी भाषा समजु शकणारा माणुस हे शीलालेख सहज वाचु शकेल इतके ते स्पष्ट आहेत. या प्रवेशद्वारानी मात्र गडावर जाणारी मळलेली वाट दिसत नाही. गाडी रस्त्यानी जाताना हे सर्व दरवाजे लागतातच. याच गाडी रस्त्यानी अजुन पुढे गेलं की डाव्या हाताला एक पायवाट गेलेली दिसते जी आपल्याला आकोट दरवाज्यापाशी आणुन सोडते. या दरवाज्याच्या अगोदर २ नळीच्या तोफा बघायला मिळतात. आकोट दरवाजाही अश्याच भक्कम तटबंदीचा बांधलेला आहे. आकोट गावातुन येणारी पायवाट इथे स्पष्टपणे पहायला मिळते. वर ज्या महाकाली दरवाज्याबद्दल मी लिहिलय त्या महकाली दरवाज्याच्या डावील तटबंदीलगत एक रस्ता आकोट दरवाज्याकडे जातो असा संदर्भ काही पुस्तकांमधे आढळतो परंतु याबाबत खात्रीलायक काही सांगता येणार नाही. आकोट दरवाज्यातुन पुढे गेलं की आपण गडमाथ्यावर पोचतो. ईथेच डाव्या हाताला असलेल्या काही बैठ्या इमारती, नागपुरकर-भोसल्यांचा वाडा, पैलवानबाबा शाह दर्गा अश्या वास्तु बघायला मिळतात. उजव्या हाताला दिसतो तो शक्कर तलाव. पिसाळलेला कुत्रा चावल्यावर या तलावत आंघोळ करायची आणि या तलावाच्या काठावर असलेल्या बर्हाणुद्दीन अवलीया याच्या थडग्याची पुजा करायची आणि मागे न वळता गड उतरुन खाली जायचं असा समज आजही लोकांमधे असल्यामुळे आजही आकोट आणि शहानूर गावातुन लोक या शक्कर तलावामधे आंघोळ करायला येतात. याच तलावाच्या बाजुला चार मजल्यांएवढी उंच इमारत आहे. ज्याला अंबर महल किंवा राणी महल असही म्हणतात. <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-YTAG43mlRmsGa3uEPcatt1IsHfhzNbOIRqk84vnNdAPnTsW57vMHjDTevHjasDfT0BEhzxsbuSfqqkaK7ZbzCKgBAfx6H-9IOqEAizr8dWfjwoo1Zo8EH-N5uBD28hm1GK44Pu2b7iqX/s1600/5.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi-YTAG43mlRmsGa3uEPcatt1IsHfhzNbOIRqk84vnNdAPnTsW57vMHjDTevHjasDfT0BEhzxsbuSfqqkaK7ZbzCKgBAfx6H-9IOqEAizr8dWfjwoo1Zo8EH-N5uBD28hm1GK44Pu2b7iqX/s200/5.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569063818894727442" /></a><br /> हा महाल समोर ठेउन उजवीकडे एक छान कलाकुसर असलेली मशीद बघायला मिळते. तर डावीकडे एक पायवाट जाते. या वाटेनी सरळ गेलो की एका चौथर्यावर कमानी दिसतात. याच्या खाली आहे ती तेला-तुपाची विहीर. इथुन पुढे गेलं की अजुन एक वाडा दिसतो ज्याला बाहेरील बाजुस चार कमानी आहेत. इथुन पुढे परत शक्कर तलावापशी आलं की तलावच्या पलिकडच्या काठावर वनकर्मचार्यांसाठी असलेली घरं दिसतात. साधारण ४ ते ५ कर्मचारी या गडावरील गस्ती्चं आणि वन्यप्राण्यांच्या रक्षणाच महत्वाचं काम करतात. या मजुरांच्या मदतीला एक हती देखील इथे पाळलेला आहे. या घरांच्या बाजुनी जाणार्या पायवाटेनी पुढे गेलं की एक रस्ता दिल्ली दरवाज्याकडे जातो. वाटेत एक मारुती मंदीर, राम तलाव, मोती तलाव लागतात. दिल्ली दरवाज्यामधे येण्याचा मुख्य रस्ता हा तिथे असलेल्या झाडाझुडुपांमुळे बंद झालेला आहे त्यामुळे गडावरुनच मागील बाजुनी आत शिरावं लागतं. आतमधे उंच कमानी आणि देवड्या आहेत. या प्रवेशद्वारावर दगडामधे कोरलेली कमळं दिसतात. इथुन पुढे जाणारा रस्ता नउगजी तोफेकडे जातो. एक गज म्हणजे अडीच फूट. यावरुन तोफेच्या लांबीचा अंदाज येतो.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjodYRFtC-8WuvviWmDgsWju4MhC1b4zaaxyZevVknoAFtdd7vRzdDyUSA4fU_xT6FoIH4AgkVnLZbeQdPxRYYagfaNHinDU9sZz0EMyLdGlzwWpuDT_msvby6778MgbocJlUoOABfpHSA5/s1600/6.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjodYRFtC-8WuvviWmDgsWju4MhC1b4zaaxyZevVknoAFtdd7vRzdDyUSA4fU_xT6FoIH4AgkVnLZbeQdPxRYYagfaNHinDU9sZz0EMyLdGlzwWpuDT_msvby6778MgbocJlUoOABfpHSA5/s200/6.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569064092827986066" /></a><br /> या तोफेच्या वरील बाजुन फारसी किंवा उर्दु मधे कोरलेले शीलालेख बघायला मिळतात. तोफ ज्या दरीच्या दिशेनी रोखलेली आहे ते चंदन खोरं. हे चंदन खोरं आपल्या डाव्या हाताला ठेवत पायवाटेनी पुढे गेल्यावर बुरुजांनी बंदीस्त वाडा बघायला मिळतो. त्याच्याच समोर एक टेहाळणी बुरुज आहे. इथुन आपण पुढे परत शक्कर तलावापाशी येतो. गडाची ही पूर्ण फेरी करायला २ तासाचा अवधी पुरेसा आहे. सोबत वनकर्मचारी असल्यामुळे गड बघणे सोयीस्कर होते.<br /><br /><br /><br />गाविलगड<br /><br />अकोल्याहुन गाविलगडाकडे जाण्याचा एकमेव मार्ग म्हणजे आधी चिखलदर्याला यायच.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgO03QzZsVisGZciW9rX4DQxU8rwT3t_v-x6-jF4SAgTf2Hu6717ur7Gsi1-ca4EFZMRIl5sNZB6UK7PnPdLKIq6dsm71s2EcLjZ8qqLmyKO5HMGFTWiPc4CuzjLxVj8YjbZR_YXNb28sAj/s1600/1.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgO03QzZsVisGZciW9rX4DQxU8rwT3t_v-x6-jF4SAgTf2Hu6717ur7Gsi1-ca4EFZMRIl5sNZB6UK7PnPdLKIq6dsm71s2EcLjZ8qqLmyKO5HMGFTWiPc4CuzjLxVj8YjbZR_YXNb28sAj/s200/1.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569065440414390594" /></a> आकोल्याहुन परतवाडा मार्गे चिखलदरा हे साधारण १२० कि.मी. अंतर आहे. इथल्या रस्त्यांचा विचार करता हे अंतर पार करायला अंदाजे साडेतीन तास लागतात. चिखलदरा हे थंड हवेचं ठिकाण आहे. इथे प्रवेश करण्यापूर्वी एक घाट पार करुन यावं लागतं. मेळघाट टुरिझम्स या संस्थेतर्फे "पंचफूल द कॅंप" या हॉटेलमधे (चिखलदर्याला) रहायची आणि जेवणाची उत्तम सोय होते. दारुकाम मात्र इथे करता येत नाही याची कृपया सर्वांनी नोंद घ्यावी. गाविलगड चिखलदर्यापासुन साधारण २ ते ३ किमी अंतरावर आहे. उंची समुद्रसपाटीपासुन अदमासे २९०० फूट. या गडाचा इतिहास सांगायचा झाला तर १२१२ मधे गवळी राजानी या गडावर ताबा मिळवला. त्या काळात ज्याच्या हातात गाविलगड त्याचं वर्हाड प्रांतावर राज्य असा समज होता. त्यामुळे या गडाला असलेलं महत्वं लक्षात येतं. पुढे १६८० मधे संभाजी आणि १७१८ मधे राजाराम महाराजांच्या हातात हा गड होता. आज गडाच्या प्रवेशद्वारापर्यंत गाडी जाउ शकते. वाहनतळाला लागुनच आपल्याला मछली तलाव बघायला मिळतो. मछली दरवाज्यातुन गडावर प्रवेश करता येतो. ह्या मछली दरवाज्यातुन आत शिरल्यावर गोमुखी बांधणीचा वीरभान दरवाजा लागतो.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwxffJPxbUOPPrQgU9oOC7Tbt1fhVQx4gVmJlXmpBWYWkeP5k_hkeDOOI51YClYZtXFQppsdBKvTIvj7oQ8cMAn1dd_sRoBvvjpw2opqLz5YiGM7GilvzuRgz_B63lZJHOchAHD0Ewarxo/s1600/2.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwxffJPxbUOPPrQgU9oOC7Tbt1fhVQx4gVmJlXmpBWYWkeP5k_hkeDOOI51YClYZtXFQppsdBKvTIvj7oQ8cMAn1dd_sRoBvvjpw2opqLz5YiGM7GilvzuRgz_B63lZJHOchAHD0Ewarxo/s200/2.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569065828009252722" /></a><br /> या दरवाज्यातुन आत शिरल्यावर डावीकडे गज आणि सिंह अशी दोन शिल्प बघायला मिळतात. बहुतकरुन ही २ शिल्प या वीरभान दरवाज्यावरील असावीत. याच बरोबर डावीकडेच टेकाडावर बघितलं तर आपल्याला लोहारी तोफही द्रृष्टीक्षेपात पडते. दरवाज्यातुन पुढे एक रस्ता सरळ मोझरी दरवाज्याकडे जातो आणि दुसरा रस्ता खाली दिल्ली दरवाज्याकडे जातो. या खाली जाणार्या रस्त्यानी २० ते २५ मिनीटं चालुन गेल्यावर "शारदुल" दरवाज्यापाशी आपण पोचतो. दगडामधे मध्यभागी कोरलेलं खजुराचं झाड, त्याच्या बाजुला असलेली द्वीमुखी गरुडाची शिल्पं (ज्याला गंडभिरुंड असही म्हणतात), त्याच्या खाली व्याल आणि त्यांच्या पायात असलेले हती अश्या वैशिष्ट्यपूर्ण शिल्पांनी हे प्रवेशद्वार सजलेलं आहे.<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4XnnuvjM6-YG_I8MId3XP-ZrO78P-z-EfHfIp6bRsiL8FhC786y6tPQqit12XpJ9CP4eYdm8XcpKJhf8UKNEYt_-s8L1oxSWFX3H8WJCk2KeDYcifUF8SUk9kLJmHMJUWWvfX3g2MDhB0/s1600/3.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4XnnuvjM6-YG_I8MId3XP-ZrO78P-z-EfHfIp6bRsiL8FhC786y6tPQqit12XpJ9CP4eYdm8XcpKJhf8UKNEYt_-s8L1oxSWFX3H8WJCk2KeDYcifUF8SUk9kLJmHMJUWWvfX3g2MDhB0/s200/3.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569066060375763970" /></a><br /> हा शारदुल दरवाजा पार करुन पुढे गेल की अजुन एक छोटेखानी दरवाजा लागतो. आणि या दरवाज्याच्या पुढे आहे तो म्हणजे प्रशस्त असा दिल्ली दरवाजा. <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYiFXv3hKBtMhala7rgjvzPjikQgHi9yfQuQUgkLc-ydn-SdIouaGhul6kKjXU8kYGQ7iehSqed4Wt_NGHOmroAW9KbGgm8Db9mpNXPIOJG9ALywxgVrCl7LnAFyEGFF9cqfEbVWArZlu4/s1600/4.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYiFXv3hKBtMhala7rgjvzPjikQgHi9yfQuQUgkLc-ydn-SdIouaGhul6kKjXU8kYGQ7iehSqed4Wt_NGHOmroAW9KbGgm8Db9mpNXPIOJG9ALywxgVrCl7LnAFyEGFF9cqfEbVWArZlu4/s200/4.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569066333302761458" /></a><br /> गडाचं शत्रुपासुन संरक्षण करण्याच्या द्रुष्टीनी या तीनही दरवाज्यांचं अतिषय महत्व असणार यात काही शंका नाही. दिल्ली दरवाज्यातुन पुढे गेल्यावर डाव्या हातास खाम तलाव, देव तलाव, धोबी तलाव एकापाठोपाठ द्रृष्टीस पडतात. यापैकी देव तलावाला लागुनच सुंदर कलाकुसर असलेली एक मशीद बघायला मिळते. मशीदीच्या पुढे गेल्यावर एका छोट्या टेकाडावर आपण येउन पोचतो. इथे सुंदर कमानी असलेली एक वास्तु बघायला मिळते ज्याला धान्यकोठार असं म्हणतात. या धान्यकोठाराच्या उजव्या बाजुनी पुढे गेल्यावर एक वाट दाट(वडाच्या) झाडांमधुन वर जाते. इथे डाव्या हाताला एक भुयारी मार्ग आहे. याच्या आत एकतर न जाणे किंवा गेल्यास स्वतःच्या जबाबदारीवर जावे ही सुचना. हा भुयारी मार्ग मागे ठेवुन उजवीकडे वर एक पायवाट जाते जी आपल्याला किल्लेदाराच्या वाड्याकडे घेउन जाते. या वाड्याच्या समोर खाली दरीच्या दिशेनी पुढे गेल्यावर एक ढासळलेला बुरुज आणि त्याच्या आधी एक तोफ बघायला मिळते. याच किल्लेदाराच्या वाड्याच्या डाव्या हाताला एक पायवाट जाते ज्यानी काही अंतर पार केल्यावर आणखी एक तोफ आपल्याला बघायला मिळते. वर नमुद केलेल्या खाम तलाव, देव तलाव सोडल्यानंतर एक वाट डावीकडे जाते जी आपल्याला शंकराचं मंदीर आणि लोहारी तोफेकडे घेउन जाते. ही डावीकडील वाट सोडुन पुढे सरळ गेल्यावर धोबी तलावाच्या बाजुनी एक रस्ता सरळ जातो आणि एका भव्य मशीदीपाशी घेउन जातो. हा रस्ता माशीदीच्या मागील बाजुस येतो. ७ कमानी आणि ३ दालनं असलेली ही भव्य मशीद म्हणजे या किल्याचं एक प्रमुख आकर्षण म्हणता येइल. <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgpfEARfwR1LV_7z6H4zPA6CY6eQnkm_1ihecsOcHg5vNxKjETHcYDgjxwmjJdCEuwqSXx1wSfLIit6SxNI9E3Q9DgOBMevo4AHD3r6EA7NwGMzsMC-JI0eSxwCrd5Keje7CHuHEI9HdLq/s1600/5.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgpfEARfwR1LV_7z6H4zPA6CY6eQnkm_1ihecsOcHg5vNxKjETHcYDgjxwmjJdCEuwqSXx1wSfLIit6SxNI9E3Q9DgOBMevo4AHD3r6EA7NwGMzsMC-JI0eSxwCrd5Keje7CHuHEI9HdLq/s200/5.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569066622886897506" /></a><br /> प्रत्येक कमानीवरील कमळं, कमानीवरील सज्जा आणि त्यावर असलेले गोल घुमट फारच आकर्षक आहेत. या सभामंडपाच्या समोरील बाजुन भव्य पटांगण आहे आणि खालच्या बाजुस सुंदर कलाकुसर केलेलं मशीदीचं प्रवेशद्वार आहे. या मशीदीच सभामंडप आणि समोरील पटांगण बघता गाण्याची एकादी सुरेखशी मेहफील इथे करणं सहज शक्य आहे. या मशीदीच्या मुख्य प्रवेशद्वारतुन बाहेर पडल्यावर उजवीकडे जायचं आणि पुढे डावी पायवाट पकडायची जी आपल्याला काळभैरव तोफेकडे घेउन जाते. महाराष्ट्रातील गिरिदुर्गांवरील सगळ्यात जास्तं लांबीची अशी ही काळभैरव तोफ. <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidS80FnofWiRif7zsrkfhbxtN0lFQQZSWKoZfzSuZnN1L5X4lSojWUTHLeDH2gfF6TyGw5RiJqv8T5Xk4__7gIj6XKn1zZYy1G3WSSESX7HwAij9zfY9qw746No_5tsbAjkz9d42zA0F4r/s1600/6.JPG"><img style="float:left; margin:0 10px 10px 0;cursor:pointer; cursor:hand;width: 200px; height: 150px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEidS80FnofWiRif7zsrkfhbxtN0lFQQZSWKoZfzSuZnN1L5X4lSojWUTHLeDH2gfF6TyGw5RiJqv8T5Xk4__7gIj6XKn1zZYy1G3WSSESX7HwAij9zfY9qw746No_5tsbAjkz9d42zA0F4r/s200/6.JPG" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5569066877735883250" /></a><br /> याची लांबी साधारण २३ फूट आहे. तोफेचं तोंड एवढं मोठं आहे की त्यात कुठल्याही आकाराच्या माणसाचं डोकं सहज जाऊ शकेल. तोफेच्या खालील बाजुस एक पायवाट जाते ज्यानी गेलं कि आपण पीरफत्ते दरवाज्यापाशी येतो. या प्रवेशद्वारावर एक शिलालेख आहे पण त्यातील मजकूर स्पष्ट दिसत नाही. या प्रवेशद्वाराचं मुळ बांधकाम हे काळ्या पाषाणामधे आहे पण प्रवेशद्वाराला लागुन एक दुमजली इमारत आहे. याचं बांधकाम मात्रं वीटांनी केलेलं आहे. मशीदीच्या मुख्य प्रवेशद्वा्रातुन बाहेर पडल्यावर उजवीकडे जायचं आणि परत उजवीकडे असलेली पायवाट (तोफेकडे जाण्यासाठी जिथे डावीकडे जातो तिथेच) पकडायची जी आपल्याला बहराम बुरुजाकडे घेउन जाते. तटबंदीलगत जाणार्या या वाटेनी गेलं की आधी २ मोठ्या तोफा पहायला मिळतात. यातील दरीच्या बाजुला असलेल्या तोफेच्या बाजुनी खाली गेल्यावर आपण बहराम बुरुजावर येतो. आजही याची तटबंदी पुर्णपणे शाबुत आहे आणि याच्या तटबंदीवर फारसी भाषेतला एक शिलालेख आहे. असा हा गाविलगड. माझ्याकडुन जितकी जास्त माहीती देता येइल तेवढी देण्याचा हा एक प्रयत्न. हा संपुर्ण किल्ला बघायला सधारण ५ ते ६ तास लागतात.Ashish Chitalehttp://www.blogger.com/profile/01575579431615400147noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-3241776833244088492011-01-03T22:41:00.000-08:002011-01-03T23:16:24.384-08:00वासोटासह्याद्रीमधे गिर्यारोहण म्हणलं की राजगड, रायगड, तोरणा हे जसे लगेच आठवतात तसाच अजून एक किल्ला गिर्यारोहकांच लक्ष वेधतो तो म्हणजे कोयनेच्या जंगलात असलेला वासोटा. एका बाजूला असलेलं कोयनेचं घनदाट जंगल तर दुसरीकडे थेट कोकणामधे उतरणाऱ्या खोल दऱ्या, अर्थात देश आणि कोकण यांच्या मधे असं याचं भौगोलिक स्थान आहे.<br /><span style="font-size:0;"></span>वासोट्याला जाण्यासाठी पुण्याहून सातारा आणि मग कास लेक मार्गे बामणोली या गावी पोहचावं लागतं. पुण्यापासून बामणोली हे अंतर १४६ कि.मी म्हणजे पोचायला साधारणं ४ तास लागतात. सातारा ते बामणोली हे अंतर आहे ३५ कि.मी. बामणोली गावामधून पुढे लॉँचनी गडाकडे जाण्याची सोय आहे. बामणोली ते गडाचा पायथा हे बोटीच अंतर साधारण दीड तासाच आहे. १२ जणांच्या बोटीचं रु. २००० (येऊन-जाऊन) इतकं भाडं आकारल जातं. या बोटीच्या फेऱ्या सकाळी ९ वा. चालू होतात. या बोटी सकाळी लवकर चालू होण्याची गरज प्रकर्षानी जाणवते. त्याच बरोबर ३० जणांच्या बोटीत १२ च माणसं का भरली जातात हे न समजण्यासारखं आहे. बोटीचं तिकिट काढल्यावर बामणोली मधील फॉरेस्ट खात्यामधे एन्ट्री करावी लागते. वनं खात्याकडून जंगलात प्रवेश करण्यासाठी २५ रु. आकारले जातात ज्याची रितसर पावती मिळते. बामणोली ते गड पायथा हे अंतर कोयनेच्या विस्तिर्ण जलाशय पार करुन जावं लागतं आणि आपल्याला कोयना धरणाला महाराष्ट्राचं वरदान का म्हणतात हे लक्षात येतं. आजही या धरणाच्या जलाशयाला लागून असलेल्या काही वस्त्यांसाठी ही बोट सेवा हे संपर्काचे एकमेव साधन आहे. <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFndEkLYEtNhBBCST22dx3byQyg65cXpacqRc89-YXSZeK8U4jrUNBB7tEeFZLXUQBVaDOtfij9bSm_7XXp4ToezZVYSrkJQmOL3BOpnhMIQwhDPO2t_wrFTE4cB6UlwahtApaaV_Oul8/s1600/IMG_1069.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5558217710619840274" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFndEkLYEtNhBBCST22dx3byQyg65cXpacqRc89-YXSZeK8U4jrUNBB7tEeFZLXUQBVaDOtfij9bSm_7XXp4ToezZVYSrkJQmOL3BOpnhMIQwhDPO2t_wrFTE4cB6UlwahtApaaV_Oul8/s320/IMG_1069.JPG" /></a><br /><span style="font-size:+0;"><span style="font-size:78%;"></span>गडाच्या पायथ्याशी</span> पोचल्यावर वन खात्याची मोठी कमान आणि तिथल्या सेक्युरीटी गार्डच्या खोल्या दिसतात. याच ठिकाणी कोयनेच्या जंगलात आढळणाऱ्या प्राणी, पक्षी आणि वनस्पती यांच्या छायाचित्रांचे एक सुंदर प्रदर्शन बघायला मिळंत. पूर्वी इथेच मेट-इंदवली गाव होते. पायथ्यापासून गडावर जाण्यासाठी व्यवस्थीत मळलेली वाट आहे.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLIbJUw-3jTBzybUmurvNpgpH5O8_kE0mSNSgIl8P2rsRGvBTsm0wpuMROIJ0oY9ueEuu-7Biy7c6LOVM88ucchtpcanca_exlJCY7w_1x5zRZNkXpBeA-UKRqpPMJYgO9B-kc_mfomkI/s1600/IMG_1080.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5558218550387908306" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLIbJUw-3jTBzybUmurvNpgpH5O8_kE0mSNSgIl8P2rsRGvBTsm0wpuMROIJ0oY9ueEuu-7Biy7c6LOVM88ucchtpcanca_exlJCY7w_1x5zRZNkXpBeA-UKRqpPMJYgO9B-kc_mfomkI/s320/IMG_1080.JPG" /></a><br />घनदाट जंगलामधून ही वाट जात असल्यामुळे कमीतकमी आवाज करत जाणं अपेक्षीत आहे. यामुळे प्राणी दिसण्याची शक्यता वाढते. दुर्दैवाने काही नीच समाजकंटक लोक या मार्गावर प्लास्टिकच्या पिशव्या, खाण्याच्या डिश अश्या खुणा ठेउन जातात.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLz8GZbz_j46xc0KOSsHkzw52VA8-anFeRe7bRrTazK5INcy0aCfhvUbwu6MhefKO2zQiM-DUDVm3i2Z4gR-LEXzVwP0pOw7ulhdnEUPFnZ_6LlSjnLe3ojRgL_IRjnO3S5exhF9kXeGo/s1600/IMG_1072.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5558218105130341698" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLz8GZbz_j46xc0KOSsHkzw52VA8-anFeRe7bRrTazK5INcy0aCfhvUbwu6MhefKO2zQiM-DUDVm3i2Z4gR-LEXzVwP0pOw7ulhdnEUPFnZ_6LlSjnLe3ojRgL_IRjnO3S5exhF9kXeGo/s320/IMG_1072.JPG" /></a><br />पायथ्यापासुन गडावर पोचायला साधारण सव्वा तास लागतो. काही ठीकाणी खडी चढण सोडल्यास जाण्याचा रस्ता अतिशय सोपा आहे. गड माथ्याच्या आधी साधारण २० मि. नागेश्वराकडे जाणारी वाट दिसते. तेथून पुढे गेल्यावर गडाची तटबंदी द्रुष्टीस पडते.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZv3kxMw4MY6ExbbhFneaE0-sWWjsBCWu91YGyR_OV0g13WxcINotV-qJERYjvWjBGrUVW0JXl9qS3ZY_G1x6qkSA__XjtvdzGbo-uZhV-MoN-I1emifDDavgREobd6j3ah7q6Ih0_UB0/s1600/IMG_1094.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5558218931546241090" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZv3kxMw4MY6ExbbhFneaE0-sWWjsBCWu91YGyR_OV0g13WxcINotV-qJERYjvWjBGrUVW0JXl9qS3ZY_G1x6qkSA__XjtvdzGbo-uZhV-MoN-I1emifDDavgREobd6j3ah7q6Ih0_UB0/s320/IMG_1094.JPG" /></a><br />डावीकडे असलेला बाबू कडा आपलं लक्ष वेधुन घेतो. गडाच्या तटबंदीलागत कातळामधे खोदलेल्या पायऱ्या लागतात. या आपल्याला केंजळ गडावरील पायऱ्यांची आठवण करुन देतात.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFhyphenhyphenx5RvigMMf5wFtZHgkYDGsEWrazTWlt_oU9ZCK2iNbilOE38c3G0cbsdIMjq4UvZWPqSAPcdwiOzUj6Sl3E8kJnaB0UOalkdAxNQCBiS0bcyindJja9gZvmaAE5xj6VhLfIGWGZ6_A/s1600/IMG_1099.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5558219799483785842" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFhyphenhyphenx5RvigMMf5wFtZHgkYDGsEWrazTWlt_oU9ZCK2iNbilOE38c3G0cbsdIMjq4UvZWPqSAPcdwiOzUj6Sl3E8kJnaB0UOalkdAxNQCBiS0bcyindJja9gZvmaAE5xj6VhLfIGWGZ6_A/s320/IMG_1099.JPG" /></a><br />या पार करुन पुढे आलं की आपण गडाच्या प्रवेशद्वारामधे येतो. दरवाजा पूर्णपणे ढासळलेला आहे. गडावर प्रवेश केल्यावर समोरच मारुतीची अतिषय देखणी मूर्ती असलेलं मंदीर आहे.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg85N41ZBgHCN1JD4FjXzzMAzKiOjUHOXDJaiP0mHi09Fmz8_DraMtZjRaHOMnyJWm_z7TpeyJeg7-MWPAuUG5KfyBw8A4FAriFjmydu72VY8mFm7nPr4G-fdUpPgUGHjHeKDdS1g5Akfw/s1600/IMG_1107.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5558224192335120546" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg85N41ZBgHCN1JD4FjXzzMAzKiOjUHOXDJaiP0mHi09Fmz8_DraMtZjRaHOMnyJWm_z7TpeyJeg7-MWPAuUG5KfyBw8A4FAriFjmydu72VY8mFm7nPr4G-fdUpPgUGHjHeKDdS1g5Akfw/s320/IMG_1107.JPG" /></a><br />डाव्या बाजूला चुन्याचा घाणा आहे. मंदीराच्या उजव्या बाजूला पाण्याचा तलाव आहे. मंदिराच्या मागील बाजूस वाड्याचे अवशेष बघायला मिळतात. मंदिराच्या समोर जाणारा रस्ता आपल्याला गडावरील माचीकडे घेउन जातो. जाताना मधे एक शंकराचं मंदिर बघायला मिळतं.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW5vPb-ypMpSb2TxrT6_E8uFNA8FMcgigXLO_3ijYe0NPOK_Lhy_1k4ETsUNh8dShdFHgSDz7nSxAL3vOvkjOere6HUQ82O-TZXnU5ut0qHDIeuSw5s4TKlXjJvjbAMDtT1Eu08qGias8/s1600/IMG_1115.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5558220611152148882" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhW5vPb-ypMpSb2TxrT6_E8uFNA8FMcgigXLO_3ijYe0NPOK_Lhy_1k4ETsUNh8dShdFHgSDz7nSxAL3vOvkjOere6HUQ82O-TZXnU5ut0qHDIeuSw5s4TKlXjJvjbAMDtT1Eu08qGias8/s320/IMG_1115.JPG" /></a><br />माचीवरुन खाली उजवीकडे दोन सुळके दिसतात. यातील दूरवर आणि पिंडीसारखा दिसणारा सुळका म्हणजेच नागेश्वर. य़ा नागेश्वराकडे घनदाट जंगलामधून जाणारी वाट आपल्याला बघायला मिळते. माचीवरुन समोर गडावरुन खाली उतरणारे भीषण कडे बघायला मिळतात. या माचीवर जाण्यासाठी निमूळती पण व्यवस्थित पायवाट आहे. दुसरीकडे कोयनेचं विस्तिर्ण आणि सुंदर खोरं पहायला मिळतं.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeZuo95TutnfN44eLejrUxYUk-MDm83kF_neSXbZRjSvriS2bhF6pHo0ypj0kkned1uoC-pUpOybo9EWlit76XxoKQSUCUUkn3_s7wC6RMW0rKHR9wdGgbEwoIJjztPs3HH9lwDRCId4k/s1600/IMG_1134.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5558220888516746994" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeZuo95TutnfN44eLejrUxYUk-MDm83kF_neSXbZRjSvriS2bhF6pHo0ypj0kkned1uoC-pUpOybo9EWlit76XxoKQSUCUUkn3_s7wC6RMW0rKHR9wdGgbEwoIJjztPs3HH9lwDRCId4k/s320/IMG_1134.JPG" /></a><br />या माचीवरुन परत मारुती मंदि्राकडे यायचं आणि मंदिराच्या डाव्या अंगानी बाबू कड्याकडे जाणारा रस्ता दिसतो. जाताना वाटेत पाण्याचं टाकं लागतं. टाक्याला लागून असलेली पायवाट आपल्याला बाबू कड्याकडे घेउन जाते. या पायवाटेनी पुढे आल्यावर येणाऱ्या बुरुजावरुन समोर बाबू कड्याचं रौद्रभीषण रूप बघायला मिळतं. १८०० फूट उंचीचा हा कडा आपल्याला कोकणकड्याची आठवण करुन देतो. इथे आल्यावर देश आणि कोकण यातला फरक लगेच लक्षात येतो आणि कोकणात उतरणारी खोल दरी दिसते. आम्ही याचं वर्णन "पाताळ" या एकाच शब्दात करु शकतो.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX7F37QSilB6mGGmtl2jUnJkeQ_D0Evvwd9IWwymBPYelDV2z9TFU78rYom5gkAcG_f5Hm5T-peTpKEXUlyqrPepjfs7tNE3en9t9tPc9po6bDNwlhhuCCmgWuplYaMGTd_ecD7NDurnY/s1600/IMG_1156.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5558221409752212242" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX7F37QSilB6mGGmtl2jUnJkeQ_D0Evvwd9IWwymBPYelDV2z9TFU78rYom5gkAcG_f5Hm5T-peTpKEXUlyqrPepjfs7tNE3en9t9tPc9po6bDNwlhhuCCmgWuplYaMGTd_ecD7NDurnY/s320/IMG_1156.JPG" /></a><br />हे द्रुश्य बघून कोणाला छातीत धडकी भरली नाही तरच नवल. सह्याद्रीची भीती वाटते ती हे असे भीषण कडे बघीतल्यावरच. हा बाबू कडा म्हणजेच जुन्या वासोटा किल्याची एक बाजू. आज जुन्या वासोटा किल्ल्यावर जाण्याची परवानगी वन खात्यकडून मिळत नाही. पण इतिहास असं सांगतो की हा जुना वासोटा किल्ल्या कैद्यांना ठेवायची जागा होती. कोकणात जाण्याचा सगळ्यात जवळचा आणि अशक्य मार्ग म्हणजे बाबू कडा आणि वासोटा यांच्या मधल्या कातळ भिंती उतरुन जाणं. संपूर्ण गड बघायला साधारण एक ते दीड तास पुरेसा आहे. गडावर मुक्कम करण्यास गिर्यारोहकांना वनखात्याची परवानगी नाही. नागेश्वराच्या गुहांमधे राहता येते. वासोटा ते नागेश्वर जायला साधारण दोन तास लागतात. पण एका दिवसात हे दोन्ही ठिकाणे बघून ठरलेल्या वेळेत परत मेट-इंदवली ला येणे शक्य नाही. नागेश्वराच्या डोंगरावरुन खाली कोकणात उतरता येतं. वासोटा किल्ल्यावरुन परत बामणोलीकडे जाण्यासाठी संध्याकाळी ४.३० ला बोट सेवा उपलब्ध आहे.<br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1WkpmRIf6MCnMm8ee33855-kYj3LJrZxDfBcSvvR-S5gCwpyAJe4gjoFBSKYQ_4JVqCVwyJT7Emvu8ptJMFVeRC6wD1rAXlgB5EJj56u-cx1C7Mb4oPLt4-g9WlqpBZiHXBkSzjpMS5Q/s1600/IMG_1090.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5558221720698229202" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1WkpmRIf6MCnMm8ee33855-kYj3LJrZxDfBcSvvR-S5gCwpyAJe4gjoFBSKYQ_4JVqCVwyJT7Emvu8ptJMFVeRC6wD1rAXlgB5EJj56u-cx1C7Mb4oPLt4-g9WlqpBZiHXBkSzjpMS5Q/s320/IMG_1090.JPG" /></a><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPw5p81f7NuNMGrSshImllaAMLF1XUPbbFbuwhWPq0cKS35dQgwYFKt7526hgSWKGUOEq3bMgpafXj9VZBUw9rcQxi8WC8Az2-K1AobOk5XhR6jUQmLCuw18O4jbOE7ok6lDvWHjT7kug/s1600/IMG_1222.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5558221905825117154" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPw5p81f7NuNMGrSshImllaAMLF1XUPbbFbuwhWPq0cKS35dQgwYFKt7526hgSWKGUOEq3bMgpafXj9VZBUw9rcQxi8WC8Az2-K1AobOk5XhR6jUQmLCuw18O4jbOE7ok6lDvWHjT7kug/s320/IMG_1222.JPG" /></a>Chaitanya Kelkarhttp://www.blogger.com/profile/12363808835725061940noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-27519516555588752612010-12-30T19:51:00.000-08:002010-12-30T19:51:00.531-08:00सह्यभ्रमणतर्फे सर्वांना नुतन वर्षाच्या हार्दिक शुभेच्छा<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHl8J960aesGWdflj_U62008xXPopL9pIQUjZ8stiWbxr4KzT57H29oeAo2lSthfDycNNsWZKYLngMd4xxWV9J5B95bdU3txWcs_uYBbIt5VzB4NS8eRffPAtjQo1FKhm4ZxJnIC9SdHVP/s1600/greeting.bmp" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="321" n4="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHl8J960aesGWdflj_U62008xXPopL9pIQUjZ8stiWbxr4KzT57H29oeAo2lSthfDycNNsWZKYLngMd4xxWV9J5B95bdU3txWcs_uYBbIt5VzB4NS8eRffPAtjQo1FKhm4ZxJnIC9SdHVP/s640/greeting.bmp" width="640" /></a></div>abhaynhttp://www.blogger.com/profile/11556028468605471886noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-65369031194110921542010-12-27T08:25:00.000-08:002010-12-27T08:57:39.850-08:00इर्शाळगडपावसाळ्यानंतर खरतरं बाहेर पडणे झालेच नव्हते. शेवटी एकदाचा तो मुर्हूत सापडला. कुठे जायचा हा प्रश्ण पडल्या क्षणी अनेक पर्याय समोर आले. पण सर्वानुमते इर्शाळगडाची मोहीम निच्शित झाली.<br />पुण्याहून ५ जणं ( चैतन्य, प्रणव, अनिरुध्द, मेधा आणि आशिष) आणि ठाण्याहून अमोघ असे ६ जणं, जुन्या पुणे-मुंबई रस्त्यावरच्या चौक फाट्यावर भेटलो. चौक फाटा खोपोली पासून १० कि.मी वर आहे. चौक फाट्याच्या उजव्या हाताला ( पुण्याकडून मुंबई ला जाताना) मोरवे धरण दिसते.<img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5555401082197979490" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNG-v52JKbLA2rGiRCCO2rxXMg9Sz-AugtFya3HwHbqvdh7zxmxNN0jZ_uakXISB8w4toPp4wSoh_q-59RKqdMlHQTiBGtjBF9sYqht2B32h9XpxEL35aFgiELZl2I7Ec3IEPt8z1UVoU/s320/IMG_0946.JPG" /> मोरवे धरणाच्या भिंतीकडे जाणाऱ्या रस्त्यावरून साधारण २ कि.मी आत ठाकूरवाडी गाव आहे. ठाकूरवाडीत गाडी लावली. समोरच खोगीराच्या आकारासारख्या दिसणाऱ्या इर्शाळचे दर्शन झाले.<img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5555400780680528194" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwvGD1Qk73sM7gP76-R5IePOCqLBxclO8qtHpA-qbpEoiXpIDRog6NxEfN6dE4T92mv62OaFnJSgjVETX6f6IPlTOvGp9oHHnefVKduvg5Xzv1n89EoZ0ksRjWf5IhYWLNq4l_8iXq8CU/s320/IMG_0938%255B1%255D.JPG" /> गावातूनचं इर्शाळवाडी कडे जाणारी मळलेली वाट पकडली. साधारण १ तासाने माचीवर असलेल्या इर्शाळवाडीत पोहोचलो. वाडीतून गडावर जायला व्यवस्थित मळलेली वाट आहे. १० मिनीटे चालल्यावर दोन वाटा फुटतात. येथे खाली जाणाऱ्या वाटेवर फूली मारलेली आहे. तीथेचं वर जाणारी एक वाट आहे. ती पकडली आणि गडावर पोहोचलो. गडाला ३ शिखरं आहेत.<br /><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5555402921738771490" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjV-JdHNzqxcu_b7ae6vzHwXyJRxSkWVB3-YerdWuW1CYBcDbgEr7KX8AdIs41HGzHNe2XKbjN6BqIT2zfuJ8gJx5g_mEQNZ6oXf924O6EC-bFIefQu3NVdyjhIWSf3Zv69Ow9rT7ke1Hw/s320/IMG_0971.JPG" /><br />त्यांना उजवीकडे ठेवून जाणारी वाट पकडली. ही वाट थेट नेढ्याकडे जाते. वर चढतानाचं एक खोदीव पाण्याचे टाकेही लागते. पाणी उत्तम आहे. याच टाक्याजवळ वर जायला एक छोटी लाकडी शिडी आहे. त्यावरून गेल्यावर एक सोपा रॉक पॅच लागतो.<br /><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5555404618972637986" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcpuKEmlaghwm9RZPC_kUYV2n9a_XRYyfdcwgs-ATWCh2KbgQyA3OwrOatx_xTRILhwoSwN3gLE8H2SH5P1MKpQ4KSfC3WPLVadBObw8TQul3-kxpA3TOOeMlcWjqvJOFj0_o_uu-tVc8/s320/IMG_1006.JPG" /><br />तो पार केल्यावर थेट नेढ्यात पोहोचलो.<img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5555402021964902338" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzcwdyXNRBbc_VTH-hkMw11iwaFg1u3492OvJqluM74jDszxd1BRyp9M-bll0jtlvKAjf8U9Yp9eaVJqW0t5KbFxCt4-ZIN0QwvohfdPO9CZWt_4Plw7cqupBQYE-wtUsx9SSXip7LvIc/s320/IMG_0959.JPG" /><br />नेढ्यात पोहोचायला इर्शाळवाडीतून ४५ मिनीटे लागतात. नेढे पार करून थोडे पुढे गेल्यावर एक कातळभिंत लागते. यावर चढायला रॉक क्लायंबिंगची साधने लागतात. ती नसल्यामुळे याच कडय़ामधे असलेल्या टाक्यावर गेलो. <img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; DISPLAY: block; HEIGHT: 240px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5555403622197031186" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfIEWtKerZTdFge1NA5fGJO7NOhyDHVZ2h-dSQga5ilB4ccsqg-GpfQF3hnSMsl7FNwUJPIV_9tMZWfuKiSVkf21V74hxLfULs2_RdkWrOuRJ4fUf9ZkvdDq-Bz2ID-mvkn2kMJvThg5U/s320/IMG_0995.JPG" /> इर्शाळ्गडावरून चंदेरी- म्हैसमाळ, प्रबळगड, माणिकगड, कर्नाळा, माथेरान दिसतात.Chaitanya Kelkarhttp://www.blogger.com/profile/12363808835725061940noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-76872958514215323782010-11-20T13:38:00.000-08:002010-11-20T13:48:56.362-08:00खादयभ्रमणआधी पोटोबा मग विठोबा ही म्हण ट्रेकिंगच्या बाबतीत अगदी तंतोतंत लागु होत नसली तरी किल्लोबा नंतर पोटोबाला नक्कीच स्थान आहे. एका दिवसाच्या ट्रेकला हे एवढं जाणवत नसलं तरी २-३ दिवसांच्या ट्रेकदरम्यान जेवणाला, खास करुन रात्रीच्या जेवणाला, महत्व दयावंच लागतं. जर रात्रीचं जेवण व्यवस्थित झालं तर दुसऱ्या दिवशीची चढाई अथवा फिरणं अधिक उत्साहाने होऊ शकतं. त्यामुळेच आमच्या ट्रेक्समध्ये रात्रीचं जेवण अगदी साग्रसंगीत बनवलं जातं.<br />
<br />
ट्रेकदरम्यान सर्वांनी मिळुन जेवण बनविण्याची मजा काही औरच असते. ट्रेकला निघताना नवीन गाव, नवीन प्रदेश, नवीन किल्ला, त्याची चढाई, किल्ल्यावरील महत्वाची ऐतिहासिक ठिकाणं याबद्दल जेवढं आकर्षण असतं तेवढंच आकर्षण तिथे बनवणार असलेल्या जेवणाचं असतं. हे जेवण बनतं किल्ल्यावरील एखादया गुहेत अथवा देवळात. पिण्याच्या पाण्याचं टाकं सहसा जवळच असतं. पण काही किल्ल्यांवर (जसे की रांगणागड वा रतनगड) पाण्यासाठी जरा चालावं लागतं. अशा ठिकाणी रात्रीच्या अंधारात टॉर्च घेऊन बाटल्या भरून पाणी आणलं जातं. स्टोव्ह पेटवला जातो. आज २१व्या शतकातही आम्ही ब्रिटीशांच्या काळातील स्टोव्हच ट्रेकसाठी वापरतो. त्या स्टोव्हवर सुप उकळायला ठेवलं जातं. ते बनेपर्यंत सगळेजण मिळुन भाज्या चिरतात. मधल्या काळात सुप बनलेलं असतं. मग ह्या भाज्या घातलेला पुलाव शिजेपर्यंत सुप फुंकर आणि भुरके मारत पिलं जातं. बाहेर कोणीतरी शेकोटी पेटवलेली असते. त्यात कांदे-बटाटे भाजले जातात. जेवण बनल्यावर सगळेजण गोल करुन बसतात. गरमागरम भाजी अथवा पुलाव, तयार आणलेल्या पोळ्या, आम्रखंड, भाजलेले कांदे-बटाटे, एखादी चटणी याने ताट भरुन जातं. त्यावर लगेचच हल्ला चढवला जातो आणि १०-१५ मिनिटांत सगळं जेवण फस्त केलं जातं. मेणबत्तीच्या उजेडात चालणारा हा सगळा कार्यक्रम म्हणजे आमचं Candle Light Dinner असतं. त्यासोबत चालणाऱ्या गप्पा, जुने किस्से, अनुभव, एकमेकांची केली जाणारी थट्टा या कार्यक्रमात अजुनच मजा आणतात. त्यामुळे किल्ल्याबरोबरच तिथे बनलेलं जेवणही तेवढंच लक्षात रहातं. मग तो मदनगडावरील पुलाव असो, नळदुर्गाबाहेरील एका झोपडीत बनवलेला उपमा असो किंवा दाजीपुर-गगनबावडा दरम्यानच्या जंगलात रात्री केलेली खिचडी असो.<br />
<br />
अश्या ह्या खादयभ्रमणाच्या फोटोजचा एक छोटासा व्हिडिओ बनवलाय. तेव्हा आता "वदनि कवळ घेता" म्हणा आणि ह्या खादयभ्रमणाचा आस्वाद घ्या.<br />
<br />
<object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/CYD3igwIFDk?fs=1&hl=en_US"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/CYD3igwIFDk?fs=1&hl=en_US" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>abhaynhttp://www.blogger.com/profile/11556028468605471886noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-31844138899075692502010-10-25T20:17:00.000-07:002010-10-25T20:17:22.235-07:00ग्रेट स्मोकी माऊंटन्स पार्कपुर्व आणि मध्य अमेरिकेच्या राज्यांमध्ये विंटर सिझनचा बर्फ सुरु होण्याआधी झाडांची पाने गळुन जातात. समर संपताना हिरवीगार असणारी पाने हळुहळु रंग बदलु लागतात. पिवळा, केशरी, गुलाबी, लाल, चॉकलेटी असे विविध रंग घेत ही पाने अखेर गळुन पडतात. ह्या सिझनला Fall अथवा Autumn असे म्हणतात. सप्टेंबरच्या अखेरीस सुरु होऊन हा सिझन नोव्हेंबरच्या सुरुवातीला संपतो. ह्या एक-दिड महिन्यांत होणारी ही रंगांची उधळण अतिशय सुंदर आणि प्रेक्षणिय अशी असते. अमेरिकेत भरपुर वृक्षसंपदा असल्यामुळे छोट्यातल्या छोट्या गावापासुन मोठयातल्या मोठया शहरापर्यंत हे Fall Colours पहाता येतात. पण तरीही काही ठिकाणे या Fall Colours साठी खास प्रसिद्ध आहेत जशी की New Hampshire, Vermont ही राज्ये आणि Smoky Mountains ही पर्वतरांग.<br />
<br />
२००६ मध्ये New Hampshire चे अद्भुत Fall Colours पाहिले होते आणि २००७ मध्ये थोडया प्रमाणात Ohio राज्यामधले रंग बघितले होते. ह्या वेळच्या अमेरिकावारीत माझा स्मोकी माऊंटन्स मध्ये जाण्याचा योग जुळुन आला. त्याबद्दल लिहायचा हा प्रयत्न.<br />
<br />
<strong><span style="font-size: large;">स्मोकी माऊंटन्स विषयी थोडंसं:</span></strong><br />
Appalachian Mountain Range ही पुर्व अमेरिकेतील एक महत्वाची पर्वतरांग. उत्तरेकडील कॅनडाला लागुन असलेल्या Maine ह्या राज्यात सुरु झालेली ही पर्वतरांग दक्षिणेकडील Georgia ह्या राज्यात संपते. २१०० मैल एवढा प्रचंड विस्तार आहे हिचा. स्मोकी माऊंटन्स ही ह्याच अॅपलेशियन रांगेतील एक उपरांग म्हणता येईल. स्मोकी माऊंटन्सचा बराचसा भाग Tennessee राज्यात येतो तर काही भाग North Carolina ह्या राज्यात येतो. पावसानंतर ह्या डोंगररांगेत धुकं पसरतं ज्याला निळसर रंगाची झाक असते. त्यामुळे या परिसराला स्मोकी माऊंटन्स असं म्हटलं जातं. १९३४ साली याला नॅशनल पार्कचा दर्जा देण्यात आला. आज हे अमेरिकेतील सगळ्यात जास्ती गर्दी खेचणारे नॅशनल पार्क बनले आहे. दरवर्षी जवळपास ९० लाख लोक इथे भेट देतात.<br />
<br />
माझ्यापासुन ही जागा अगदी जवळ म्हणजे ६ तासांवर असल्याने ह्या वर्षीचा फॉल बघण्यासाठी इथे जाण्याचा बेत बनत होता. बाकी सर्व मित्रांची स्मोकीवारी झालेली असल्याने मी आणि आशिष असे दोघंच जाणार होतो. ११ ऑक्टोबरला, म्हणजे सोमवारी, कोलंबस डे निमित्त ऑफिसला सुट्टी होती. लॉंग विकेण्ड असल्याने जाण्याचा बेत निश्चित करण्यात आला. इंटरनेट वरुन सगळी माहिती जमविली, कार रेंट केली, हॉटेल बुक केलं आणि ९ ऑक्टोबरला सकाळी निघायचं ठरलं.<br />
<br />
<br />
<strong><span style="font-size: large;">दिवस पहिला - शनिवार, ९ ऑक्टोबर २०१०</span></strong><br />
पहाटे ५.१५ ला घरुन निघालो. GPS मध्ये हॉटेलचा address feed केला आणि त्याच्या सुचनेनुसार प्रवास सुरु केला. सकाळी ८.०० च्या दरम्याने केंटकी राज्यात एक एक्झिट घेऊन कॉफी घेतली आणि प्रवास पुन्हा सुरु केला. आता गाडीचं चक्र माझ्या हाती होतं. डोंगर फोडुन काढलेला रस्ता, त्यावर अगदी मोजकीच वाहने, वाटेत लागणाऱ्या अनेक नद्या, मध्येच येणारं दाट धुकं, हळुहळु रंग बदलायला लागलेले डोंगर हे सगळं बघताना कधी टेनेसी राज्यात शिरलो ते कळलंच नाही. दुपारी ११.३० वाजता ३२५ मैलांचा प्रवास करुन Pigeon Forge ह्या गावात शिरलो.<br />
हे स्मोकी माउंटन्स जवळच्या मैदानी प्रदेशात वसलेलं एक सुंदर गाव आहे. पट्टीने आखल्यासारखा गावामधुन जाणारा सरळ रस्ता, रस्त्याच्या दुतर्फा असलेली असंख्य हॉटेल्स व रेस्टॉरंट्स आणि मागे पसरलेली प्रचंड पर्वतरांग अशी एखाद्या चित्रासारखी याची रचना आहे. River Place Inn नावाच्या हॉटेलचं आमचं बुकिंग होतं. गाडी सरळ हॉटेलवर नेली आणि एकदा बुकिंग निश्चित असल्याची खात्री केली. काउंटरवरील बाई भारतीयच होती. दुपारी ३.०० वाजता चेक-इन असल्याचं तिनं सांगितलं. ३.०० वाजायला बराच वेळ असल्याने तोपर्यंत जवळचा एखादा स्पॉट बघायचा असं ठरवलं. पार्कचा मॅप पाहिला आणि जवळच असणाऱ्या Cades Cove च्या दिशेने निघालो. दिशादर्शनाच्या मदतीस GPS होताच.<br />
<br />
गावाबाहेर पडल्याबरोबर लगेच डोंगर सुरु झाले. इथे अजुनही फॉल सुरु नव्हता झालेला. सगळे डोंगर हिरवे होते. वाटेत एका नदीवर फोटो काढुन अर्ध्या तासात Cades Cove ला पोचलो. गर्द झाडी, त्यातुन जाणारा लुप रोडचा scenic drive, वाटेत अनेक ट्रेल्स आणि ह्या परिसरातील पहिली वसाहत असल्याचे ऐतिहासिक महत्व या कारणांमुळे अनेक पर्यटक इथे भेट देतात.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfShIWG8Gy-994VPXwlU1Ik6blihTTA5JSnezB4d7pdfJ03UP3jk2bLIxRQYRj9HMqZ9GrjrjXsQujEAehEN08TTbvZtsq7MGljquVFan4fhItl0gBmvSMsEYj5PnxH7gFMQ6NoW2fsygY/s1600/P1030743.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfShIWG8Gy-994VPXwlU1Ik6blihTTA5JSnezB4d7pdfJ03UP3jk2bLIxRQYRj9HMqZ9GrjrjXsQujEAehEN08TTbvZtsq7MGljquVFan4fhItl0gBmvSMsEYj5PnxH7gFMQ6NoW2fsygY/s400/P1030743.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Cades Cove कडे जाणारा रस्ता</td></tr>
</tbody></table><br />
<br />
वाटेत एका ट्रेलची पाटी पाहुन आम्ही थांबलो. १ मैलाचा छोटा ट्रेल आणि हाताशी भरपुर वेळ म्हणुन गाडी पार्क केली आणि ट्रेलच्या मार्गावर चालायला सुरुवात केली. थोडं चालल्यावर अजुन एका ट्रेलची पाटी दिसली. तो ट्रेल ३.६ मैलांचा होता. शक्यतो हे लुप ट्रेल्स असतात. जिथुन सुरु होतात तिथेच येऊन संपतात. हा ट्रेलही तसाच असेल अश्या समजुतीने हा मोठा ट्रेल सुरु केला. वाटेत लागणाऱ्या डोंगरांवर बरेच ओक वॄक्ष होते. फॉल सुरु असल्यामुळे त्यांची फळे (ज्यांना acorn म्हणतात) खाली पडत होती. ट्रेलच्या त्या पायवाटेवर आम्ही दोघं सोडता कोणीही नव्हतं. त्यात ह्या फळांच्या पडतानाच्या आवाजाने भयाण वाटत होतं. अनेक डोंगर आणि झरे पार करत ३ तासांनंतर शेवटी एकदाचा डांबरी रस्ता दिसला आणि ट्रेल संपल्याचा आनंद झाला. <br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKJUK8MiWWvQc1vyjpwHv8brhHDJxriXJ9CCYwUD6AjmJbYcVJT0892NaGHnOxtr3zLIuH29w19lS18uQHQ1hYCEYZdiASvt2Qeuxld_wmPTITRZjlpYVZIZrAkuESYBnr9j0fJ34jHufL/s1600/P1030754.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhKJUK8MiWWvQc1vyjpwHv8brhHDJxriXJ9CCYwUD6AjmJbYcVJT0892NaGHnOxtr3zLIuH29w19lS18uQHQ1hYCEYZdiASvt2Qeuxld_wmPTITRZjlpYVZIZrAkuESYBnr9j0fJ34jHufL/s400/P1030754.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ट्रेलच्या वाटेतील जंगल</td></tr>
</tbody></table> <br />
रस्त्यावर आलो आणि असं लक्षात आलं की आम्ही भलतीकडेच बाहेर आलोय. आमची गाडी बरीच मागे राहिली होती. ट्रेलच्या वाटेने परत उलटं जाण्यापेक्षा रस्त्यावरुनच चालत जायला सुरुवात केली. बराच वेळ चालल्यानंतरही गाडी पार्क केलेली जागा काही दिसत नव्हती. आम्ही बरोबर दिशेने चाललोय का अशी शंका यायला लागली. तेवढ्यात एक आजी-आजोबा दिसले जे त्यांचं सामान गाडीत भरुन निघायच्या तयारीत होते. त्यांच्याकडे असलेल्या मॅपवरुन आम्ही चालत असलेली दिशा बरोबर असल्याचं कळलं. पण अजुन किती चालणं शिल्लक आहे हे लक्षात येईना. त्यामुळे आम्ही त्यांच्याकडे लिफ्ट मागितली. त्यांनीही ती दिली आणि आम्ही त्यांच्या गाडीतुन निघालो. सुरक्षिततेच्या दॄष्टिने इथे एकतर कोणी लिफ्ट मागत नाही, आणि मागितली तरी कोणी देत नाही. त्यामुळे आम्हाला आजी-आजोबांचं कौतुक वाटलं. आजी गाडी चालवत होत्या. आम्ही काही खाल्लं आहे का याची आजींनी आवर्जुन चौकशी केली. पाच मिनिटांतच आम्ही आमच्या गाडीपाशी पोचलो. आजी-आजोबांना धन्यवाद देऊन आम्ही परत पिजन फोर्जच्या दिशेने निघालो.<br />
<br />
एव्हाना संध्याकाळचे ५.०० वाजले होते. सरळ हॉटेल गाठलं. आम्ही साधी रुम बुक केली होती. पण आमच्या इंडियन हॉटेलवालीने एक मोठी शाही रुम आम्हाला अपग्रेड म्हणुन दिली, आणि तीही तेवढ्याच पैशात. रुम ताब्यात घेऊन पटकन फ्रेश झालो. Cades Cove ला झालेल्या तंगडतोडीत दुपारचं जेवण झालं नव्हतं. त्यामुळे भुकेने पोटातल्या कावळ्यांचे हत्ती झाले होते. जवळच्याच एका IHOP मध्ये शिरलो. इथले पॅनकेक्स मला खुप आवडतात. नेमकी तेव्हा त्यांच्याकडे एक ऑफर सुरु होती ज्यात एका रेग्युलर डिशबरोबर अनलिमिटेड पॅनकेक्स मिळत होते. मग काय, प्रत्येकी ४ पोर्क सॉसेजेस, हॅशब्राऊन्स, स्क्रॅंबल्ड एग्ज आणि ७ पॅनकेक्स गिळंकॄत करुन परत हॉटेलवर आलो. ह्या खाण्यावरुन मुल्हेर-मोरा उतरुन सटाण्याजवळच्या सैनिक ढाब्यावर केलेल्या राक्षसी जेवणाची आठवण झाली. चालण्याची नसलेली सवय आणि प्रचंड चापलेले पॅनकेक्स यामुळे आशिष हॉटेलवर लगेच झोपी गेला.<br />
<br />
बाहेर पायी फिरणाऱ्यांची खुप गर्दी दिसत होती. त्यामुळे मला हॉटेलवर रहावेना. मी मग एकटाच पायी भटकायला बाहेर पडलो. पिजन फोर्ज मधला मुख्य रस्ता एकदम गजबजुन गेला होता. रस्त्याच्या मानाने त्यावर खुपच गाडया होत्या. त्या सर्व मुंगीच्या वेगाने आणि मुंगीसारख्याच शिस्तीत जात होत्या. फुटपाथवर फिरणाऱ्यांची गर्दी होती. गिफ्टशॉप्समध्ये सोविनीयर घेणाऱ्यांची गजबज दिसत होती. प्रत्येक हॉटेलबाहेर हॅलोवीनसाठी केलेली सजावट आणि छानशी विद्युत रोषणाई दिवाळीसारखी भासत होती. बऱ्याच ठिकाणी गेमिंग आर्केड्स मध्ये गो-कार्टींग, मिनी गोल्फ, थ्रिलींग राईड्स सुरु होत्या. अनेक थिएटर्समध्ये Live Shows सुरु होते. एकीकडे रस्त्याशेजारीच मोठी टायटॅनिक बोट ठेवली होती आणि त्यात एक प्रदर्शन सुरु होतं. ही बोट खऱ्या टायटॅनिक सारखीच बनवलेली आहे. तशीच मेन लॉबी, डायनिंग एरिया, केबिन्स, स्टेअरकेस आणि तसाच "I am king of the world" वाला डेक. इथल्या प्रदर्शनात खऱ्या टायटॅनिकमध्ये मिळालेल्या अनेक वस्तुही ठेवलेल्या आहेत. ह्या बोटीजवळच वंडरलॅंड नावाची एक बिल्डींग आहे. तिचं वैशिष्ट्य म्हणजे ती बिल्डींग उलटी आहे, छप्पर खाली आणि पाया वर. अश्या विविध प्रकारच्या गोष्टींनी रस्ता अगदी गजबजुन गेला होता. हे सगळं बघताना ९.०० कधी वाजले ते कळलंच नाही. परत मागे फिरलो आणि हॉटेलवर आलो. संध्याकाळचं खाणं खुप झालं असल्यामुळे रात्री न जेवता आम्ही तसेच झोपी गेलो.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3Lu_fKM7liJu8hdxmzNa6-3gB0VEzOlOAJrpBA_CQghubtQDmi1G0EU68OkCWunVTgSVmoVej8SZZ5hw09Pd6YY_3yJOWRlyNLAn2jnTV2RSXWb7IrD6dN8MjNS8KsD_JigwmuSi9ckHB/s1600/800px-Wonderworks_TN.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3Lu_fKM7liJu8hdxmzNa6-3gB0VEzOlOAJrpBA_CQghubtQDmi1G0EU68OkCWunVTgSVmoVej8SZZ5hw09Pd6YY_3yJOWRlyNLAn2jnTV2RSXWb7IrD6dN8MjNS8KsD_JigwmuSi9ckHB/s400/800px-Wonderworks_TN.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">पिजन फोर्जमधील वंडरलॅंड बिल्डींग</td></tr>
</tbody></table> <br />
<br />
<span style="font-size: large;"><strong>दिवस दुसरा - रविवार, १० ऑक्टोबर २०१०</strong></span><br />
सकाळी ७.०० लाच बाहेर पडलो आणि गॅटलिनबर्ग गाव बायपास करुन सरळ स्मोकी माऊंटन्स पार्कमध्ये शिरलो. नुकतं उजाडत होतं. अजुन लोक फिरायला बाहेर पडले नसल्याने रस्त्यावर अगदी सामसुम होती. पार्कमध्ये फॉलला सुरुवात झाली होती. जवळपास सगळ्या झाडांची पाने पिवळी झाली होती.<br />
आजचा आमचा पहिला टप्पा होता, Chimney Tops Trail. हा ट्रेल स्मोकीजमधे खुप लोकप्रिय आहे. २ मैलांचा असलेला हा ट्रेल बराच दमवणारा आहे. ट्रेल जिथे सुरु होतो तिथे गाडी लावली आणि बरोब्बर ८.०० वाजता चालायला सुरुवात केली. पायवाट आधी जरा दरीत उतरते, आणि एक छोटी नदी ओलांडुन पलिकडच्या डोंगरावर चढु लागते. हा सुरु होणारा चढ डोंगरमाथ्यावर जिथे ट्रेल संपतो तिथेच संपतो.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpJ6gggm3uDCpbwq5TphsW3ZZx2YYOnSObqZlW4poMiThdkLb9OVtNeYofKylFb_h07K12j3t4f5JNqprcx10aaJ6CYWtz43nNSpEPOVlpm3vOVpn5UU1weO1E4fJK8RRfI5dl1JTfmkI5/s1600/P1030862.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpJ6gggm3uDCpbwq5TphsW3ZZx2YYOnSObqZlW4poMiThdkLb9OVtNeYofKylFb_h07K12j3t4f5JNqprcx10aaJ6CYWtz43nNSpEPOVlpm3vOVpn5UU1weO1E4fJK8RRfI5dl1JTfmkI5/s400/P1030862.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ट्रेलमध्ये लागलेली नदी</td></tr>
</tbody></table><br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUwTemhHqhBQwNSOi3QcHoxgLW5tTLgkQgFArvUs5w2-lY8CcA-1McvvWuN6whmHCpZKOXA2Br65537g59AWlNHQvrbij9RYefIuMLR9fEq2ShcaUWTApXZwuKxLWHdhh5LFx_qliG4RkM/s1600/P1030868.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUwTemhHqhBQwNSOi3QcHoxgLW5tTLgkQgFArvUs5w2-lY8CcA-1McvvWuN6whmHCpZKOXA2Br65537g59AWlNHQvrbij9RYefIuMLR9fEq2ShcaUWTApXZwuKxLWHdhh5LFx_qliG4RkM/s400/P1030868.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">नदी ओलांडण्यासाठी असलेला लाकडी पुल</td></tr>
</tbody></table><br />
<br />
९.३० ला आम्ही मुख्य सुळक्याखाली पोचलो. हा सुळका पार करण्यासाठी ५० फुटांचा रॉकपॅच आहे. पॅचला एक्सपोजर बरेच आहे, पण भरपुर होल्ड्स असल्याने तो पार करणं अवघड नाही. आशिषला मधले काही होल्ड्स न जमल्याने तो खालीच थांबला. मी एकटाच वर गेलो.<br />
वरुन दिसणारं दॄष्य अवर्णनिय होतं. कळसावर जाणवणारी सकाळची थंड हवा, सभोवताली पसरलेली शुगरलॅंड व्हॅली, हळुहळु रंग बदलु लागलेले डोंगर, उशीरा उजाडत असल्याने १०.०० वाजताही एकदम कोवळी असणारी किरणे आणि सभोवताली पसरलेली प्रचंड शांतता. हे सगळं बघुन एकदम मला मदनगडावरील सुर्योदय आठवला. हे सर्व अनुभवायला वरती मी आणि अजुन ३ जणांची एक गोरी फॅमिली असे आम्ही चौघच होतो. तेवढ्यात आशिषला वर यायची दुसरी सोपी वाट सापडली आणि तोही वर आला. वरती बरेच फोटो काढुन पोटपुजा केली आणि ह्या दुसऱ्या वाटेने खाली उतरुन परतीच्या वाटेला लागलो.<br />
<br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhz-sE-t8JkU9PqrTMMwtO3NW83Q_JXUi75ywYPBE_Xl54PWZ-f_mJbg1ZatHurTMlF1veR401BRHIv0cJu0BGfQ40D2hcTgug6nNF0dMod2X566dBUM0bnye8kCSxk5k67cN8FICQLvH0N/s1600/P1030839.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhz-sE-t8JkU9PqrTMMwtO3NW83Q_JXUi75ywYPBE_Xl54PWZ-f_mJbg1ZatHurTMlF1veR401BRHIv0cJu0BGfQ40D2hcTgug6nNF0dMod2X566dBUM0bnye8kCSxk5k67cN8FICQLvH0N/s400/P1030839.JPG" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">माथ्यावर जाण्यासाठी पार करावा लागणारा रॉकपॅच</td></tr>
</tbody></table><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhstu8NVO0SxA_owG-xjvomAPtrDdkhh3AZ2Ci8Jvvd1-uv6XRLdMLNx2DCFmcMwE8WgmC7VabvC0RXx56urxjK1Hh-9xKtdxY4oeLk1WdqzcrA462VY9vfHFiB_Xn1Yfwn0gnafNeb0Bl3/s1600/P1030878.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhstu8NVO0SxA_owG-xjvomAPtrDdkhh3AZ2Ci8Jvvd1-uv6XRLdMLNx2DCFmcMwE8WgmC7VabvC0RXx56urxjK1Hh-9xKtdxY4oeLk1WdqzcrA462VY9vfHFiB_Xn1Yfwn0gnafNeb0Bl3/s400/P1030878.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">माथ्यावरुन दिसणारी शुगरलॅंड व्हॅली</td></tr>
</tbody></table> <br />
वर येणारे बरेच लोक आता वाटेत दिसत होते. "भैया, और कितना है?" विचारणारे (अर्थात इंग्रजीतुन) एक सरदार दांपत्यही वाटेत भेटले. ११.०० वाजता आम्ही परत गाडीपाशी आलो आणि पुढे निघालो.<br />
१५ मिनिटांतच Newfound Gap इथे पोचलो. टेनेसी आणि नॉर्थ कॅरोलीना या राज्यांच्या सीमेवरील ही एक खिंड आहे. ३५०० किमी लांबीचा अॅपलेशियन ट्रेल ह्या खिंडीतुन जातो.<br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5xlbJOllZy_D7MqWo_3cMNpnYAltcaCPyZP1venrmFP97nZyehJCZjiH6PyOhpM_L4Ke-HxCBZe5KCfkBSflgdf9q4TwuBXjBqYusSgpIBFXSqCAZQJ0G3hNNerD0tnAw3m-fm1Pc7niz/s1600/P1030936.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj5xlbJOllZy_D7MqWo_3cMNpnYAltcaCPyZP1venrmFP97nZyehJCZjiH6PyOhpM_L4Ke-HxCBZe5KCfkBSflgdf9q4TwuBXjBqYusSgpIBFXSqCAZQJ0G3hNNerD0tnAw3m-fm1Pc7niz/s400/P1030936.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">न्युफाऊंड गॅपमधील रॉकफेलर मेमोरियल</td></tr>
</tbody></table> <br />
जरा वेळ तिथे थांबुन जवळच असणाऱ्या Clingmans Dome कडे निघालो. Clingmans Dome हा टेनेसी राज्यातील सर्वात उंच डोंगर. इथे पोचण्यासाठी अर्धा मैल चालावं लागतं. डोंगरावर एक observation tower आहे. येथुन बऱ्याच दुरवरील परिसर न्याहाळता येतो. असं म्हणतात की चांगली दॄष्यता असल्यास येथुन १०० मैलांवरील आणि ७ राज्यांतील परिसर दिसु शकतो. टॉवरवर जाण्यासाठी गोलाकार बांधीव मार्ग आहे. वरती बरीच गर्दी होती. प्रत्येकजण फोटो काढण्यात मग्न होता. आम्हीही काही फोटो काढले आणि खाली आलो.<br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDu1P5CMzNjZW2jBt-KwrOrOgnwOWqkmY37DZwezpRuIjUfPDAb-vXOT1Hx_BkE6iqUIVJSvx_Kr4k4evyFGqrDjtZxmy6K1wwnrT5XPQeBzJApQgSMeqJ2lI2SKfnTdI4hauBPu1EoISr/s1600/P1030975.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDu1P5CMzNjZW2jBt-KwrOrOgnwOWqkmY37DZwezpRuIjUfPDAb-vXOT1Hx_BkE6iqUIVJSvx_Kr4k4evyFGqrDjtZxmy6K1wwnrT5XPQeBzJApQgSMeqJ2lI2SKfnTdI4hauBPu1EoISr/s400/P1030975.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Clingman's Dome Observation Tower</td></tr>
</tbody></table><br />
<br />
आमचा पुढचा टप्पा होता नॉर्थ कॅरोलिना राज्यातील शेरोकी (Cherokee) गाव. हे गाव स्मोकी डोंगररांगेच्या बाहेर आणि बरेच खाली आहे. इथे जाणारा रस्ता अतिशय सिनीक असा होता. पुर्ण रस्ता वळणं घेत डोंगर उतरणारा होता. एका बाजुने वाहणारी नदी, वाटेत घनदाट जंगले आणि वेगवेगळ्या रंगाचे उंच वृक्ष. २० मैलांचा हा प्रवास कधीही संपु नये असं वाटणारा होता.<br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><img border="0" height="300" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY0y1FPWED1zDec6t4rg4bL9HL-k2bXYo9tBQ-Pb_-GGnJyyrEGHApSQefcTrrNlkyWKQD88wazQ1mDFsNPM8-ghhi44nCUx7DvfRaDCT5ISIi6s0JSxORyKP0qUqwn4inDJIBD_10W56p/s400/P1030930.JPG" width="400" /></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">शेरोकीला जाणारा रस्ता</td></tr>
</tbody></table><br />
<br />
दुपारी २.०० वाजता आम्ही शेरोकीला पोचलो. हे एक फारच छोटं पण अतिशय सुंदर गाव आहे. शेकडो वर्षांपासुन ह्या परिसरात राहणाऱ्या शेरोकी ह्या रेड इंडियन जमातीवरुन गावाला हे नाव पडलं. अजुनही हे लोक इथे रहातात. इथल्या रस्त्यांची नावे इंग्रजीबरोबरच शेरोकी भाषेतही आहेत. भुक खुप लागलेली असल्याने सरळ आम्ही एका हॉटेलमध्ये शिरलो. हे एक अमेरिकन हॉटेल होतं. आम्ही इथे बफे घेतला. चिकन, उकडलेले बटाटे, भज्यांसद्रूश एक पदार्थ, बीन्स, पास्ता, भरपुर सॅलड, विविध प्रकारचे सॉसेस आणि नावे माहीत नसलेले व वर्णन न करता येण्याजोगे अनेक पदार्थ खाल्ले. हे सगळं कमी की काय म्हणुन डेझर्टमध्ये केक, डार्क केशरी आणि हिरव्या रंगाची जेली चापली. साहजिकच जेवण अति झालं असल्याने शतपावली घालण्याच्या उद्देशाने जवळच्याच एका गिफ्टशॉपमध्ये शिरलो. स्थानिक जमातीने बनवलेल्या काही वस्तुंची खरेदी करुन बाहेर पडलो आणि शेरोकी गावातच असलेल्या Oconaluftee Indian Village<span lang="EN"></span> मध्ये गेलो. शेकडो वर्षांपुर्वीच्या जमातीच्या खेडयासारखेच हे खेडे वसविले आहे. गर्द झाडी, मधुन वाहणारे झरे, छोट्या पायवाटा, बसकी लाकडाची घरे, छोटा तलाव व बाग आणि पारंपारिक लोककला सादर करणारे शेरोकी लोक आपल्याला त्या काळात घेऊन जातात. स्मोकीला येणारे फार कमी लोक इथे येतात. पण अगदी आवर्जुन भेट देण्याजोगी अशी ही जागा आहे. <br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSyUWDohE_pszW1TEDSBTBPx-kCLTlDwCsph_eBPbeNJWt0r_t1Xgf6zvpnomz8HpGhjxGYEPq3xHKJNqaGeVKUJ-jbSfpEPc0m6JVoEmfkqG6qDG_y0NxIspu6wGw_3iyaskbG8Jq1G5K/s1600/P1040042.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhSyUWDohE_pszW1TEDSBTBPx-kCLTlDwCsph_eBPbeNJWt0r_t1Xgf6zvpnomz8HpGhjxGYEPq3xHKJNqaGeVKUJ-jbSfpEPc0m6JVoEmfkqG6qDG_y0NxIspu6wGw_3iyaskbG8Jq1G5K/s400/P1040042.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">गावातील झोपडीची प्रतिकॄती</td></tr>
</tbody></table> <br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE5-txdVLsXjbHrV45JEqWIOZJ8NMbycLv3KgZIVQcqYG6GJHeSK6M2Vo7euHh0c1m2LNnjhbZzbJl7p2k-kKYfWXXJc6VwvCGU-tH6UETxFtNuKMRhyphenhyphen5V-ZrulNiTg8Hnr3xRyRZ4qeBg/s1600/P1040055.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhE5-txdVLsXjbHrV45JEqWIOZJ8NMbycLv3KgZIVQcqYG6GJHeSK6M2Vo7euHh0c1m2LNnjhbZzbJl7p2k-kKYfWXXJc6VwvCGU-tH6UETxFtNuKMRhyphenhyphen5V-ZrulNiTg8Hnr3xRyRZ4qeBg/s400/P1040055.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">घराची प्रतिकॄती आणि त्यासमोरील भाजीपाल्याची बाग</td></tr>
</tbody></table> <br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-0vfIECDzbw9B77NbbA7ehjS3TqlYQbjLKRBnQttsSMnwgiax1BQ1jPT51aeURH0Kz-7Gp0jhv9SUnhhItbHfxL6FzXKmk0lJxvTd1zJcomFrYqoW4kojBSjh6TOpVHg5QcghXyqk8asz/s1600/P1040082.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" nx="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-0vfIECDzbw9B77NbbA7ehjS3TqlYQbjLKRBnQttsSMnwgiax1BQ1jPT51aeURH0Kz-7Gp0jhv9SUnhhItbHfxL6FzXKmk0lJxvTd1zJcomFrYqoW4kojBSjh6TOpVHg5QcghXyqk8asz/s400/P1040082.JPG" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">शेरोकी संग्रहालयाबाहेरील भव्य पुतळा</td></tr>
</tbody></table> <br />
इथे संध्याकाळचे ४.३० कधी वाजले ते समजलंच नाही. आल्या वाटेने परत स्मोकीजच्या दिशेने जायला निघालो. वाटेत जंगलात एके ठिकाणी ट्राफिक जाम झालेला दिसला. पुढे गेल्यावर रस्त्याशेजारीच १०-१५ एल्क्सचा एक कळप दिसला. एल्क हे उत्तर अमेरिकेत आढळणारं मोठया आकाराचं हरीण. हा कळप पाहण्यासाठी बरेच लोकं थांबलेले. शेवटी फॉरेस्ट रेंजर आला आणि त्याने लोकांना पांगवले. Newfound Gap मधुन परत टेनेसीमध्ये शिरलो आणि अचानक वाटेत आमच्या पुणे ऑफिसमधील एक ग्रुप भेटला. ते क्लिव्हलंडहुन आले होते. त्यांना हाय-हॅलो करुन आम्ही निघालो आणि स्मोकीजच्या अगदी पायथ्यापाशी असलेल्या गॅटलिनबर्ग ह्या गावात पोचलो. गाडी पार्क केली आणि पायी भटकायला निघालो.<br />
<br />
गावातला मुख्य रस्ता छोटासा आहे. त्याच्या दोन्ही बाजुला प्रशस्त फुटपाथ आहेत आणि त्याला खेटुन अनेक हॉटेल्स, रेस्टॉरंट्स, कॉफीशॉप्स आणि गिफ्टशॉप्स आहेत. दोन्ही बाजुंचे फुटपाथ पर्यटकांनी गजबजलेले होते. झगमगीत विद्युत रोषणाई, हालते देखावे, बोलक्या बाहुल्या, भितीदायक मेकप करुन लोकांना घाबरवणारे कलाकार यांचा वापर करुन गेमिंग आर्केड्स पर्यटकांना आकर्षित करीत होती. आमच्या कॅमेऱ्याची बॅटरी दुपारीच डाऊन झाल्याने गॅटलिनबर्गच्या ह्या रस्त्याचा एकही फोटो काढता आला नाही. कॅमेऱ्याची एव्हढी गरज ह्यापुर्वी मला कधीच जाणवली नव्हती. पण काही इलाज नव्हता. त्यामुळे ते सर्व दॄष्य डोळ्यांत साठवत आम्ही फिरत होतो. एव्हढ्यात शेजारच्या डोंगरावर जाणाऱ्या केबल कार्स दिसल्या. लगेच तिकीट काढलं आणि एका केबल कारमध्ये बसलो. ५ मिनीटांतच डोंगरावर पोचलो. इथे एक गिफ्ट शॉप कम रेस्टॉरंट आणि observation deck आहे. ह्या डेकवरुन समोर दिसते स्मोकीजची रांग आणि खाली पसरलेलं गॅटलिनबर्ग. संध्याकाळचे ७.०० वाजुन गेले असल्याने गावात दिव्यांचा झगमगाट होता आणि त्यात मुख्य रस्ता उजळुन निघाला होता. जवळपास अर्धा तास आम्ही ते दॄष्य बघत होतो. तिथुन निघावसं वाटतच नव्हतं. खाली जाणाऱ्या केबल कारमध्ये बसुन पुन्हा गॅटलिनबर्गच्या मुख्य रस्त्यावर आलो. थोडी खरेदी केली आणि तिथुन फक्त ७ मैलांवर असणाऱ्या पिजन फोर्जच्या आमच्या हॉटेलवर जाण्यासाठी निघालो. <br />
<br />
गाडी सुरु केली आणि असं लक्षात आलं की आमचा GPS हँग झालाय. तो अजुन जंगलातल्या एका रस्त्यावर अडकला होता. अनेकदा restart करुनही तो काही मार्ग दाखविना. जाऊन-येऊन रस्त्याचा थोडा अंदाज आलेला होता. त्यामुळे त्या भरवशावरच पिजन फोर्ज गाठलं. रात्रीचे १०.०० वाजले होते. एका इटालियन हॉटेलमध्ये शिरलो. इटालियन डिशेसबद्दल काही माहित नसल्यामुळे तिथल्या वेट्रेसने सुचविलेली ऑर्डर दिली. आलेले पदार्थ फार काही चांगले नव्हते. ते कसेबसे संपवुन आणि औपचारिकतेसाठी वेट्रेसचे आभार मानुन तिथुन निघालो. हॉटेलवर येऊन लगेच झोपी गेलो.<br />
<br />
<br />
<strong><span style="font-size: large;">दिवस तिसरा - सोमवार, ११ ऑक्टोबर २०१०</span></strong><br />
पहाटे लवकर उठुन ६.०० वाजताच परतीचा प्रवास सुरु केला. GPS अजुन जंगलातच अडकला होता. बॅकप म्हणुन आम्ही गुगल मॅपच्या प्रिंट्स घेतल्या होत्या. त्या कामी आल्या. त्या follow करत दुपारी १२.०० ला आम्ही घरी पोचलो.<br />
<br />
२.५ दिवसांची ही प्रेक्षणिय आणि रंगतदार अशी ट्रिप आता कायमच्या लक्षात राहील ती निसर्गरम्य स्मोकीज परिसर आणि तिथल्या सुंदर अश्या फॉल कलर्ससाठी.abhaynhttp://www.blogger.com/profile/11556028468605471886noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-3598912542671861552010-08-23T09:46:00.000-07:002010-08-23T09:46:31.488-07:00ल्युक्झेम्बुर्ग ट्रिप<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;">सह्यभ्रमण ब्लॉगवर कधीपासुन माझ्या फ़्रान्समधल्या ट्रीपचा वृत्तान्त लिहायचं ठरवतोय, पण आज शेवटी मुहूर्त मिळालाय. सह्यभ्रमण हा ब्लॉग फक्त महाराष्ट्रापुरता मर्यादीत न ठेवता त्यामधे इतर भटकंतीची माहितीसुद्धा आम्ही लिहायचं ठरवलंय.</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"><br />
नुकताच मी ल्युक्झेम्बुर्ग नावाच्या एका छोट्या पण अतिशय सुंदर देशामधे भटकंती करून आलो. त्याबद्दल लिहायचा हा एक प्रयत्न. गेले अनेक दिवस ल्युक्झेम्बुर्गला जायचं जायचं असं ठरत होतं. पण शेवटी ७ आणि ८ ऑगस्ट २०१० ला जायचं निश्चित झालं. माझी काथेलीन नावाची एक मैत्रीण या देशात रहात असल्यामुळे मला योग्य ती माहिती मिळु शकली. अजुन एक चांगली गोष्ट होती की जिचा संबंध थेट महाराष्ट्राशी होता. ती म्हणजे काथेलीन ज्या एन.जी.ऒ. साठी काम करते त्यांचं सध्या महाराष्ट्राशी संबंधित काम चालु आहे. आश्चर्याची गोष्ट आहे की ल्युक्झेम्बुर्ग सारख्या इतक्या छोट्याश्या देशामधली एखादी संस्था भारतासाठी काम करत आहे.</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"></div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;">तर ७ ऑगस्टला मी सारगोमीनहुन (फ़्रान्समध्यॆ ज्या ठिकाणी मी सध्या रहातो) निघालो. मी जिथे रहातो ते शहर फ़्रान्स, जर्मनी आणि ल्युक्झेंबुर्ग या तीनही देशांच्या सीमेवर आहे. त्यामुळे मला जरा सोयीस्कर होतं. मी जर्मनी मधल्या जार्ब्रुकेन नावाच्या शहरातुन लुक्झेंबुर्ग सिटी मधे पोचलो. मुळातच देश लहान असल्यामुळे इथली शहरं पण खुप छोटी आहेत. माझी मैत्रीण मला स्टेशनवर घ्यायला आली होती. साधारण सकाळी १०.४५ च्या सुमारास आम्ही पहिल्या ठिकाणी म्हणजे "शातो द विऑन्देन" ला जायला निघालो. जाता जाता मला शहराचं दर्शन घडत होतं. मला असं समजलं की या देशाच्या दक्षिणेकडील भागात बऱ्याच प्रमाणात वस्ती आहे आणि उत्तरेकडील भाग हा त्या मानानी कमी वस्तीचा आहे. आम्ही देशाच्या उत्तरेला चाललो होतो. साहजिकच मला मोकळी मैदानं, त्यामधेच काही घनदाट जंगलं बघायला मिळत होती. युरोपमधल्या आजवरच्या भटकंतीमधे मला एकदाही कुठे खराब रस्ते आहेत किंवा रस्तेच नाहीयेत असा प्रकार बघायला मिळाला नाही. साधारण तास भराच्या ड्राईव्ह नंतर (म्हणजे साधारण ७०-८० कि.मी) आम्ही शातो द विऑन्देन च्या पायथ्याशी आलो. हा किला विऑन्देन नावच्या एका गावाला लागुन असलेल्या टेकडी वर बांधला आहे. आजुबाजुला असलेल्या घनदाट झाडी मुळे या किल्याच्या जवळ येइपर्यंत याचं दर्शन होत नाही. आपल्याकडे दुर्दैवानी आजही किल्ले पर्यटनाच्या द्रुष्टीनी दुर्लक्षीतच आहेत. पण युरोप मधे याच्या बरोबर विरुद्ध परिस्थीती आहे. सहाजीकच आम्हाला इथे किल्ल्याच्या परिसरात मोठ्या प्रमाणात पर्यटक दिसत होते. इतके की आम्हाला आमची कार काही अंतरावर ठेउन चालत जावं लागलं. किल्ल्याच्या बाजुनी मुख्य प्रवेश द्वाराकडे जायची वाट आहे. एक १० मिनीटं चालल्यावर आम्ही किल्ल्यामधे येऊन पोचलो. इथे प्रत्येक किल्ल्यामधे जाण्यासाठी प्रवेश फी असते. ती भरुन आम्ही किल्य्यामधे प्रवेश केला. त्या आठवड्यामधे या किल्ल्यामधे विविध सांस्क्रुतिक कार्यक्रम होते. त्याचाच एक भाग म्हणजे इथे काही लोक पुर्वीच्या काळी घालत तसा वेश घालुन दिसत होते. किल्यामधे शिरताच आम्हाला या किल्ल्याचं म्हणा किंवा त्या काळात वाजवत तसं संगीत ऐकायला मिळालं. सॅक्सोफोन सारखी वाद्य आणि त्याबरोबर ड्रम असा त्यांचा ताफा होता. त्यांच्या बरोबरच काही लोक पुर्वीच्या काळी वापरत ते वेगवेगळ्या प्रकारचे कपडे, भांडी, दागिने आणि इतकच नाही तर शस्त्रांची (खरी नाही) विकत होते. आम्ही किल्य्याच्या भोवती फेरी मारुन मुख्य दालनात प्रवेश केला. २ मोठे भव्य हॉल होते ते की जिकडे खाण्याच्या पदार्थां पासुन, वेगवेगळ्या प्रकारची पेय (स्वाभाविकपणे दारु देखील),भांडी, दागिने अश्या नानाविध गोष्टी विकायला होत्या. हे सगळं जरा वेगळच होतं यात काही शंका नाही. त्या नंतर आम्ही एका मोठ्या खोलीत प्रवेश केला जिकडे या किल्य्याच्या प्रतिक्रुती ठेवल्या होत्या. किल्ल्यच्या अगदी आरंभापसुन किल्ला कसा बांधत गेले याची काळाप्रमाणे झालेली स्थित्यंतर त्या प्रतिक्रुती मधुन दाखवली गेली होती. मुळात हा किल्ला ११व्या ते १४व्या शतकांच्या दरम्यान बांधला गेला होता. १५ व्या शतका पर्यंत हा किल्ला म्हणजे विऑंदेन मधल्या "काउंट", जे स्वतः ला फ़्रेंच रॉयल फ़ॅमिली चा हिस्सा मानायचे, त्यांच्या साठी एक महत्वपुर्ण जागा होती. तर आम्ही पुढच्या दालनात प्रवेश केला. हे म्हणजे या किल्या मधला स्वयंपाकघर होतं. ईथली भली मोठाली भांडी विशेष लक्षं वेधणारी होती. इथंला "बॅक्वेट हॉल" ज्याला मराठी मधे डायनिंग रूम :) असं म्हणतात तो देखील अति भव्य होता. इथल्या प्रत्येक खोली मधे पुर्वीच्या वापरात असलेल्या वस्तु आजही व्यवस्थीत जतन करुन ठेवल्या आहेत. वरील दालाना मधे नृत्य प्रयोग आणि संगीताचे कार्यक्रम चालु होते. सुदैवानी हे सगळं बघण्याचा योग जुळुन आला. किल्ल्याच्या सगल्यात वरच्या मजल्या वरुन विऑंदेन गाव आणि आजुबाजुचा परिसर फारच सुरेख दिसत होता. संपुर्ण किल्ला बघायला साधारण दीड तास लागतो. सध्या हा किल्ला युरोप मधल्या काही महत्वपुर्ण किल्ल्यांपैकी एक समजला जातो.</div><span style="font-size: 0px;"></span><br />
<br />
<br />
<span style="font-size: 0px;"></span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIzRpDKE_vzpaiZYBt_GH-ihOPdUupFqQx2K74y8HltW2bM19dK3e9giI7ZBItiBI2KZ9zdjwuu7V-IbXulBp7TUlE_3sDP9fbtbFdPV_PryOz7hEEszO4plhxbFaG-vIhm6CRJRotUbBy/s1600/Vianden+Killa+1.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5508238215851301826" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIzRpDKE_vzpaiZYBt_GH-ihOPdUupFqQx2K74y8HltW2bM19dK3e9giI7ZBItiBI2KZ9zdjwuu7V-IbXulBp7TUlE_3sDP9fbtbFdPV_PryOz7hEEszO4plhxbFaG-vIhm6CRJRotUbBy/s320/Vianden+Killa+1.JPG" style="height: 240px; margin: 0px 10px 10px 0px; width: 320px;" /></a></div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"></div><span style="font-size: 0px;"></span>विऑंदेन किल्ला<br />
<div class="separator" style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none; clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr6Mf1XmV_O7VzoavdqE_IbQniOr-yNs92KpI3R_XftRGIqUpU6mIAsegT6pauUL2snNmkvRCwqdc3IROHybUexX1zsN4k_TVdBxrLdwACH_Hr8diiR_VKKRD4nQ5ka9DhVd4T1ciCwhE-/s1600/Vianden+Killa+2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" ox="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr6Mf1XmV_O7VzoavdqE_IbQniOr-yNs92KpI3R_XftRGIqUpU6mIAsegT6pauUL2snNmkvRCwqdc3IROHybUexX1zsN4k_TVdBxrLdwACH_Hr8diiR_VKKRD4nQ5ka9DhVd4T1ciCwhE-/s320/Vianden+Killa+2.JPG" /></a></div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhT8n7Sq2oTdtp9_yTaaW7ewzIOYJ7O_3ueUyqm1Q4TVKB9n6aTJK8g_bgCBbQqqs8hjO6Al7PzE1a_-UropR8GON6YMA7QBdXH9kIFcqOXgEuJkOqau7TDLfbLV4eqGW4JHNMT3byD-76b/s1600/Inside+Vianden.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" ox="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhT8n7Sq2oTdtp9_yTaaW7ewzIOYJ7O_3ueUyqm1Q4TVKB9n6aTJK8g_bgCBbQqqs8hjO6Al7PzE1a_-UropR8GON6YMA7QBdXH9kIFcqOXgEuJkOqau7TDLfbLV4eqGW4JHNMT3byD-76b/s320/Inside+Vianden.JPG" /></a></div>किल्ल्याच्या आतील प्रशस्त दालन<br />
<br />
<br />
नॅशनल म्युजियम मीन दी फ़र (राष्टीय खाण संग्रहालय)<br />
<br />
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;">ल्युक्झेम्बुर्ग देशाच्या साधारण मध्यवर्ती भागात हे संग्रहालय आपल्याला बघायला मिळतं. एक अविस्मर्णीय अनुभव असच मी याचं वर्णन करीन. ल्युक्झेम्बुर्ग हा देश एके काळी खाणीं चा देश होता असं म्हणायला हरकत नाही इतक्या प्रमाणात इथे लोखंडच्या खाणी होत्या. इथल्या लोकांच उदर्निवाहाचं ते एकमेव साधन होतं असं म्हणायला हरकत नाही. पण आजच्या घडीला या सगळ्या खाणी बंद झाल्या आहेत. त्याची असतील अनेक कारणं. तर आम्ही दुपारी ३ च्या सुमारास या संग्रहालयापाशी येऊन पोचलो. जमिनीपासुन साधारण १०० मीटर खाली ही पुर्वीची खाण आणि आजचं संग्रहालय आहे. त्यामुळे खाली जाण्यासाठी एक छोटी ट्रेन आहे. काळजी करु नका ही ट्रेन १०० मीटर सरळ खाली जात नाही तर बरीच लांबुन फिरत खाली जाते. इथे दर अर्ध्या किंवा एक तासानी ही ट्रेन आहे. ही ट्रेन सहाजीकच पुर्ण्पणे बंद असते त्यामुळे काही लोकांना याची भीती वाटु शकते त्यातुन खाली जाताना पुर्णपणे अंधार असतो. या ट्रेन बरोबर म्हणजे त्या ट्रेन मधल्या ग्रुप बरोबर एक गाइड असतो जो किंवा जी आपल्याला संपुर्ण संग्रहालयाची माहीती देतात. इथे एक अडचण अशी आहे की ही माहीती फ़्रेंच किंवा जर्मन मधे दिली जाते त्यामुळे तुम्हाला भाषा तरी माहीती पाहीजे किंवा तुमच्या बरोबर अशी व्यक्ती पाहीजे जी तुम्हाला समजावु शकेल. अजुन एक म्हणजे आपण १०० मीटर खाली जात असल्यामुळे तापमानात एकदम फरक पडतो. साधारणपणे खाली ९ ते १० डिग्री तापमान असतं (माझ्या मते अजुनही कमी) त्यामुळे स्वेटर्स घेऊन जाणं चांगल. तर ४ वाजता आम्ही ट्रेन नी खाणी मधे जायला सुरुवात केली. जसे जसे आम्ही खाली जाउ लागलो तशी थंडी जाणवायला लागली. साधारण २०-२५ मि. आम्ही खाणीमधे येऊन पोचलो. जाताना वाटेत खाणी मधे वापरलेली जुनी मशीन्स, हत्यारं, लोखंड वाहून नेण्याच्या गाड्या ज्याला फ़्रेंच मधे "बर्लिन"असं म्हणतात पहायला मिळाले. खाली पोचल्यावर आमच्या गाईड नी आम्हाला माहीती द्यायला सुरूवात केली. पुर्वी या खाणीमधे खाण कामगार कंदिलाच्या दिव्यामधे काम करत असत. कामाची वेळ सकाळी ६ ते संध्याकाळी ६ अशी १२ तास. २ कामगार मिळुन साधारणपणे २ टन लोखंड बर्लिन मधुन वाहून नेत असत. कामगारांना त्यानी जमवलेल्या लोखंडा वर पैसे मिळत. त्यातुन या कामगारांना डोक्यावार घालायला हेल्मेट पण नसत. ही सगळी माहीती एकून त्या काळातल्या लोकांनी कशी कामं केली असतील हेच समजत नाही. पुढे बर्लिन वाहुन नेण्यासाठी घोड्यांच वापर चालु झाला. जसा जसा काळ सरत गेला तशी तशी आधुनिक यंत्र वापरत येऊ लागली. सुरूंग लावण्याच्या पद्धती बदलल्या. या सगळ्या गोष्टी इथे त्यांनी जतन करुन ठेवल्या आहेत. अगदी कामागारांनी वापारलली हत्यारं, त्यांचे कपडे, त्या वेळी औषधोपचारासाठी वापारण्यात आलेल्या वस्तु सगळं इथे बघायला मिळतात. केवळ पोटासाठी किती मोठी जोखीम त्यावेळचे कामगार घेत होते हे आपल्याला समजत. संपूर्ण खाण किंवा हे संग्रहालय बघायला साधारण १ ते १.३० तास लागतो पण हा वेळ कधी निघुन जातो हे समजत नाही.साधारण साठ च्या दशकात इथल्या सगळ्या खाणी बंद झाल्या. तुम्ही ल्युक्झेम्बुर्ग ला आलात तर ह्या संग्रहालयाला नकीच भेट दिली पाहीजे.</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"><br />
</div><div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju2Og66ZM_2uV1vO3g7Efix2sXr-OzOf7G2a3EGMI4RQoY2mqC6DmbOQptIC677xqUk3CTXiUQWJ5VBns1LTx-XQQQSn1dM7rIRFL00vp6wfV0yiE_LqXbys2U3COI4Svl-_fJlauLPxBD/s1600/Mine+Museum+1.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" ox="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEju2Og66ZM_2uV1vO3g7Efix2sXr-OzOf7G2a3EGMI4RQoY2mqC6DmbOQptIC677xqUk3CTXiUQWJ5VBns1LTx-XQQQSn1dM7rIRFL00vp6wfV0yiE_LqXbys2U3COI4Svl-_fJlauLPxBD/s320/Mine+Museum+1.JPG" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">१०० मीटर जमिनीखालील खाण</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4CAS5DJy1fdx5tHjUC9PHZLjd_vTJ1C4FJmpQjmaui62wJuSGt_VdqQQNNMi0leUZgpOwcm5ByT8EFmbD3YUnPLDBnYuilJwOEXy6b_8XfQ8lA-aB5W_hpBMM20a0ukZQZkkr0nJI7ZcD/s1600/Mine+museum+2.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" ox="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4CAS5DJy1fdx5tHjUC9PHZLjd_vTJ1C4FJmpQjmaui62wJuSGt_VdqQQNNMi0leUZgpOwcm5ByT8EFmbD3YUnPLDBnYuilJwOEXy6b_8XfQ8lA-aB5W_hpBMM20a0ukZQZkkr0nJI7ZcD/s320/Mine+museum+2.JPG" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">खाणीमधला रेल्वे मार्ग</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><br />
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;">ल्युक्झेम्बुर्ग सिटि</div><br />
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;">ल्युक्झेम्बुर्ग शहर म्हणजे साधारण पाच लाख लोकसंख्या असलेल्या या देशातल मुख्य शहर किंवा मुख्य भाग अस आपण म्हणू. ल्युक्झेम्बुर्ग शहरामधली महत्वाची ठिकाणं म्हणजे इथलं "नोत्र दाम" नावाच चर्च, इथल्या राजाचा उंची महाल आणि इथला किल्ला. मुळात हे शहर एक टेकडी वर वसलं होतं जो इथला एक किल्ला आहे. महाराजांच्या काळात किल्ल्याची जी संकल्पना होती तीच इथे वापरली होती. त्यामुळेच इथली सगळी महत्वाची ठिकाणं (ज्याचा उल्लेख मी केला आहे) ती आणि सगळी सरकारी कार्यालायं याच किल्य्यामधे आहेत. हा किल्ल्याचा भाग आणि जी नवीन वस्ती आहे यांना जोडणारे अनेक ब्रीज आपल्याला बघायल मिळतात. याच शहरात आर्सेलर मित्तल(म्हणजे लक्ष्मी मित्तल या जगप्रसिद्ध उद्योगपती ज्याला स्टील मॅन असही म्हणता येइल) या कंपनीचं मुख्य कार्यालय पण आहे. या देशात तीन भाषा बोलल्या जातात. ल्युक्झेंबुर्ज्वाज ही त्यांची भाषा आणि त्याच बरोबर फ़्रेंच आणि जर्मन या भाषा देखील बोलल्या जातात. शहरामधे बसेसची उत्तम सोय आहे त्याच बरोबर मेट्रो सेवा सुधा उपलब्ध आहे. युरोपच्या दॄष्टीनी या शहराला विशेष महत्व आहे कारण युरोपीयन युनियन ची काही महत्वपुर्ण कार्यालयं याच शहरामधे आहेत.</div><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4ZpO97jgK9kqcXZKJ5t4za59KmeH75w0w5ZXkLzjzKhydFiB4nty7NYVfmj4TKXd8S9iPTGaFtDcEQDZpauthsMjEIzi4z_6i5C12xLDQhTnzSoVBdg7SxmXlzZV7QL_lXFsBvA-3GaCF/s1600/Duke+palace+1.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" ox="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4ZpO97jgK9kqcXZKJ5t4za59KmeH75w0w5ZXkLzjzKhydFiB4nty7NYVfmj4TKXd8S9iPTGaFtDcEQDZpauthsMjEIzi4z_6i5C12xLDQhTnzSoVBdg7SxmXlzZV7QL_lXFsBvA-3GaCF/s320/Duke+palace+1.JPG" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">इथल्या राजाचं "ड्युक" च निवासस्थान</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAPhUsvhUw6R_Bk_iH3jK0gUmKIaV6Rbc2kxXu2zIFo9hB2ZLvPk6gFuaDfq5dloWDYJCfUJqY4Ia60Qeoc-ZaP3zoScIAcnO6iSvydK5alMu6hp6VAWYfh8RS3eaSUiqEmga18SFTpMj8/s1600/Luxumbourg+madhala+killa+1.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" ox="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhAPhUsvhUw6R_Bk_iH3jK0gUmKIaV6Rbc2kxXu2zIFo9hB2ZLvPk6gFuaDfq5dloWDYJCfUJqY4Ia60Qeoc-ZaP3zoScIAcnO6iSvydK5alMu6hp6VAWYfh8RS3eaSUiqEmga18SFTpMj8/s320/Luxumbourg+madhala+killa+1.JPG" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">किल्ल्याचा काही भाग</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsa2ZZXszS2zz37phxNa8V3_j43_MmzAj7Vx30zetoM3k_MPsEpv1z8RM63xm6ngzTtCGfJPpRNyOqM8casFcbpHx7tOBP65Ed1tdfzq9AL_jZG9m7MjTJTDj0My1pF4x0IAUQU0wta9Vr/s1600/Notra+Dam+church.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" ox="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgsa2ZZXszS2zz37phxNa8V3_j43_MmzAj7Vx30zetoM3k_MPsEpv1z8RM63xm6ngzTtCGfJPpRNyOqM8casFcbpHx7tOBP65Ed1tdfzq9AL_jZG9m7MjTJTDj0My1pF4x0IAUQU0wta9Vr/s320/Notra+Dam+church.JPG" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">नोत्रदाम चर्च</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHLUyyMgc4s70JpC56yLclotHsxK6TVmu4bw1BxFqlnwlnJUSH71-XGIqYgqZyKiNu0j3iFyRMcQhKW-xhNVDf7iUFoptvjPOc3dL9uMTF9feHogyAjXPWp7kiChU8h-62VXZ2URqVl4mM/s1600/Arcelor+mittal.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" ox="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHLUyyMgc4s70JpC56yLclotHsxK6TVmu4bw1BxFqlnwlnJUSH71-XGIqYgqZyKiNu0j3iFyRMcQhKW-xhNVDf7iUFoptvjPOc3dL9uMTF9feHogyAjXPWp7kiChU8h-62VXZ2URqVl4mM/s320/Arcelor+mittal.jpg" /></a></div>आर्सेलर मित्तल कंपनीच मुख्य कार्यालय<br />
<br />
<div style="border-bottom: medium none; border-left: medium none; border-right: medium none; border-top: medium none;">संपुर्ण शहर हे साधारण २ तासामधे बघुन होतं. मी तुम्हाला साधारण कल्पना येईल या दृष्टीनी लिहायचा प्रयत्न केला आहे. मला अशी आशा आहे की तुम्हाला या माहीतीचा उपयोग होईल. </div></div>Ashish Chitalehttp://www.blogger.com/profile/01575579431615400147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-75204939671039374062010-07-12T23:13:00.000-07:002010-07-13T11:04:35.557-07:00अहमदनगरचा भुईकोट किल्ला आणि मांजरसुंभापावसाळ्यात कमी पावसाच्या ठिकाणांनी भटकंतीची सुरूवात करायची असे ठरवून ११ जुलैला अहमदनगरचा भुईकोट किल्ला आणि मांजरसुंभा अश्या वेगळ्या धाटणीच्या किल्ल्यांना जायचे ठरवले. रविवारी सकाळी ५.३० वाजता एकत्र जमलो. मनोजदादा, कीर्ति, प्रणव, चैतन्य, अभय, अभिजीत, आणि वल्लरी ( वय वर्षे ........सॉरी महिने अवघे ९). झोपेतून उठल्यावर अर्ध्या तासात भूक लागलीच पाहीजे ह्या नियमाला हा दिवसही अपवाद नव्हता आणि म्हणूनच सकाळी ६ वाजता गुडलक मधे बन-ऑम्लेट चापले आणि मगचं नगरकडे निघालो. पुण्याहून नगरला पोहोचायला २.३० तास लागले. प्रथम मांजरसुंभ्याला जायचे ठरवले. हे प्रकरण काय आहे हे फारसे कोणालाच माहीत नाही आहे. याचा उल्लेख क्वचितच कुठेतरी आढळतो. नगर - औरंगाबाद हायवे वर शेंडी फाट्याला वळून डोंगरगण आणि पुढे मांजरसुंभा येथे आलो. अंतर ९ कि.मी आहे. गावातूनच वरती जायला वाट आहे. साधारण १०-१२ मिनीटात वर पोहोचलो आणि पोहोचताच लक्षात आले की आता काय बघायला मिळणार आहे. आल्या आल्या आमचे स्वागत केले ते महादरवाज्याने. नावाप्रमाणेचं महाकाय असलेला हा दरवाजा पूर्ण बांधलेला आणि सुस्थितीत आहे. <br />
<br />
<img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5493270695721000194" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPL5I_1jzf1R-CdPY496x2j_Ncad2Cp-e97DhCubJrwef1jygPAXXHc5i9Yv0r2KlKQXIwn1NF3GzKwV3oOG-y4HA2veuMnCcSWNqgR4Z33_aairniF99rIPDSVKJvWh9P707c6tNXFiA/s320/Slide1.JPG" style="display: block; height: 240px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5493272162508693938" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUyzWIKhVVBcqP4aqgAz_4_DySojw0LkQanTNYCf_FXdqm5MFs2dEAlDIOpcs2R2nkGQUEeiIc7qAYSb5xcFwbTaM4F5kttmlJAV25oQZH-FzDrl7jOmKv8zvT_IXGct8_G9iPtTbfL_s/s320/Slide3.JPG" style="cursor: hand; display: block; height: 240px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5493271807760117394" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSSW_8bwGZuFSNpwwLhJ78MZMFL5p_-bgrQ-PeEWTMxaqTicX1XgJcWiit9dmIo2tRpR9Im1Ag0R6ImNxn823ifAx6x1_A68CssAIHew1EG-KSsNgz-nGiy18prs8Jj-PJOZ8Px9TbI9s/s320/Slide2.JPG" style="cursor: hand; display: block; height: 240px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /><br />
<br />
पुढे गेल्यावर एका तीन मजली विशाल वाडयाचे अवशेष बघायला मिळाले. आता जरी त्याची दुरावस्था असली तरी कधीकाळी त्याने वैभव बघितलेले असणार हे मात्र निश्चित. त्याच्याच शेजारी भला मोठा बांधलेला तलाव आहे. काही अंतर पुढे गेल्यावर एक दुमजली इमारत दिसली. काही पायऱ्या उतरल्यावर बुरुजाच्या खाली पोहोचलो.<br />
<br />
<img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5493274972933075490" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnszEGYcgtshRkVBoY4wkD7XMF2d7RX46HVLvzeQ8btnZQXnXPW2EoVRaS89PQIlNYK33NIMm5QvjrhPtFVTv7lQOhZiV2kakgltjNCgytr65a8HhjOrlmY4_ZsxLMm7sT-0D6011xlNw/s320/Slide6.JPG" style="cursor: hand; display: block; height: 240px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /> <img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5493275490965788450" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6hZYBnlpuxhHvJXoStNLghjSFSmjAhtzIHaqJjE73QjhKATQ0D3atQ3GWMBVvYJcDLqSQ1TbkZYxLIcxPJaBWqeVlRE3S3Cag16b4MnOD-So-xZxorBGHVRL_0OcDvmiQtADuBkWuR_k/s320/Slide7.JPG" style="cursor: hand; display: block; height: 240px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /><br />
<br />
तिथे एक अजब गोष्ट पाहिली. बुरुजाच्या आत एक मोट लावून पाणी काढायची सोय आहे. त्याच्या साधारण २० फूट किल्ल्याच्या बाहेरील बाजूस खाली पाण्याचे खोदीव टाके आहे. जर शत्रुने किल्ल्याला वेढा घातला तर पाणी काढायची ही सोय आहे. किल्ल्यावर बारमाही पाण्याची सोय नसल्याने इतके उपद्वयाप. त्यांच्या कल्पकतेला सलाम केला आणि पुढे निघालो.<br />
<br />
<img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5493275974432407618" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKPJ7aMuCo5TQJciVKvGI8PcGzohDv6JuP4GRm4JP2Do-y9ztAeyXc1lRDcj1yNB23VSWSimG9gMQem2FWg_d5tao12m2lvVpM2G9B90vzXvbY6h4EALsXyplhBOOezVCYdq_oQ1fTpQg/s320/Slide8.JPG" style="cursor: hand; display: block; height: 240px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /> <img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5493276338964734562" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4ybnjlTnpBUkvpZTVZoGJC3u808XTXz_pf25Qac5hrJ8HBq8Bl28Py9I7pe2guX0qU4eYxb56C6z_uJCHJ32as9AsGVxA6ARMdYyQr9SdwAG8j7w8_LZXVZizp0jRh955PYQbeeJ_4e0/s320/Slide9.JPG" style="cursor: hand; display: block; height: 240px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5493277062789032466" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQazVGMbDIgrI-8Dfd3Gzr14O6_eUDjPxUkeWYkywcr1M3qab6eQO5YbUVlg-9tZ-SkvjKQbkvLBb81xALmyvcAh2WZhUI0taM2FHdy1ajVO_5XNvwqfkOA31ahHbRv4mn07L2OcFVfSE/s320/Slide10.JPG" style="cursor: hand; display: block; height: 240px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /><br />
<br />
हे सर्व बघायला साधारण २.३० तास लागले. महत्वाचे सांगायचे म्हणजे ह्या सर्व अजब प्रकाराला किल्ला असं म्हणलं जात नाही. कुठेही त्याचा किल्ला म्हणून तर सोडाच पण साधा उल्लेखही सापडत नाही.<br />
<br />
<img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5493277525844516706" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyerLuKPkuZxi82i2Awq3QQwpZzJsjmbuyTSbYvo3l1KS9RzQQlwX6vlo1YS8latcnAH4VmtVLZRXFn_aeftGkupD7o829sY3R1oJ2-Fnwe2KqgMhjz-jHsxzqXPdf4YUG7-F1Qwph_CA/s320/Slide11.JPG" style="cursor: hand; display: block; height: 240px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 320px;" /><br />
<br />
परत नगरला आलो. भूका लागलेल्याच होत्या. परतीच्या रस्त्यावर एका हॉटेलात राजस्थानी थाळी चा समाचार घेतला. फक्कड प्रकार होता. तृप्त होऊन बाहेर पडलो आणि त्यानंतर नगरच्या किल्ल्याकडे मोहरा वळवला. हा किल्ला मिलीटरीच्या ताब्यात आहे. त्यामुळे तो फक्त रविवारी आणि सुट्टीच्या दिवशीच ९.०० ते ५.०० खुला असतो. किल्ल्याच्या आत सर्वत्र जंगल वाढलेलं आहे. त्यामुळे काही ठराविक ठिकाणीच जाता येतं, पण तटबंदीवरुन मात्र पूर्ण गड फेरी मारता येते. तटबंदीवर चढताच प्रथम लक्ष गेले ते डौलाने फडकणाऱ्या तिरंग्याकडे. त्याला सलाम केला आणि पुढे निघालो. जसे जसे पुढे गेलो तसतसा किल्ल्याचा विस्तार दिसु लागला. किल्ल्याला असंख्य बुरुज आहेत. तटबंदी पूर्णपणे शाबूत आहे. एका बुरुजाचा विस्तार एव्हढा आहे की त्यावरुन चक्कर मारायला ५-६ मिनीटं लागली. याच बुरुजाच्या पोटात एक बोगदा आहे जो तुम्हाला बुरुजाच्या दुसऱ्या बाजूस पोहोचवतो. किल्ला आणि मुख्य जमीन यामधे एक प्रचंड खंदक आहे. काही बुरुजांच्या बाहेरील बाजूस शरभ कोरलेले आहेत. सुमारे २ तास चालल्यावर आलो ते किल्ल्याच्या मुख्य दरवाज्या जवळ. दरवाजा गोमुखी रचनेचा आहे आणि दोन दरवाज्यांमधे मोठा चौक आहे. इथेच तटबंदी वर कोरलेला फारसी शिलालेख आहे. ह्या दरवाजातून बाहेर मात्र पडता येत नाही. तो बंद केला आहे. तटबंदी वरुन गडफेरी पूर्ण केली आणि खाली उतरलो. या किल्ल्यातच जवाहरलाल नेहरू, मौलाना आझाद, सरदार पटेल यासारख्या स्वातंत्र्यसेनानींना तुरूंगात ठेवले होते. त्यांना ठेवलेल्या खोलीत त्यांच्या वापरातील काही वस्तु ठेवल्या आहेत. त्या बघुन साधारण २.३० तासानी परत आलो.<br />
अशी ही एका दिवसाची भटकंती कायम लक्षात राहील. पण एक खंत वाटत राहील की एव्हढा वारसा आपल्याकडे आहे, पण तो आपल्याला अजून माहीतच नाही आहे. त्यामुळे पुढची भेट असेच एखादे दुर्लक्षित ठिकाण घेऊन.Chaitanya Kelkarhttp://www.blogger.com/profile/12363808835725061940noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-82339473403256697732010-06-12T08:15:00.000-07:002010-06-12T08:15:10.053-07:00किल्ले तैलबैललोणावळ्याजवळचे तुंग-तिकोना, लोहगड-विसापुर, कोराईगड, घनगड हे गड आम्ही बघितले होते. पण याच भागातला एक किल्ला त्याच्या विशिष्ट आकारामुळे आमचं नेहमीच लक्षं वेधुन घेत असे. आमचंच नाही तर गिर्यारोहण करणाऱ्या प्रत्येकाला ह्या किल्ल्यावर जायची ओढ असते यात काही शंकाच नाही. हा किल्ला म्हणजे "तैलबैला". हा किल्ला म्हणजे दोन सरळसोट, साधारण आयताकृती कातळ कडे की जे पार करण्यासाठी प्रस्तरारोहण हा एकच मार्ग आहे. एखाद्या डोंगरावर दोन भिंती आणुन बसवाव्या अशी याची रचना आहे. पण या किल्याचं भौगोलिक स्थान हे पण महत्वाचं वैशिष्ट्य आहे. इतिहासाचा थोडासा संदर्भ घेतला तर याचं महत्व आपल्याला लक्षात येईल. हा किल्ला आहे घाटावर, पण त्याचवेळेस कोकण भागाला अत्यंत जवळ. स्वराज्याच्या राजधानीसाठी रायगडाबरोबरच ज्या गडाचा विचार झाला होता तो सुधागड तैलबैल किल्ल्यावरुन अगदी समोर हाकेच्या अंतरावर दिसतो. त्यामुळे सुधागडाचं रक्षण करण्यासाठी ह्या किल्ल्याला नक्कीच महत्वपुर्ण स्थान होतं. अजुन एक कारण म्हणजे "सवाष्णी घाट", जो कोकण आणि घाटामधला एक महत्वपुर्ण दुवा होता. या घाटावर लक्ष ठेवण्यासाठीही तैलबैल किल्ल्याचं स्थान उपयुक्त होतं. <br />
<br />
या किल्ल्यावर जायचं अचानक जमुन आलं. दुर्गरसिक-इग्नाईट अशा दोन ट्रेकिंग करणाऱ्या संस्थांनी ह्या किल्ल्यावर जायचा बेत आखला होता. ह्या ग्रुपबरोबर जायची संधी आम्हाला मिळाली. एखाद्या ट्रेकिंग ग्रुपबरोबर जायची ही आमची पहिलीच वेळ होती. पण अशा किल्ल्यावर जायचं म्हणजे ग्रुपबरोबर जाणं हेच उपयोगी पडत असल्यामुळे नाही म्हणण्याचा प्रश्नच नव्हता. दुसरं कारण म्हणजे प्रस्तरारोहणाचा मनमुराद आनंद इथे घेता येणार होता. आमचा नुकताच अलंग-मदन ट्रेक झाल्यामुळे सहाजिकच जाण्याचा उत्साह अधिक होता. एक गोष्ट इथे नमुद कराविशी वाटते. ती म्हणजे प्रस्तरारोहणाची भिती वाटायलाच हवी कारण कुणी असं म्हटत असेल की मला ह्याची अजिबात भिती वाटत नाही तर याचा अर्थ तुम्हाला त्याची गंभीरता समजत नाही. ती भितीच आपल्याला कायम जागरुक ठेवते. <br />
<br />
तर आम्ही ठरल्याप्रमाणे ७ जानेवारी २००८ ला रात्री ९.३० वाजता मनोजच्या घरी जमलो. अमोघ ठाण्याहून परस्पर लोणावळ्याला येणार होता. आमच्या ग्रुपमध्ये अमोघ आणि चैतन्य हे दोन हशम पुण्याबाहेर नोकरी करतात. पण तितक्याच उत्साहानी प्रत्येक ट्रेकला असतातच ही खरंच कौतुकास्पद गोष्ट आहे. ट्रेकिंगचं वेड, अजुन दुसरं काही नाही. पुण्याहुन निघुन सुमोने आम्ही लोणावळ्याला आलो. अमोघ तिथे आम्हाला जॉइन झाला आणि आम्ही गडाकडे कूच केलं. लोणावळ्याहुन आय. एन. एस. शिवाजीच्या रस्त्याला (ज्याला वायुमार्ग असंही म्हणतात) आम्ही लागलो. कोराईगडावरुन पुढे आल्यावर उजवीकडे आंबवणे गावाकडे जाणारा रस्ता पकडला. आंबवणे-सालतर अशी गावं सोडली की उजवीकडे तैलबैल गावाकडे जाणारी पाटी आपल्याला दिसते. या रस्त्याला आम्ही लागलो त्यावेळेस रात्रीचे १२.३० वाजले होते. पौर्णिमा असल्यामुळे स्वच्छ चंद्रप्रकाश पडला होता. त्यामध्ये दिसणाऱ्या त्या किल्ल्याच्या दोन भिंती फारच सुंदर दिसत होत्या. ज्ञानेश्वर माऊली आणि त्यांची भावंडं चांगदेवांना भेटायला एका भिंतीवर बसुन गेले होते. कदाचित त्यातलीच एक भिंत इथे असावी. यातला गमतीचा भाग सोडा, पण इतक्या सरळसोट अशा ह्या तैलबैल किल्ल्याच्या भिंती आहेत. पहाटे साधारण १.१५ वाजण्याच्या सुमारास आम्ही किल्ल्याच्या पायथ्याशी म्हणजे तैलबैल गावामध्ये येऊन पोहोचलो. गावामध्ये एक मारुती मंदिर आहे. त्या मंदिराच्या आवारात आम्ही आमचा डेरा टाकला. चंद्राचा छान प्रकाश पडला होता, मध्येच वाऱ्याची एखादी झुळुक येत होती. झोप न लागण्याचं काही कारणच नव्हतं. अशा वातावरणात रहाण्याची मजा काही औरच आहे. त्याचं शब्दामध्ये वर्णन करणं शक्य नाही. <br />
<br />
सकाळी ६.१५ ला आम्ही उठलो. ह्यावेळेस ग्रुप बरोबर आलो असल्यामुळे सकाळी उठुन चहा-नाश्ता बनवणे ही भानगडच नव्हती. उलट आमच्या हातामधे तयार उपमा आणि चहा देण्यात आला. हे आमच्यासाठी खुपच वेगळं होतं. सकाळी ७.३० ला आम्ही "कोल" च्या म्हणजे खिंडीच्या दिशेनी जायला निघालो. आम्ही जसे कातळकड्य़ांच्या जवळ येऊ लागलो तशी त्यांची भीषणता जाणवायलात लागली. काही क्षणात आम्ही त्या दोन महाकाय भिंतींच्या पायथ्याशी येऊन पोचलो. ह्या दोन कातळ टप्प्यांसमोर आम्ही म्हणजे किड्य़ा-मुंगीसारखे होतो. साधारण ८.०० वाजता आम्ही प्रत्यक्ष खिंडीमध्ये येऊन पोहोचलो. इथे एक शंकराचं मंदिर आहे, आणि बाजुला पाण्याचं एक टाकं आहे. हा सगळा परिसर प्रस्तरारोहण करणारी माणसं आणि त्यांना लागणारी हत्यारं ह्यानी पावन झाला होता. गेल्यागेल्या आम्हाला तिथे एक फॉर्म भरायला सांगितला. नंतर आम्ही सगळ्यांनी कमरेचा खोगीरपट्टा(सीट हार्नेस), स्क्रुड कॅरॅबिनर्स, डिसेंडर, कमरेला सुरक्षेचा उपाय म्हणुन स्लिंग (अत्यंत दणकट रोप) अशा सगळ्या साहित्यानिशी सुसज्ज झालो. पुढच्या तासाभारामध्ये सर्व क्लाईंबर्सनी आपापल्या पोझिशन्स घेतल्या आणि ९,१५ वाजता सह्यभ्रमणने चढाईला सुरुवात केली. पहिला प्रस्तरारोहणाचा ४० फुटांचा टप्पा पार करावा लागतो. हा टप्पा पार करता यावा म्हणुन क्लाईंबर्सनी रोप व्यतिरिक्त एक शिडी लावुन ठेवली होती. या रोप लाइनच्या आणि हलत्या शिडीच्या सहाय्यानी हा टप्पा पार करणं शक्य झालं. अर्थात हा टप्पा सोपा नक्कीच नव्हता. दोन्ही हातांनी एकतर शिडीला किंवा रोपला धरुन शिडीवर पाय टाकत जाताना हाताची आणि खांद्यांची खरंच वाट लागत होती. कारण प्रत्येक वेळेस आपल्याला स्वतःचं शरीर जोर लावुन वरती खेचावं लागत होतं.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYDNikA2OdzQvFrtbd8cBlwQef1irLEPaD-lg14k5pQEtSj4eyjZV80HDg6abnxFOjsiIE-xViKC_SEXcbEuVoiYCAcmVbSejkizK5amiudHJ8sjCnih836joy3LbUOIAyE2SZACHjLVHv/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYDNikA2OdzQvFrtbd8cBlwQef1irLEPaD-lg14k5pQEtSj4eyjZV80HDg6abnxFOjsiIE-xViKC_SEXcbEuVoiYCAcmVbSejkizK5amiudHJ8sjCnih836joy3LbUOIAyE2SZACHjLVHv/s320/1.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">पहिल्या टप्प्यासाठी लावलेली शिडी</span></div><br />
तर अशा प्रकारे पहिली किर्ती मग मी त्यापाठोपाठ प्रणव, मनोज, अभय, अनिरुध्द असे सगळे हा टप्पा पार करुन वरती आलो. हा ३० ते ४० फुटांचा टप्पा पार केल्यावर अजुन एका २५ फुटांच्या कातळ टप्प्याशी आम्ही येऊन पोहोचलो. इथे दस्तुरखुद्द भाऊच (विकास सातारकर) मदतीला असल्यामुळे पुढचा टप्पा पार करण्याचं टेन्शन आपोआप कमी झालं. हा पुढचा टप्पा छोटा असला तरी ह्याला "एक्सपोजर" खुप आहे. आणि जाण्याची जागासुधा त्यामानाने खुपच छोटी आहे. ह्या टप्प्यावर तीन रोपलाईन्स, होत्याच पण त्याशिवाय पाय ठेवायला सोपं जावं म्हणुन "स्टाईप्स"सुधा मारुन ठेवल्या होत्या. कातळ टप्प्याच्या खालच्या बाजुला भाऊ आणि वरच्या बाजुला रवी देशपांडे असे दोन अत्यंत अनुभवी क्लाईंबर्स होते. येणाऱ्या प्रत्येकाला हापसुन वर खेचण्याचं अत्यंत जिकिरीचं काम हे दोघंजण पार पाडत होते. हे दोघे क्लाईंबर्स कड्य़ाच्या इतक्या टोकावर थांबले होते की जिथे हलायला बिल्कुल वाव नव्हता.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhirOZWHtMVNgiVAYS5KEx3a7E9Ed0e5S_7BAyos8S2kaFP7t1rs2WmWGqW6cjLuiwwmtwIF3VgWu-y4Jd4MEVe-ntF8ZZEuFJo93oSS_lMems_rC8F39dN0oD_WE8Dd9RIuqH6uOThiA3A/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhirOZWHtMVNgiVAYS5KEx3a7E9Ed0e5S_7BAyos8S2kaFP7t1rs2WmWGqW6cjLuiwwmtwIF3VgWu-y4Jd4MEVe-ntF8ZZEuFJo93oSS_lMems_rC8F39dN0oD_WE8Dd9RIuqH6uOThiA3A/s320/2.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">दुसऱ्या टप्प्यानंतर लागणाऱ्या अरुंद पायऱ्या</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div>हा कातळटप्पा पार केला की अजुन एक छोटासा टप्पा लागतो. इथे प्रचंड प्रमाणात "स्क्री" आहे. त्यामुळे पावलं जपुन टाकावी लागतात. तर असे एकुण तीन टप्पे पार करुन आम्ही समीटला म्हणजे गडाच्या सर्वोच्च माथ्यावर पोहोचलो. गडाच्यामाथ्यावरुन आपण दोन वेगवेगळ्या लेव्हल्स सहज पाहु शकतो. वर म्हणजे घाट माथा आणि खाली कोकण. गडावरुन एका बाजुला सुधागड आणि पालीचा सरसगड, तर दुसऱ्या बाजुला घनगड दिसतो. आणि ह्या सगळ्यांमधे काही दिसत असेल तर फक्त पाताळ. सह्याद्रीचं रौद्र रूप आपल्याला इथुन दिसतं.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJLIDjD8qdZMZWqAqTwz5OIblVuQZ1J6kDS_Yoaql1vf472mPqdVFRRC1IpgzoJ46z9tjbKyrrsFwJeY0_aYi55j-htfB55h7btzetFTVcMbBEEv2fPKtRsPCIv6RIxZ5O-2M7kmYijxK8/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJLIDjD8qdZMZWqAqTwz5OIblVuQZ1J6kDS_Yoaql1vf472mPqdVFRRC1IpgzoJ46z9tjbKyrrsFwJeY0_aYi55j-htfB55h7btzetFTVcMbBEEv2fPKtRsPCIv6RIxZ5O-2M7kmYijxK8/s320/3.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">गडाचा माथा</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNRR1CdQjeSAZWP-FHhOSi_kJf4JWgIceAE6hVya9YKQuOE8h6N750KIO3eIxjEFZiGBHLTtPirFRK-zASywgBG3BvfXzw43m074r_uP2rxKeJWmGxROXmOTSbMPiQMJblm5hUDbTv9JGn/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNRR1CdQjeSAZWP-FHhOSi_kJf4JWgIceAE6hVya9YKQuOE8h6N750KIO3eIxjEFZiGBHLTtPirFRK-zASywgBG3BvfXzw43m074r_uP2rxKeJWmGxROXmOTSbMPiQMJblm5hUDbTv9JGn/s320/4.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">गड माथ्यावरुन दिसणारा सुधागड</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div>नेहमीप्रमाणे आम्ही गडमाथ्यावर एक चमुचित्र काढुन परत खाली उतरायला लागलो. प्रस्तरारोहणाचे दोन टप्पे पार करुन आम्ही टाक्यापाशी येऊन पोहोचलो. इथुन १५० फुटाचा टप्पा पार करायचा होता. याचं वैशिष्ठ्य ते असं की ३०-४० फुटांचा टप्पा पार केला की एक पुढे आलेला प्रस्तर (ओव्हरहॅग) येतो की जिथुन पुढे आपल्याला कसलाही आधार न घेता हवेमधे ९० अंशामधे बसुन रोपच्या साहाय्याने खाली यावं लागतं. रॅपलिंगचा खरा आनंद आपल्याला इथे मिळतो. आम्ही नुकतंच सरसरत खाली जाणं (रॅपलिंग) केलेलं असल्यामुळे हा १५० फुटाचा टप्पा आम्ही खुप छान अनुभव घेत पार केला. हा सरसरत खाली जाण्याचा टप्पा पार करायला आम्हाला प्रत्येकाला सधारण ४ ते ५ मिनिटं लागली. प्रत्येकजण खाली आल्यावर त्याच्या चेहऱ्यावर असलेला आनंद आणि ते समाधान हे शब्दामध्ये उतरवणं खरच कठीण आहे. ज्याला याचा अनुभव घेता येईल त्याने खरच तो घ्यावा. ब्रम्हानंद असं मी याचं वर्णन करीन.<br />
सकाळी ९.१५ वाजल्यापासुन ते शेवटचा हशम खाली येइपर्यंत म्हणजे साधारण दुपारी २.१५ पर्यंत एकेक क्षण आम्ही अक्षरशः "एन्जॉय" केला. अत्यंत अविस्मरणीय असा हा तैलबैल किल्याचा आमचा अनुभव ठरला.<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJmYJspWSi69EQWwJ7c5FWT7_rl_Zg8OL9U5K15PDCxuH0E7EzhFFevE1Rp02qnu2ebmAnV0aNcwZBDaBYKGkNzHBAB5ZMj_UQt0_ip6j6CdpIjEOBAvHOmaAQjl5ib_n_b2JgaV5JJPXH/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjJmYJspWSi69EQWwJ7c5FWT7_rl_Zg8OL9U5K15PDCxuH0E7EzhFFevE1Rp02qnu2ebmAnV0aNcwZBDaBYKGkNzHBAB5ZMj_UQt0_ip6j6CdpIjEOBAvHOmaAQjl5ib_n_b2JgaV5JJPXH/s400/5.jpg" width="300" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">उतरताना केलेलं रॅपलिंग</span></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3_03esaFyely7DRC2lqjOwH4FoDVGh7sPXWe4jSGLQPSfMJsjxMY79V_kRO5vKXWhayqWADaUsYtChbTvMFKXSLLHJnDZZcomehxdmm_U6C-OwoyDNsWxJoIZVX7HX0DKjDmeScKy2s4k/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3_03esaFyely7DRC2lqjOwH4FoDVGh7sPXWe4jSGLQPSfMJsjxMY79V_kRO5vKXWhayqWADaUsYtChbTvMFKXSLLHJnDZZcomehxdmm_U6C-OwoyDNsWxJoIZVX7HX0DKjDmeScKy2s4k/s320/6.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: x-small;">मोहिम फ़त्ते केलेला सह्यभ्रमण चमु</span></div>Chaitanya Kelkarhttp://www.blogger.com/profile/12363808835725061940noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-15584813359854797782010-06-12T04:48:00.000-07:002010-06-12T08:19:44.349-07:00अलंग-मदन<span style="font-size: small;">आज पहिल्यांदाच स्वतःहुन काहीतरी लिहायचा प्रयत्न करतोय. बघू कितपत जमतंय ते. तसं ट्रेकिंग आता काही नवीन राहिलं नाहिये. उलट आता त्याचं वेड लागलंय. पण जसं म्हणतात की वेड लागल्याशिवाय इतिहास घडत नाही, तसंच वेड लागल्याशिवाय तो बघूनही होत नाही. कदाचित या वेडापायीच आज जवळ जवळ ७५ ते ८० किल्ले बघून झाले आहेत. आज कुठे त्याबद्दल लिहावं असं वाटलं. हरकत नाही. ते म्हणतात ना "बेटर लेट दॅन नेव्हर".</span> <br />
<br />
<span style="font-size: small;">आता जरा पार्श्वभुमी सांगतो. तसं २००६ मधे मी, प्रणव, अनिरुद्ध (दोघेही केळकर), अंबरीश हिंगे आणि मानस पाटणकर असा ग्रुप झाला आणि आम्ही ट्रेकिंग चालू केलं. तेव्हापासून जे सुरू झालं ते आजही सुरुच आहे. याला खरी गती मिळाली ती डिसें २००७ मध्ये किल्ले तोरण्यापासुन. जिथुन शिवाजी महाराजांनी त्यांच्या स्वराज्य उभारणीला सुरुवात केली आणि त्यानंतर त्यांनी किल्ले जिंकण्याचा सपाटा लावला, त्या तोरण्यापासुनच आम्ही किल्ले बघण्याचा सपाटा लावला आहे. बहुतेक या किल्ल्यामधेच काहितरी जादूई शक्ती आहे. पण खरं कारण म्हणजे आमच्या ग्रुप मधे अजून दोन ट्रेकिंग वेड्य़ा लोकांचा झालेला समावेश आणि ते दोघं म्हणजे श्री आणि सौ किर्ती मनोज केळकर. त्यानंतर अजुन दोन ट्रेकिंग वेड्य़ा व्यक्ति यात आल्या. त्या म्हणजे अमोघ बापट आणि अभय नेरूरकर. आता आमचा ग्रुप आम्ही "सह्यभ्रमण" या नावानी संबोधतो. यामधे आम्ही आठ जण असे आहोत की जे प्रत्येक ट्रेक मध्ये असतातच. ५ केळकर, चितळे, बापट आणि नेरुरकर असा आमचा ग्रुप आहे. </span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">आत्तापर्यंत आम्ही अनेक छोटे मोठे ट्रेक केले, मग तो कोयना नगर-चांदोली चा भैरवगड, प्रचितगड, महिमतगड असोत किंवा मग सोलापूर-औसा-परांड्य़ाचे भुईकोट किल्ले असोत. पण ह्यावेळचा ट्रेक जरा वेगळाच होता. कारण ह्यावेळी आम्ही अलंग-मदन या दोन महाकाय गडांवर जायचा बेत केला होता. सह्याद्रीतल्या काही कठीण किल्ल्यांपैकी असे हे दोन किल्ले म्हणायला हरकत नाही. कारण ह्यांना फक्त उंचीच नाहीये तर इथे प्रस्तरारोहण केल्याशिवाय वर जाताच येत नाही. अनेक दिवस आम्ही ह्या ट्रेकचा बेत आखत होतो आणि तारखांची जुळवाजुळव करत होतो. अखेरीस २६ ते २९ डिसें २००८ ह्या चार दिवसात हा ट्रेक करायचा बेत पक्का झाला. या वेळेस फक्त आम्ही ८ लोकंच नव्हतो तर क्लाईंबर्सना सुद्धा जमणं तितकंच महत्वाचं होतं. सुदैवानी त्याच दरम्यान हे क्लाईंबर्स याच दोन गडांवर अजून एका ग्रुपला घेऊन जाणार असल्यामुळे सगळ्याच गोष्टी व्यवस्थित जमून आल्या. विकास (ज्यांना भाऊ असंच म्हणतात), हेमंत आणि चिन्या असे तीन क्लाईंबर्स आमच्या बरोबर होते. यांच वैशिष्ठ्य म्हणजे यांनी आम्हाला नुसतीच रॉक क्लाईंबिंगला मदत नाही केली तर त्यासाठी जी काही हत्यारं लागतात त्याचीही माहिती दिली आणि ती कशी वापरायची हे पण व्यवस्थित सांगितलं. ह्यामुळे जरी हा आमचा पहिलाच रॉक क्लाईंबिंगचा अनुभव असला तरी भिती कधी वाटली नाही. </span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">झालं, आमच्या जायच्या तारखा नक्की झाल्या आणि नेहमीप्रमाणे एकमेकांना फोन करणं, काय काय वस्तु घ्यायच्या या सगळ्याची तयारी करणं या गोष्टी ओघानी आल्याच. ह्या ट्रेकला परदेश प्रवासाला जाताना जसं बॅगच्या वजनाचं बंधन असतं तशीच काहीशी परिस्थिती होती. कारण खुप उंची गाठायची होती आणि पायपीट सुद्धा खुप करावी लागणार होती. ह्यापेक्षाही महत्वाचं म्हणजे सॅक पाठीवर घेऊन रॉक क्लाईंबिंग करायचं होतं. असं सगळं असलं तरी "सैन्य हे नेहमी पोटावर चालतं" हे वाक्य कायम डोक्यात ठेऊन नेहमीप्रमाणे खाण्या-पिण्याचा मुबलक साठा आम्ही घेतला होता. त्यासाठी चार दिवस आधी खरेदी करण्यात आली. रेडी-टू-ईट भाज्या, उपमा, सुप, टेट्रा पॅक मिल्क, कॉर्नफ्लेक्स इ. इ. इ. मी लिहीत बसलो तर हे पान संपुन जाईल. पण एक मात्र नक्की की ट्रेकला तुम्ही रिकाम्या पोटी गेलात की त्रास हा होणारच. भरल्यापोटी "यू कॅन गो प्लेसेस". तर ठरल्याप्रामाणे सामानाची जमवाजमव आणि बांधाबांध करुन आम्ही ठरल्याप्रमाणे रात्री १०.१५ ला मनोजच्या घरी पोचलो. साधारणपणे आम्ही सुमो करून ट्रेकला जातो. ह्यावेळी नेहमीचं ५ केळकर, चितळे, बापट, नेरूरकर हे समीकरण जरा बदललं होतं. अंबरीश हा आमच्या ग्रुपमधला "हशम" अनेक महिन्यांच्या गॅपनंतर परत ग्रुपमध्ये सामील झाला होता. अंबरीश बरोबरच आनंद आणि निलेश असे एकुण तीन जण या ट्रेकमध्ये अॅड झाले होते. या सेनेचे सेनापती म्हणजे तीन क्लाईंबर्स असा एकुण १४ जणांचा ग्रूप बनला. त्यामुळे ह्यावेळी १७ लोकांची टेम्पो ट्रॅव्हलर केली होती. </span><br />
<br />
<span style="font-size: small;">२६ डिसें. ला रात्री ११.०० च्या सुमारास आम्ही प्रवासाला सुरूवात केली. पुण्याहून संगमनेर-राजूर-अकोले-बारी-आंबेवाडी असा आमचा प्रवास होता. पुण्याहुन निघाल्यावर पहाटे साधारण २.३० ते ३.०० च्या सुमारास आम्ही बारी नावाच्या गावामधे पोचलो. बारी म्हणजे कळसुबाईच्या पायथ्याचं गाव. पहाटेच्या वेळेस गोठवणाऱ्या थंडीत आम्ही इथे थोडावेळ थांबलो होतो. सहाजिकच बाहेर पडण्याची हिंमत कोणामधे नव्हती. याचं कारण म्हणजे ती वेळ एकतर असं बाहेर फिरण्याची नव्हती आणि कोणी धाडस करून गेलं तरी तो दुसऱ्या मिनिटाला बसमध्ये येऊन बसणार इतक्या प्रमाणात इथे थंडी पडली होती. आम्ही ११ जणं डांबुन ठेवल्यासाखे बसमध्ये बसलो होतो. साधारण ६ वाजण्याच्या सुमारास आम्ही बारी गावामधून प्रयाण केलं. इथलं वैशिष्ट्य म्हणजे एवढ्या आडगावामधेही रस्ते एकदम सुस्थितीतले होते. अचानक आमचं लक्ष उजवीकडे डोंगरावर असणाऱ्या पवनचक्क्यांनी वेधुन घेतलं. हा कुठला डोंगर असा विचार करेपर्यंत त्यांची नावेही पुकारून झाली होती. आड-आवंढा-पट्टा-बित्तिंगा या चार किल्ल्यांपैकी आड आणि पट्टा असे ते दोन गड होते. किर्ती आणि मनोज केळकर या दोघांनी मिळुन जवळ जवळ २५० किल्ले बघितले आहेत. त्यापैकीच हे दोन किल्ले होते बहुतेक. नुसते डोंगर बघुन ते ओळखण्याची दैवी देणगी ज्या काही लोकांना असते त्यापैकी हे श्री आणि सौ केळकर. या किल्ल्यांची नावं ऐकली की एखाद्याला वाटेल की हे कर्नाटकातल्या "बिदर" किंवा "हुबळी" भागातले असतील. काही अंतर पुढे गेल्यावर एका वळणावर अलंग-मदन-कुलंग या त्रयींचं दर्शन घडलं आणि त्यावर जाण्याची उत्सुकता अजुनच वाढायला लागली. आतापर्यंत नारायणरावांनी आपलं डोकं वर काढलं असल्यामुळे थंडीचा कडाका कमी होण्यास सुरूवात झाली होती. पुढे जाऊन आंबेवाडीच्या जरा आधी एका शेतात आम्ही नाश्ता करायला थांबलो. साधारणपणे नाश्ता म्हटलं की आम्ही उपमा हा सर्वमान्य आणि पोटभरीचा पर्याय अवलंबतो. पण ह्यावेळेस मात्र यात बदल झाला होता. अनिरूद्धनी चक्क उकडलेली अंडी आणली होती. आमच्या सह्यभ्रमणच्या ट्रेकला खायची वगैरे अशी वेळ नसतेच. मग ते रात्रीचे १२ असोत किंवा पहाटेचे ३ वाजलेले असोत किंवा अगदी सकाळचे ९, आम्ही सगळे नाश्त्यावर तेवढाच ताव मारतो. त्यामुळे उकडलेली अंडी आणि ब्रेड हे संपायला फार वेळ नाही लागला. त्यानंतर क्लासेसनी चहा आणि मासेसनी कॉफी असा शेवट झाला. आम्ही कुठेही ट्रेकला गेलो असलो तरी एक वेळ नाश्ता किंवा जेवण करायला विसरु पण चहापानाचा कार्यक्रम व्ह्यायलाच हवा. तर अशा प्रकारे नाश्ता आणि चहापान आटपुन आम्ही आंबेवाडीकडे कुच केलं. आमची गाडी गावात येते ना येते तोच सारा गाव आमच्या भोवती जमायला सुरुवात झाली. आम्ही सगळ्या सामानाची आवराआवर केली, ड्रायव्हरची खायची प्यायची (जी ड्रायव्हरनी नंतर स्वतंत्रपणे सुधा केली असेल) व्यवस्था करून अलंगगडाच्या दिशेने चालायला सुरुवात केली. सकाळचे साधारणपणे ९.३० वाजले असतील. सगळ्यांकडेच प्रचंड प्रमाणात सामान असल्यामुळे चालण्याचा वेग तसा हळुच होता. थोडी चढण चढुन गेल्यावर आम्ही एका ओढ्याच्या कडेला येऊन पोहोचलो. यानंतर खरा रस्ता उजवीकडे गेला होता, पण आम्ही रस्ता चुकणे या आमच्या प्रथेला अनुसरुन डावीकडील चुकीची पायवाट पकडली. यामधे आमचा जवळजवळ एक तास वाया गेला. पण अखेरीस आम्हाला योग्य वाट सापडली आणि आम्ही अलंगगडावर जायच्या रस्त्याला परत लागलो. काही अंतर पुढे गेल्यावर जेव्हा वर बघितलं तेव्हा आम्हाला प्रस्तरारोहणाचा (रॉक क्लाईंबिंगचा) पॅच द्रुष्टीस पडला. आमच्या आधी गडावर जो ग्रुप गेला होता तो ग्रुप हा प्रस्तरारोहणचा टप्पा खाली उतरत होता. ते दृष्य पाहून छातीत थोडी धडकी भरली. पण प्रस्तरारोहणाचा टप्पा अजुन आला नव्हता त्यामुळे अज्ञानात सुख मानून आम्ही पुढे चालत राहीलो. काही अंतर गेल्यावर आम्ही एका दगडामधे कोरलेल्या मारुतीजवळ आलो. सगळेच जण चालुन आणि जड सॅक्स वाहुन दमलो होतो. त्यामुळे थोडी विश्रांती घेतली. आता पुढे खडी चढण आणि मग प्रस्तरारोहणाचा टप्पा असल्यामुळॆ देवाच्या चरणी नारळ फोडून आणि पुढे जाण्याची शक्ति दे अशी प्रार्थना करुन आम्ही आता शेवटचा टप्पा पार करण्यासाठी पुढे निघालो. पुढील टप्प्यामधे जरी तीव्र चढ असला तरी रॉक क्लाईंबिंगच्या ओढीने आम्ही ती खडी चढण झटकन पार केली. अखेरीस आम्ही अंतिम रॉक पॅच पाशी येऊन पोहोचलो. भाऊ, म्हणजे विकास सातारकर, हे आमच्या स्वागताला होतेच. रॉक पॅचचा पहिला टप्पा तसा सोपा होता. इथे दोन रोप बांधुन ठेवले होते. एक होता तो सेफ्टी बेल्ट जो आम्ही कमरेला बांधला होता आणि दुसऱ्या रोपला धरून आम्ही वरती चढत गेलो. हा रॉक पॅच साधारण २५ ते ३० फुटांचा असेल.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOK-dF6BAV4YoL40-qkhZMaWRpV4q9QlAl9gvIGddIpiRe_hnXxeU3eoQZ9xXPIxJNEIGdDHvlpG8-seGs50DkBxogu5R36OJyWzHD1LQxHMRAID2EjUciEjh2i47rsjEfI4iDwHNaE24x/s1600/3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgOK-dF6BAV4YoL40-qkhZMaWRpV4q9QlAl9gvIGddIpiRe_hnXxeU3eoQZ9xXPIxJNEIGdDHvlpG8-seGs50DkBxogu5R36OJyWzHD1LQxHMRAID2EjUciEjh2i47rsjEfI4iDwHNaE24x/s320/3.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">अलंगचा पहिला रॉक पॅच</div><br />
<span style="font-size: small;">आता इथुन पुढे आमची खरी कसोटी होती. पुढे किल्ल्याचा साधारण ५० ते ६० फुटांचा सरळसोट कातळकडा चढुन वरती जायचं होतं. भाऊंनी आधी आम्हाला कातळावर लावलेल्या रोपची आणि प्रस्तरारोहणात वापरण्यात येणाऱ्या हत्यारांची प्राथमिक माहिती दिली. या कातळकड्य़ावर ४ रोप लावले होते. त्यापैकी प्रत्येक रोपचं काय महत्व आहे ते भाऊंनी आम्हाला समजावुन सांगितलं. यानंतर भाऊ स्वतः त्या कातळ कड्य़ावरून फ्री क्लईंब करुन वर गेले. ते इतक्या लिलया वर चढत गेले की हे किती सोपं आहे असं वाटायला लागलं. पण तेव्हा कुठे माहीत होतं की हा केवळ एक भ्रम होता. यानंतर प्रथम किर्ती हा कातळ टप्पा पार करण्यासाठी तयार झाली आणि काही मिनिटांत तिने हा कातळ टप्पा पार केला. कातळावर लावलेल्या ४ रोप पैकी एका रोपला दोन्ही हातानी पकडुन वर जावं लागणार होतं. त्या रोपचं दुसरं टोक वर लावलेल्या पुली मधुन पास करून खाली सोडलं होतं. एकतर स्वतः एक रोप खेचत स्वतःला वर खेचायचं (ज्यामध्ये दोन्ही हात आणि खांदे बधीर होतात) किंवा खाली उभा असलेला माणुस एक रोप खेचतो जेणेकरून क्लाईंबिंग करणारा वरती जाऊ शकतो. अशी ही एकंदरीत यंत्रणा होती. तर अशाप्रकारे किर्ती, प्रणव, अनिरूध्द असे एकापाठोपाठ एक तो टप्पा पार करुन गेले. मी आणि अमोघ ही आमच्या ग्रुप मधली वजनदार व्यक्तिमत्वं असल्यामुळे सहजिकच आम्हाला खेचण्यासाठी जास्त जोर लावावा लागणार होता. मी हा टप्पा पार करताना स्वतःला खेचत वरती गेलो. त्यामुळे वरती पोहोचेपर्यंत माझा पूर्णपणे शक्तिपात झाला होता. इतरांनी मदत केलीच. यात अमोघ, हेमंत, चैतन्य, अंबरीश या लोकांचे विशेष आभार मानायला पाहिजेत कारण ८५ किलो वजन खेचणं ही कही चेष्टा नाहीये. एकेक करुन साधारण १ ते १.३० तासांनी आम्ही ११ जणांनी हा टप्पा पार केला. हे सगळं सुरळीत पार पडलं याचं एकमेव कारण म्हणजे भाऊ, हेमंत आणि चिन्या. या तिघांचे विशेष आभार मानायला पाहिजेत. अत्यंत प्रोफेशनल पद्धतीने या तिघांनी आम्हाला प्रस्तरारोहण शिकवलं आणि आमच्याकडुन करवून घेतलं.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyeY5EWWm9dKDtKUzYHldyKTVS3S7P7dIwZS04HNL9c5oR1oxgM3FwNDWZumZo7mbdu-4iNOd9X06-yFSzeYQTM-e5POJgLxHAFNq8Y8GvLHGbP6zWhcV1stuc0jgt2ZHhx6GU4n_nPBcf/s1600/4.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyeY5EWWm9dKDtKUzYHldyKTVS3S7P7dIwZS04HNL9c5oR1oxgM3FwNDWZumZo7mbdu-4iNOd9X06-yFSzeYQTM-e5POJgLxHAFNq8Y8GvLHGbP6zWhcV1stuc0jgt2ZHhx6GU4n_nPBcf/s320/4.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">अलंगचा दुसरा रॉक पॅच</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><span style="font-size: small;">हा टप्पा सोडल्यावर पुढे उजवीकडे कातळात कोरलेल्या पायऱ्या होत्या. एका वेळेस एक माणुस जाऊ शकेल एवढ्याच आकाराच्या या पायऱ्या होत्या. त्यावर भल्यामोठ्य़ा सॅक घेऊन चढणं म्हणजे खरंच कसरत होती कारण उजव्या बाजुला जरासा जरी पाय घसरला असता तरी........ ह्या टप्प्यावर सुद्धा सेफ्टी रोप्स होते. त्यामुळे हा टप्पा पार करणं फारसं कठीण गेलं नाही. तर अशी सधारण २.३० ते ३ तासांची कसरत करुन आम्ही अखेरीस दुपारी ३.३० च्या सुमारास गडमाथ्यावर पोचलो असु. सकाळी ९.३० वाजल्यापासुन (काही वेळाची विश्रांती वगळता) आमची सतत पायपीट चालु होती. त्यामुळे सगळ्यांनाच भुक लागली होती. गडावर एका वेळेस २० ते २५ लोक राहु शकतील एवढी मोठी गुहा आहे. गुहेमध्ये गेल्यावर सामान ठेवलं आणि स्टोव्ह पेटवला. पाणी गरम करायचं होतं. आमच्याकडे असलेल्या रेडी-टू-इट भाज्या गरम केल्या. पोळ्या, गरम गरम भाजी, श्रीखंड हे संपायला फार वेळ लागायचं काही कारणच नव्हतं. सगळ्यांनी अक्षरशः जेवणावर ताव मारला.</span> <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-zCe2SV49q4Yf0zFIGa1xj_gjYqp-lRyuyJOIb1dCL0d9FV_hnT09L_11yQDMS8C-cSDPgfnaRbhIc7OxB04Zp2CtyEVMF3gLjKBoDmqF3SE7-dfrn1fUhBtzT_xpHZ4uD0kvi2jOKdDk/s1600/1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-zCe2SV49q4Yf0zFIGa1xj_gjYqp-lRyuyJOIb1dCL0d9FV_hnT09L_11yQDMS8C-cSDPgfnaRbhIc7OxB04Zp2CtyEVMF3gLjKBoDmqF3SE7-dfrn1fUhBtzT_xpHZ4uD0kvi2jOKdDk/s320/1.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">अलंगगडाचे विहंगम दृश्य</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><span style="font-size: small;">साधारण ५.०० वाजण्याच्या सुमारास आम्ही गडावर फेरफटका मारायला निघालो. गुहेच्याच बाजुनी एक वाट वर जाते. काही अंतर गेल्यावर आपल्याला वाड्य़ाचे काही अवशेष दिसतात. काही जोती दिसतात. यानंतर काही अंतर पुढे गेलं की एकात एक गुंफलेली १० ते १२ टाकी दिसतात. ही सगळी बांधीव टाकी आहेत हे त्यांच्या एका बाजुला असलेल्या कठड्य़ावरून सहज लक्षात येतं. ही टाकी मागे टाकुन पुढे जातो तोच आमची नजर उजवीकडे असलेल्या वाड्य़ाकडे गेली. याची एक बाजु पुर्णपणे जमीनदोस्त झाली होती. बाकी तिन्ही बाजु अजुन चांगल्या स्थितीत आहेत. गडावर एक देऊळ पण आहे पण ते जमीनदोस्त झालेलं आहे. देऊळ आहे असं समजतं कारण त्याचे खांब आणि कळस सहज ओळखता येतात. पूर्वी यामधे शंकराची आणि देवीची मूर्ती असावी. जवळच एक शीलालेख सापडतो, जो मोडी लिपीमधे आहे.</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwituD2ADwp8z4JdAy4vxKPkGnqNzF26MzqeKEccJ7jL-bNzrSyn45YSU2MDEpCDqJnZE2Vt_-ECWy0uxFFQdS10uU-vtlrUBT4DgCLWAFUptYH1M-cVG4tGhTiCmOwK0DugHNG-TZkK4r/s1600/5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwituD2ADwp8z4JdAy4vxKPkGnqNzF26MzqeKEccJ7jL-bNzrSyn45YSU2MDEpCDqJnZE2Vt_-ECWy0uxFFQdS10uU-vtlrUBT4DgCLWAFUptYH1M-cVG4tGhTiCmOwK0DugHNG-TZkK4r/s320/5.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">एकात एक गुंफलेली टाकी</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgFhNHlnOYMkhiDbqXjT_I0V2shkuh24bjcn97RPEfn0NFDT3CPy3n1ZVxU8LTQ620zjPWdHxlXhwWaxEiaSw9QwG9LTwgWfFE5XkFu0UmzGeoTQhTmixd7VWBKAuPBIPXv8iLdYM-sAsk/s1600/6.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjgFhNHlnOYMkhiDbqXjT_I0V2shkuh24bjcn97RPEfn0NFDT3CPy3n1ZVxU8LTQ620zjPWdHxlXhwWaxEiaSw9QwG9LTwgWfFE5XkFu0UmzGeoTQhTmixd7VWBKAuPBIPXv8iLdYM-sAsk/s320/6.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">देवळाचे अवशेष आणि शिलालेख</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-T9s0w9Fpt0SInej0Pvw7pZQajrOPliSpUVh6N_Qi9AqqA6Gi9dwEEIylix1umxBHlDrWz7m33sHm6LoZcFwFdk4r9cjVjvDWgNGzUuOP-i6fAD4DDyTf8YYFZJ2n95_CxCI2ag9mVzU1/s1600/2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-T9s0w9Fpt0SInej0Pvw7pZQajrOPliSpUVh6N_Qi9AqqA6Gi9dwEEIylix1umxBHlDrWz7m33sHm6LoZcFwFdk4r9cjVjvDWgNGzUuOP-i6fAD4DDyTf8YYFZJ2n95_CxCI2ag9mVzU1/s320/2.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">अलंगगडावरुन दिसणारा मलंगगड</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div>आम्ही फिरत होतो खरे, पण आमचं लक्षं सुर्याकडेही होतं. थंडीचे दिवस, त्यामुळे साहजिकच दिवस लवकर संपतो. मावळतीच्या सुर्याची किरणं डोळ्यात साठवून आम्ही ६.१५ च्या दरम्यान परत गुहेच्या दिशेने परत फिरलो. ७.०० वाजेपर्यंत पुर्ण काळोख पडला होता. संध्याकाळी ५.०० वा. जरी जेवण झालं असलं तरीपण आता रात्रीचं जेवण करायची गरज नाही असं कोणाच्या म्हणण्यात येण्याचं काही कारणच नव्हतं. फेरफटका मारून आलो नाही तर लगेच स्टोव्हचा आवाज परत चालु झाला. कॉर्न सुप, अंडाकरी, श्रीखंड, पोळ्या असा शाही बेत असल्यावर पोट भरलेला माणुस सुद्धा ताव मारुन जेवेलच. तर अशाप्रकारे २६ आणि २७ डिसें. ह्या अत्यंत कष्टमय दिवसांची सांगता झाली आणि सगळेजण झोपी गेले. <br />
<br />
<br />
२८ डिसेंबर २००८ <br />
<br />
सकाळी उठल्यावर आवरून ८.०० वाजता आम्ही परत गडफेरीसाठी निघालो.अलंगगडाच्या सर्वोच्च माथ्यावर उभं राहिलं, की आपल्याला आपण किती उंचीवर आहोत त्याची कल्पना येते. ह्या एवढ्या उंचीवर असल्यामुळेच अलंगगडावरुन "सप्तश्रुंगी", "मार्कंड्य़ा", "रवळ्या-जवळ्या", "धोडप", कांचना, इखारा, राजधेर-कोळधेर-इंद्राई-चांदवड, साल्हेर-सालोटा, हातगड, ढाकोबा, सिद्धगड, त्याच्या अलिकडे जीवधन, नाणेघाट, हरिश्चंद्रगड, रतनगड, असे तब्बल अठरा ते एकोणीस किल्ले बघावयास मिळतात. असे दुरवर असलेले किल्ले शोधुन काढण्यात जी काही मजा आहे, ती अनुभवण्यासाठी अशी भटकंतीच करावी लागते. आमच्या नशिबाने आम्ही ती करु शकतोय.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHyGz29pTsFJFDy9asX23h0axzTGLCwPh8rlrxngzbUgHOBVAJAynns3UPPl4iQ08iqc2bEolZPbA9B2v0QGUz_hkvpzj0qOYytQSOVvJlQFuSqc97FVDEE34vGFVqETFL76Q9sU8GtPnf/s1600/7.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHyGz29pTsFJFDy9asX23h0axzTGLCwPh8rlrxngzbUgHOBVAJAynns3UPPl4iQ08iqc2bEolZPbA9B2v0QGUz_hkvpzj0qOYytQSOVvJlQFuSqc97FVDEE34vGFVqETFL76Q9sU8GtPnf/s320/7.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">अलंगगडावरुन दिसलेली वणीची रांग: (डावीकडुन) सप्तश्रुंगीगड, मार्कंड्य़ा, रवळ्या, जवळ्या, धोडप, इखारा</div><br />
आम्हाला गडाच्या उत्तर टोकाला असलेला दरवाजा बघायचा होता. यासाठी गडाची पूर्ण फेरी मारावी लागते. बरीच पायपीट केल्यावर आम्ही एका घळीपाशी येऊन पोहोचलो. पण खाली रस्ता नक्की कुठे जातोय हे माहीत नसल्यामुळे आम्ही तिथुन परत फिरलो. काही मित्रांशी फोनाफोनी झाल्यावर असं लक्षात आलं की जो दरवाजा आम्ही शोधत होतो तो गडाच्या बऱ्याच खालच्या भागात आहे. त्यामुळे तो मागे टाकुन आम्ही परतीच्या मार्गाला निघालो. परत गुहेमध्ये येऊन सगळ्या सामानाची बांधाबांध केली. अलंगगडाला रामराम ठोकुन आता आम्ही परत निघालो. एकापठोपाठ एक असं करत अत्यंत सावकाशपणे आम्ही पायऱ्या उतरून प्रस्तरारोहणाच्या (रॉक क्लाईंबिंगच्या) टप्प्यावर आलो. रॅपलिंग हा एक नवीन अनुभव आम्हाला घ्यायचा होता. आमचे हात पाय लटपटत होते, पण तरीसुद्धा तेवढाच उत्साहदेखील होता. सर्व प्रकारचे सेफ्टी बेल्ट्स लावून आम्ही एकेक जण खाली उतरू लागलो. दुसऱ्याला उतरताना बघितलं की हे किती सोपं आहे असा जो आपला भ्रम होतो त्याचा निरास त्या कातळ कड्य़ापाशी आलं की आपोआपच होतो. असं असलं तरी रॅपलिंग हा एक मजेशीर पण घाबरवुन सोडणारा असा एकत्रित अनुभव आहे. ह्या कातळ टप्प्यावरुन उतरायला साधारण १.३० तास लागला. शेवटचा माणुस कातळ कड्य़ावरुन कसा उतरतो ही एक अत्यंत कुतुहलाची बाब आहे आणि भाऊंनी काय जुगाड केला आणि ते सगळे रोप्स घेऊन खाली कसे उतरले हे माझ्यासाठी अजुनही कोडंच आहे. <br />
कातळ टप्पा पार केल्यावर आम्ही मदनगडाच्या दिशेने पावलं टाकायला सुरुवात केली. मदनगडावर जाणाऱ्या वाटेचा अंदाज अलंगगडावरुन घेतल्यामुळे छातीत धडकी भरली होती. अलंग आणि मदन या दोन गडांमधे एक खिंड आहे. अलंग उतरून या खिंडीमध्ये येईपर्यंत दुपारचे ३.०० वाजले होते. वाटेत काहीना काही तरी खाणं चालु होतंच. खिंडीमध्ये सगळे पोचले आणि मदनगडच्या पायथ्याशी असलेल्या पायऱ्यांपाशी आम्ही सगळे येऊन पोहोचलो. या पायऱ्या कातळामधे खोदलेल्या आहेत आणि त्यासुद्धा ९० अंशाच्या कोनामधे, म्हणजे जवळजवळ सरळसोटच आहेत. माणसाच्या गुडघ्याच्या उंचीच्या असलेल्या या पायऱ्या चढुन जाताना खरंच खुप दमछाक होते. या पायऱ्या चढुन आम्ही एका कातळकड्य़ाच्या पायथ्याशी येउन पोचलो. इथुन पुढे विकास, हेमंत आणि चिन्या असे तिघंही क्लाईंबर्स पुढे गेले. मदन गडावरचा कातळ टप्पा पार करायचा असल्यामुळे या तिघांनी पुढे जाऊन रोप्स लावुन ठेवले. आम्ही एकापाठोपाठ एक असे हा टप्पा पार करण्यासाठी पुढे जाऊ लागलो. या कातळटप्प्याच्या पायथ्याशी दोनपेक्षा जास्ती माणसं राहुच शकत नाहीत त्यामुळे आम्ही एकेक करुन तिथपर्यंत येऊन थांबत होतो आणि आपण हा टप्पा कसा पार करणार असा विचार करत आधी जाणाऱ्याकडे बघत बसलो होतो. कारण खाली दोन ते अडीच हजार फूट खोल दरी बघायची हिंमत कोणामध्येच नव्हती.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1HM_h1O3c4X2r42Qj7eBUPNsnGMyUKZhA4O91tA1CLAM7FnHN7bvZdD6zTRp81ilCTXqARXG182KF_UfzWLWpYOp-mkru96WwR-x5U1dJILhqHGKoXZeU8thMK3hgYkcvImxw88ureux7/s1600/8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1HM_h1O3c4X2r42Qj7eBUPNsnGMyUKZhA4O91tA1CLAM7FnHN7bvZdD6zTRp81ilCTXqARXG182KF_UfzWLWpYOp-mkru96WwR-x5U1dJILhqHGKoXZeU8thMK3hgYkcvImxw88ureux7/s320/8.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">मदनगडाचा रॉक पॅच</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br />
</div>हा कातळ टप्पा पार करुन सगळेजण वरती आले. संध्याकाळचे ६.३० वाजून गेले होते. यानंतरचा टप्पा अंधारातच पार करावा लागणार होता. पण अज्ञानात सुख म्हणतात ना तसं डाव्या-उजव्या बाजुला किती खोल दरी आहे हे आम्हाला काळोखात समजतंच नव्हतं. त्यामुळे पुढे चालत होतो. पुढे परत कातळामध्ये खोदलेल्या पायऱ्या आहेत. अत्यंत कमी जागेमध्ये, म्हणजे एक माणुस जेमतेम बसेल, एवढ्याच आकाराच्या पायऱ्यांचा हा टप्पा आहे. हा साधारण २० ते २५ मिनिटांचा टप्पा पार करुन आम्ही सगळेजण मदनगडावर पोचलो. आम्ही किती अवघड टप्पा पार करुन वरती आलो होतो हे आम्हाला अजुनही समजलं नव्हतं. मदनगडाच्या माथ्यावर पोचेपर्यंत संध्याकाळचे ७.३० वाजुन गेले होते. गडावर सधारणपणे ५० माणसं सहज झोपु शकतील एवढी मोठी गुहा आहे. दिवसभराची पायपीट करुन सगळेच थकले होते. रात्रीच्या जेवणाची तयारी सुरु झाली. कदाचित वाचणाऱ्याला वाटेल की आम्ही गिर्यारोहणाला जातो की फक्त जेवायला. पण परत एकदा सांगतो की सैन्य हे पोटावर चालतं. व्हेज पुलाव करण्याचा आमचा बेत होता. मी, मनोज आणि प्रणव असे तिघं स्टोव्ह पेटवणे आणि पेटलेला स्टोव्ह टिकवणे याचे अटोकाट प्रयत्न करत होतो, तर किर्ती, अमोघ आणि अभय असे तिघं भाज्या कापण्यामधे गुंतले होते. निलेश व अनिरुद्ध पाणी आणण्यासाठी बाहेर पडले होते. प्रत्येक जण काहीना काही कामामध्ये गुंतला होता. ह्या सगळ्या टीमवर्कचं फळ आम्हाला काही वेळातच मिळालं. फळ नको तर पुलाव मिळाला असं आपण म्हणु. पुलाव असा काही झाला होता की दोन पातेली भरुन केलेला पुलाव कधी आणि कसा संपला काही समजलंच नाही. उलट भुक एवढी लागली होती की बरोबर आणलेले मेथी पराठेही आम्ही सगळ्यांनी फस्त करुन टाकले. यानंतरचा मी, अनिरुद्ध आणि अभय असा आम्हा तिघांचा नेहमीचा, म्हणजे भांडी घासण्याचा कार्यक्रम पार पडला. १२.०० वाजण्याच्या सुमारास सगळे गुडुप्प झाले. <br />
<br />
<br />
२९ डिसेंबर सकाळ: <br />
मदनगडावर राहण्याची काय मजा आहे, हे आम्हाला सुर्योदय बघितल्यावर समजलं. एका बाजूला अर्धवर्तुळाकार पसरलेला महाकाय अलंग, त्यामागुन उगवलेला सुर्य, आणि दुसऱ्या बाजुला कुलंग आणि त्याच्या माथ्यावर पडलेला सुर्याचा प्रकाश. सकाळच्या ८.०० वाजण्याच्या सुमारास हे दृश्य प्रत्यक्षंच अनुभवायला हवं. ते फोटोमध्ये किंवा शब्दांमध्ये उतरवणं खुप कठीण आहे. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYNEqmxF-VvilFxlDPMEi5HJkbAUrtAkQK0_wgFon5AMFXzbjA0yIxcTGyagMbcyPQCxPShfTghG7JcgQBq0zV368BZQ9lUmADRTpNWDaczymbMEK1WwDHKg6ymzVG-WFsiwgW1mMoe0JB/s1600/9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYNEqmxF-VvilFxlDPMEi5HJkbAUrtAkQK0_wgFon5AMFXzbjA0yIxcTGyagMbcyPQCxPShfTghG7JcgQBq0zV368BZQ9lUmADRTpNWDaczymbMEK1WwDHKg6ymzVG-WFsiwgW1mMoe0JB/s320/9.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">मदनगडावरील सुर्योदय</div><br />
मदनगडावरुन दिसणारे ते दृश्य डोळ्यात साठवून आम्ही आता परतीच्या मार्गाला लागलो होतो. मदनगड उतरताना कातळामध्ये खोदलेल्या पायऱ्यांच्या टप्प्याशी आम्ही पोहोचलो. खाली पाताळाकडे पाहून डोळे फिरण्याची वेळ आली होती. कुणाचीही उजवीकडे बघण्याची हिम्मतच होत नव्हती. कारण जरा तोल गेला, की थेट पाताळात अशीच ती जागा होती. अत्यंत हळुहळु आम्ही हा टप्पा उतरून खाली आलो. अजुनही रॅपलिंगचा टप्पा बाकी होता. पण आम्ही आता या सर्व प्रकारांना सरावलो होतो. त्यामुळे रॅपलिंग करायला फार वेळ लागला नाही. साधारण दुपारी १२.०० वाजण्याच्या सुमारास आम्ही अलंग आणि मदन ह्यामधील खिंडीपर्यंत येऊन पोहोचलो. पुढे पायाला चाकं लावल्याप्रमाणे आम्ही दिड तासामध्ये आंबेवाडीमध्ये आलो.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7GgRN0hqQlmovc9rYnQM_XhrTHPl4w1OfBTr57md9LqJ-O6UDLQdKnHgFYqyxSqB-xOHXZ8ezUd7w_PHtzWFS1Sqlg0gpwA_Wth4n-EZGFfj5n2CT6WPECz4VVDXeIPiD-oRSx3StveeG/s1600/10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" qu="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7GgRN0hqQlmovc9rYnQM_XhrTHPl4w1OfBTr57md9LqJ-O6UDLQdKnHgFYqyxSqB-xOHXZ8ezUd7w_PHtzWFS1Sqlg0gpwA_Wth4n-EZGFfj5n2CT6WPECz4VVDXeIPiD-oRSx3StveeG/s320/10.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">अलंग-मदन ट्रेकचा आमचा चमु</div><br />
तीन दिवसांचा हा अविस्मरणीय असा अनुभव होता. मी या लिखाणमध्ये तो जास्तीत जास्तं उतरवण्याचा प्रयत्न केला आहे. शेवटी म्हणतात तसं - "यू हॅव गॉट टू सी इट टू बिलिव्ह ईट".Chaitanya Kelkarhttp://www.blogger.com/profile/12363808835725061940noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7743131501961961297.post-70329591648682462582010-05-19T22:18:00.000-07:002010-06-12T07:53:24.840-07:00कोकणातील वैविध्यपूर्ण किल्ले<span style="font-size: small;">तीन दिवसांचा ट्रेक म्हणजे खूप तयारी, सामानाची जुळवाजुळव आणि घराबाहेर पडून नवीन जागा आणि किल्ले बघायची ओढ. पण या वेळेला सगळच वेगळ होत, कुठे जायचे तेच ठरले दोन दिवस आधी आणि मोहिम ठरली कोकणच्या किनाऱ्यावरील किल्ल्यांची. विजयदुर्गला पोहोचायचे ऎवढंच ठरलं आणि ह्या नंतर तीन दिवसात होतील तेवढे किनाऱ्यावरचे किल्ले करायचे आणि प्रवास? मिळेल त्या वाहनाने.</span><br />
<div class="MsoNormal"><br />
<span lang="HI" style="color: black; font-family: Mangal;"></span></div><br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-size: small;"><u style="font-weight: bold;">पहिला दिवस</u><span style="font-weight: bold;">--</span> आम्हा चौघांच्या (चैतन्य,प्रणव,अनिरुध्द,अभिजीत) प्रवासाची सुरुवात झाली पुणे-कोल्हापूरच्या एस.टी ने. पहाटे कोल्हापूरला पोहोचल्यावर कळाले विजयदुर्ग गाडी लागायला अजून तास आहे, म्हणून समोर उभ्या असलेल्या गोवा स्टेट ट्रान्सपोर्ट च्या गाडीत बसलो आणि बावडा घाट उतरुन हायवे वरच्या तळेरे गावात दोन तासात आलो. तेथून लगेच विजयदुर्गाची एस.टी मिळाली. खरतर तळेरे-विजयदुर्ग सरळ अंतर फक्त ५४ कि.मी आहे. पण आमचा लाल डब्बा सरळ जाईल तर ना? या प्रवासाला तब्बल तीन तास लागले. अखेर विजयदुर्गला पोहोचलो. दुर्गाची अभेद्य तटबंदी पाहून मात्र तीन तासांचा कंटाळा कुठल्याकुठे पळून गेला. </span></div><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhXQBv6z0Uq5YGVDtJMWB8xyqqONTP4Y6OlcIGwNBDLyvan7vlkFtiyV_NlXqQxruTEIuRSQRDDEfiO07UN487A6qc3FvrCza0f7GDTuCWNWYeUXaRu2SmcRyjBvbLZTUDu8zgUWliGYEM/s1600/Slide1.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5473219767386920658" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhXQBv6z0Uq5YGVDtJMWB8xyqqONTP4Y6OlcIGwNBDLyvan7vlkFtiyV_NlXqQxruTEIuRSQRDDEfiO07UN487A6qc3FvrCza0f7GDTuCWNWYeUXaRu2SmcRyjBvbLZTUDu8zgUWliGYEM/s400/Slide1.JPG" style="display: block; height: 300px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a> <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKn8wFDY63VQkIrUitbRQjS7L8Z18uJ3-ZGxRbIqIqwgMpZegBkpQjRRpCO95ilr1SWSm2nw72uEdKaHHn98gYTOW6tuxe8S9jD9_LscgShsmsbRYdtd7b4uRQ_iukHw0WnhiKuUAaVVO4/s1600/Slide2.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5473219517929592770" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKn8wFDY63VQkIrUitbRQjS7L8Z18uJ3-ZGxRbIqIqwgMpZegBkpQjRRpCO95ilr1SWSm2nw72uEdKaHHn98gYTOW6tuxe8S9jD9_LscgShsmsbRYdtd7b4uRQ_iukHw0WnhiKuUAaVVO4/s400/Slide2.JPG" style="cursor: pointer; display: block; height: 300px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a> <br />
<div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: small;">हा किल्ला आरमाराचे मूख्य केंद्र होता. किल्ल्याच्या तीन बाजूस समुद्र आहे आणि चौथ्या बाजूस जमीनीची चिंचोळी पट्टी आहे. किल्ल्यावर बघायला खूप तटबंदी, बुरुजांवर बांधलेल्या माड्य़ा, खलबतखाना, पाण्याचा बांधलेला सुंदर तलाव, तोफ आणि जेथून सुर्यावर हेलीयम आहे याचा शोध लागला ती जागा. होय हा शोध भारतात लागला. एका इंग्लिश शास्त्र्तद्याने इथे राहून हा शोध लावला होता. किल्ला यथेच्छ बघून पुढे निघालो. पुढचा टप्पा होता जैतापुरचा यशवंतगड. जैतापुरला जाण्यासाठी गावातून एस.टी. नाही. त्यामुळे काय करायचे असा प्रश्न पडला होता. पण तेव्हाच दादाने (प्रणव) एकाला विचारले आणि कळाले की पांगारे येथे जायला एक होडी लगेच सुटणार आहे. पांगारे पासून जैतापुर जवळ आहे हे माहीत असल्याने लगेच होडीत उड्य़ा मारल्या. अर्ध्या तासात खाडी ओलांडून पांगारेला पोहोचलो आणि तेथून रिक्शाने जैतापुर. अंतर १२-१३ कि.मी. एका खानावळीत जेवून चालत नाट्याच्या रस्त्याला लागलो. अंतर ७ कि.मी. थोडे चालून गेल्यावर एक पोलीस व्हॅन आली. तिलाच हात दाखवून मामांना विचारले आणि त्यांनी सुध्धा होकार दिला. मग काय चौघे भीतभीतच त्या व्हॅन मधे बसलो आणि हो खरंच सांगतोय, चौघांचीही पहिलीच वेळ होती. मग त्यांनी आम्हाला नाट्याला सोडले. गावातल्या खूप लोकांना यशवंतगड असा किल्ला आहे हेच माहीत नव्ह्ते. मग एका काकांना विचारुन रस्ता धरला. रस्त्यावरच यशवंतगड आहे. </span></div><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYLMu2snGaeJcR-DssDLmYldcyH9n8DXQq0tyGq3BZqO0Noj7lV9Bm0INHFxNixk9-WAH0socUsfqvZWJc-pr1n6f_p_6nVeMxEcGnOQ2unreKIkVnWKUHtAfzzS5zAV8q9k4_xcuPkajW/s1600/Slide4.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5473220177828148050" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYLMu2snGaeJcR-DssDLmYldcyH9n8DXQq0tyGq3BZqO0Noj7lV9Bm0INHFxNixk9-WAH0socUsfqvZWJc-pr1n6f_p_6nVeMxEcGnOQ2unreKIkVnWKUHtAfzzS5zAV8q9k4_xcuPkajW/s400/Slide4.JPG" style="cursor: pointer; display: block; height: 300px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a> <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYhXrdUdMtNACnVzbY-uR9egVyO4kEBCnq34GaXU8oMpM1AWypQnXPe4TDflisF81IinQ0_nkpjkCPJwOuXZKzaY-QjqWx-IK24ZxnOZCyUoBFrFs869A6zzGosj3js-GrS6ZWkLIaMi_8/s1600/Slide3.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5473220119779210050" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiYhXrdUdMtNACnVzbY-uR9egVyO4kEBCnq34GaXU8oMpM1AWypQnXPe4TDflisF81IinQ0_nkpjkCPJwOuXZKzaY-QjqWx-IK24ZxnOZCyUoBFrFs869A6zzGosj3js-GrS6ZWkLIaMi_8/s400/Slide3.JPG" style="cursor: pointer; display: block; height: 300px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-size: small;">दुर्लक्षित पण खूप सुंदर किल्ला आहे हा. त्याची बांधणी बघण्यासारखी आहे. किल्ल्याला चार दरवाजे आणि १७ बुरूज आहेत. बालेकिल्ल्याच्या आणि परकोटाच्या मधे खंदक आहे. दोन पाण्याच्या खोदलेल्या विहीरी देखील आहेत. पण खूप झाडी असल्याने या गोष्टी थोड्य़ाश्या शोधाव्या लागतात. किल्ला बघून बाहेर रस्त्यावर आलो आणि आंबोळगडला जायला काही वाहन मिळते का याची वाट बघत बसलो. अंतर ७ कि.मी आहे. पण उशिर झाल्याने आम्ही तो नाद सोडला आणि सरळ पावसला सुमोने निघालो. अंतर सुमारे ३६ कि.मी. त्या दिवशी रात्र पावसच्या भक्त-निवासात काढली. अतिशय सुंदर सोय आहे हा भक्त-निवास. </span></div><div class="MsoNormal"><br />
<span lang="HI" style="color: black; font-family: Mangal;"></span></div><br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-size: small;"><u style="font-weight: bold;">दुसरा दिवस</u><span style="font-weight: bold;">--</span> सकाळी लवकर उठून नाक्यावर आलो आणि पूर्णगड कडे जाणाऱ्या एस.टी. ची वाट बघत बसलो. पण एस.टी आलीच नाही. शेवटी रिक्षाने हे ८ कि.मी कापले आणि पूर्णगड गावात पोहोचलो. अतिशय सुंदर गाव आहे. थोडे चालून गेल्यावर पूर्णगडाचा दरवाजा लागतो. हा किल्ला बघून मात्र डोळ्याचे पारणे फिटले. याचे बांधकाम पेशवे कालीन आहे. अप्रतिम लोकेशन, सु-स्थितितील बांधकाम,आणि दोन दरवाजे बघण्यासारखे आहेत. </span></div><div class="MsoNormal"><br />
</div><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEcGxFJ4jyDgx_uRd81larHZP5rYk5hp1P6jjjIHtsEK8k6NAU6TS3EeRGSdqJKzJiESY3hExU4XzxsmD6l1IE0PGYkuirLGU5sBjYKcrKtZjqpXvUhuQLbbhJK9UW1ucwOFlucc49PKvM/s1600/Slide5.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5473220496733730418" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEcGxFJ4jyDgx_uRd81larHZP5rYk5hp1P6jjjIHtsEK8k6NAU6TS3EeRGSdqJKzJiESY3hExU4XzxsmD6l1IE0PGYkuirLGU5sBjYKcrKtZjqpXvUhuQLbbhJK9UW1ucwOFlucc49PKvM/s400/Slide5.JPG" style="cursor: pointer; display: block; height: 300px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a> <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg09shJFaUUKHNvp39KJMA_2jnHV8YZf2ZYTABnggq-K16GmE3vivunNPTH19zBfFc6ukMM_Sn56QPnZ1mna-8FRspaSW0K8_P9ob09ut24MY-mgqkwUnp6xqXfw_LkgPTGE1zjbnrIgtlj/s1600/Slide6.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5473220573489886882" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg09shJFaUUKHNvp39KJMA_2jnHV8YZf2ZYTABnggq-K16GmE3vivunNPTH19zBfFc6ukMM_Sn56QPnZ1mna-8FRspaSW0K8_P9ob09ut24MY-mgqkwUnp6xqXfw_LkgPTGE1zjbnrIgtlj/s400/Slide6.JPG" style="cursor: pointer; display: block; height: 300px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-size: small;">खरंच नावाप्रमाणे असलेल्या या पूर्णगडचा पूर्ण आनंद घेऊन किल्ल्यातून बाहेर पडलो. पुढचे लक्ष्य होते रत्नागिरी. पूर्णगड-रत्नागिरी सतत एस.टी. आहेत. अंतर सुमारे २५ कि.मी. रत्नागिरीला पोहोचलो आणि रत्नदुर्गला जाणारी बस पकडली. ही बस किल्ल्याच्या साधारण मध्यावर सोडते. मग तेथून थोड्य़ा पायऱ्या चढून किल्ल्यावर पोहोचलो. किल्ल्याचा पसारा प्रचंड आहे. त्यामुळे फक्त बालेकिल्ला बघायचे ठरवले. जर स्वतः ची गाडी असेल तर मात्र पूर्ण किल्ला बघता येतो. किल्ल्यावर भगवतीचे मंदीर, तटबंदी बघण्यासारखे. वरुन भगवतीबंदराचा परिसर पहाण्यासारखा आहे. किल्ला बघून परत रत्नागिरी स्टँड वर आलो. तेथून जयगड ची २ ची एस.टी. पकडायची होती. पण प्रत्यक्षात एस.टी. लागली ३.३० ला आणि त्यामुळे त्या गाडीला "न भुतो ना भविष्यति" अशी गर्दी होती. त्यातूनच वाट काढत दादा आणि अनिरुध्द वर चढले आणि जागा पकडल्या. मी आणि अभिजीत ने आमच्या भल्यामोठ्य़ा सॅक्स खिडकीतून कश्यातरी वर दिल्या आणि एस.टीत चढलो. ती एस.टी. होती रत्नागिरी-बोरिवली. पण ती सरळ हायवेने न जाता आत जयगड ला जाते आणि मग परत हायवे ने मुंबई गाठते म्हणजे फक्त ८० कि.मी चा टल्ला मारते. ज्यांनी कोणी हे रुट काढले त्यांना सलाम केला आणि जयगडचा प्रवास चालू केला. दोन तासात हे अंतर कापले. जयगड गावात शिरताच आमचे स्वागत केले ते नवीनच उभ्या राहीलेल्या जिंदालच्या पॉवरप्लान्टने. खर सांगायच तर त्याच्या मुळे गावाच्या शांततेची (आणि गावाचीही) वाट लागली आहे. बराच उशीर झाल्यामुळे जयगडाच्या जवळच टेंट मारला. </span></div><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj6XZj_XbE9QreK94OfvHn8uJmMPtecLgJPeFHgHIAhSHgCVlJzvw8lb6J6YPXKj1ymORaZe-qKSbQ1JPBDt35SJXCztm2Op95p6cCgxMdsY3VNHuud9L7FHkoAZhFyqx4zD3rdNUbzOhl/s1600/Slide7.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5473220955980233858" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjj6XZj_XbE9QreK94OfvHn8uJmMPtecLgJPeFHgHIAhSHgCVlJzvw8lb6J6YPXKj1ymORaZe-qKSbQ1JPBDt35SJXCztm2Op95p6cCgxMdsY3VNHuud9L7FHkoAZhFyqx4zD3rdNUbzOhl/s400/Slide7.JPG" style="cursor: pointer; display: block; height: 300px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a> <br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-size: small;">काय लोकेशन होते ते. समोर खाडीचा अप्रतिम नजारा, बाजूलाच असलेला जयगडचा तट आणि आजूबाजूला मोकळे मैदान. अश्या ठिकाणी रहायची मजा काही औरंच असते. पण त्या रात्रीचा अजून एक अविस्मरणीय भाग होता तो उकाडा. वारा पूर्ण पडला होता आणि टेंट मधे इतके उकडत होते की आम्ही घामाने पूर्ण भिजलो होतो. त्या रात्री आम्ही पावसात ओले होऊ तसे चिंब ओले होतो.</span></div><div class="MsoNormal"><br />
<span lang="HI" style="color: black; font-family: Mangal;"></span></div><br />
<div class="MsoNormal"><span style="font-size: small;"><u style="font-weight: bold;">तिसरा दिवस</u><span style="font-weight: bold;">--</span> रात्री फारशी झोप झाली नव्हती. पण तरी लवकर उठलो आणि लगेचच आवरून जयगड बघायला बाहेर पडलो. प्रथम बालेकिल्ल्यात प्रवेश केला. किल्ल्यावर गणपतीचे मंदीर, तीन भयंकर खोल खोदलेल्या विहीरी, दरवाजे आणि काही पडक्या इमारती आहेत. बालेकिल्ल्याच्या अभेद्य तटबंदी वरुन एक फेरी मारली आणि तेव्हाच लक्षात आले किल्ला इथेच संपलेला नाही, किल्लातर पार समुद्रापर्यंत बांधलेला आहे. आता अशी तटबंदी आणि बुरुज बघण्याची संधी आम्ही सोडतोय होय. </span></div><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUOcY9Q-9t_5kWaL5nJKsGCzl0la7IW-BqW2BevoQNTBn6R4Kr8xFpyktITxGYjkftsv26UWCstz1MpGx-lxKP7W4muj7LnwCZzibNwKsEcrVmTtXHOvNYkG2pk1K2Kil-MqrCAJqWoKHS/s1600/Slide8.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5473221286546819810" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiUOcY9Q-9t_5kWaL5nJKsGCzl0la7IW-BqW2BevoQNTBn6R4Kr8xFpyktITxGYjkftsv26UWCstz1MpGx-lxKP7W4muj7LnwCZzibNwKsEcrVmTtXHOvNYkG2pk1K2Kil-MqrCAJqWoKHS/s400/Slide8.JPG" style="cursor: pointer; display: block; height: 300px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a> <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibtXHKOHAlUDmYQG4YtE0tEZrRCgGmvpfmE_kqVaBy3q1T7FNpMriVeDs09_SMQfSL8VyUk5Q94Diwbppowqm4fi8NHTsF4eGPFK_sog2XsRY9pXJqIDaF3l1dsZLsYdeZkXYqTfb0KTcH/s1600/Slide9.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5473221216261859138" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibtXHKOHAlUDmYQG4YtE0tEZrRCgGmvpfmE_kqVaBy3q1T7FNpMriVeDs09_SMQfSL8VyUk5Q94Diwbppowqm4fi8NHTsF4eGPFK_sog2XsRY9pXJqIDaF3l1dsZLsYdeZkXYqTfb0KTcH/s400/Slide9.JPG" style="cursor: pointer; display: block; height: 300px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a> <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfKTB8RgLKmfcv-aLnqZ1B1qmu4VxwV4K0ReG5XDuXy_LPZ_3Oxpqlpu8FOULNGHrb6DvH1H0ThGi4YxXjHT4w1zcnfs4V-5LGVEElVJnJRMD9yMxhtgiZ1ZBszLLJELVAppv_7pd2Q0k4/s1600/Slide10.JPG" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5473221150765234658" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfKTB8RgLKmfcv-aLnqZ1B1qmu4VxwV4K0ReG5XDuXy_LPZ_3Oxpqlpu8FOULNGHrb6DvH1H0ThGi4YxXjHT4w1zcnfs4V-5LGVEElVJnJRMD9yMxhtgiZ1ZBszLLJELVAppv_7pd2Q0k4/s400/Slide10.JPG" style="cursor: pointer; display: block; height: 300px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a> <br />
<div class="MsoNormal"><br />
</div><div class="MsoNormal"><span style="font-size: small;">लगेच खाली आलो आणि ती समुद्रातील बुरुज, तटबंदी डोळे भरुन पाहीले. किल्ला बघायला साधारण २.३० तास लागले. परत जयगड गावात आलो आणि रत्नागिरीची बस पकडून निवळी फाट्याला उतरलो. तेथून रस्ता ओलांडला आणि १० सेकंद थांबलो असू-नसू की एक खासगी गाडी आली. त्याने आम्हाला चिपळूण ला सोडले अंतर ७२ कि.मी. मग चिपळूण वरुन पुण्याला येणारी एशियाड पकडली. त्यातही नशीबाने आमची साथ दिली. बस मधे फक्त दोन विदाऊट रिझर्वेशन जागा होत्या आणि त्याच नेमक्या आम्ही पकडल्या. मग थोडा वेळ दोघांनी उभे राहायचे, दोघांनी बसायचे असे करुन पुणे गाठले.</span></div><br />
<br />
<span style="font-size: small;">खरंच, अश्या प्रकारे फारसं प्लॅनींग न करता बाहेर पडायला मजा येते. वर्षातून काही ट्रेक्स असेच करायचे असा निर्धार करुनच या ट्रेक ची सांगता केली.</span>abhaynhttp://www.blogger.com/profile/11556028468605471886noreply@blogger.com0